Tisztelt Ribai Csilla Elnök Asszony!
Amellett, hogy az ügyemben hozott ítélet megalapozatlansága miatt teszek panaszt, bejelentésemnek közérdekű tartalma is van. Az ítélőtábla sorozatos megalapozatlan ítéletei alapján megállapítható testületi inkompetenciája elsősorban a bíróság elé kerülő vádlottak tisztességes bírói eljáráshoz és hatékony jogorvoslathoz való jogának megsértésére vonatkozó kockázati tényező. Testületi inkompetencia alatt azt értem, hogy legalább fél tucat büntetőbíró, köztük különösképp Ujvári Ákos kollégiumvezető inkompetenciája állapítható meg. Ez felveti a gyanút, hogy az Ítélőtábla nem minden inkompetens bírája hülye, csak szolgailag követik az ostoba kollégiumvezető "elveit".
A Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.65/2023/44. számú megalapozatlan jogerős ítéletével ártatlanul ítéltek el. Az ostoba Csiha Gábor alezredes katonai ügyészt, a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség osztályvezető ügyészét olyan durván vontam felelősségre, amint rászolgált. Lényegében azzal "fenyegettem", hogy fenéken billentem, de durvábban, azonban az ilyen fenyegetést a legritkább esetben váltják be. De nem állt szándékomban kényszeríteni, csupán válaszokat vártam, s nem fenyegettem életveszélyesen. Rágalmazó hamis vádja teljesen megdöbbentett, amikor az ügyészségen tudomásomra hozták.
Csiha Gábor állítása szerint telefonbeszélgetésünk során Bene Krisztián perújítása érdekében kényszeríteni akartam, hogy vonja vissza megalapozatlan állításait. Ezt valóban el kívántam érni, de az ügyész belátása révén. Annyiban helytelen volt a magatartásom, hogy erőteljes nyomást gyakoroltam, hogy fontolja meg érveimet, ám ez teljesen eredménytelennek bizonyult. Ennek ellenére sem fenyegettem életveszélyesen, állításával ellentétben. Ő azt állította, hogy beszélgetésünk folyamán életveszélyesen megfenyegettem, miszerint "Készüljön fel, mert kinyírom!". Ilyet nem mondtam. Telefonbeszélgetésünk során egyáltalán nem fenyegettem. Az írásbeli "Szétrúgom" kezdetű fenyegetést se szántam komolynak. Hozzám hasonló impulzív személyiségek felháborodásukban mondanak ilyesmit hitvány embereknek. Esetem pikantériáját az adja, hogy a hitvány ember nem egy bort vizező kocsmáros, hanem a bizonyítást vizező ügyész.
Beszélgetésünkről sajnos nem készült felvétel, ezért ártatlanságomat nem tudom bizonyítani. Azonban ilyen feladatom nem is volt, a vádlónak viszont a vádat bizonyítania kellett volna, mert ez az ő feladata, s a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. Hangfelvétel hiányában azonban bűnösségem nyilván akkor sem bizonyítható, ha az általam ismert ténnyel ellentétesen bűnös lennék. Bűnösségemet alaptörvény-ellenes karakterbizonyítással vélték bizonyítani. Eszerint ([35] bekezdés) nem áll messze tőlem, hogy életveszélyesen, fenyegessek egy ügyészt, ha nem teljesíti követelésemet. Pedig nagyon is messze áll. Legalábbis szabad akaratom folytán másként döntöttem. Valójában nem döntöttem, mert fontolóra se vettem, hogy életveszélyesen megfenyegessem. A bíróság tehát oly mértékben megsértette indokolási kötelezettségét, hogy nem állapítható meg, mire alapozta döntését, mert arra a karakterbizonyításra, amelyre alapozta, nem alapozhatta volna.
Mellékelem nevezetes ügyekről szóló írásomat, melyben a lúgos orvos ügyben elkövetett hibákat is feltárom. Ne sajnálja a hitvány Renner Erikát, aki részt vett a hatóság félrevezetésében! Bene Krisztián nekem is gyanús. Hülye akinek nem gyanús, de az is hülye, aki azt hiszi, hogy bizonyított a bűnössége. Egyáltalán nem kizárt, hogy teljesen ártatlan.
Tisztelettel:
Radnóti László
