Tisztelt Dr. Polt Péter Legfőbb Ügyész Úr!
Orbán Viktor miniszterelnök egy interjúban kifejtette, hogy nem tartja fontosnak a bűnözők jogait. Mivel a bűnözőknek alapjában véve nincsenek külön jogaik, állítása problémátlannak tűnhet. Vannak viszont jogai a gyanúsítottnak, terheltnek, vádlottnak, fogvatartottnak: van joga hallgatni, vallomást tenni, joga ügyvédhez, védelemhez, tisztességes eljáráshoz jogorvoslathoz, és így tovább. Ezek igen fontos jogok, ártatlan és bűnös számára egyaránt. Ezekről a jogokról még azt se mondhatjuk, hogy bűnös esetében nem fontosak. Hiszen ha nagyvonalúan eltekintünk a tisztességes eljárástól és a jogorvoslattól a bűnös esetében, akkor honnan fogjuk tudni, hogy valóban bűnös-e, akit elítéltünk.
Hogy mit gondol a miniszterelnök az az ő dolga, mert szerencsére a hatalmi ágak szétválasztása folytán nincs beleszólása az igazságszolgáltatásba. A szerencsétlen hülye Ibolya Tibornak viszont sajnos van beleszólása. És sajnos úgy látom, hogy ügyészek és bírók nagyon is komolyan veszik Ibolya Tibor ostobaságait. A Biszku ügyben hozott szívének kedves ítélet hatályon kívül helyezését gyászolva Ibolya Tibor úgy érezhette, hogy megvilágosodott előtte a megoldás, és a Magyar Jog 2015. évi 9. számában megjelent írásában közkincsé tette felismerését:
"A közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatának látszólag tetszetős elméletével az a fő probléma, hogy jogállami keretek között, valódi bűncselekmény bebizonyításának megkísérlésekor, különösen összetett, több szereplős, bonyolult ügyek esetén nagyon sokszor lehetetlen a zárt logikai láncolat felállítása, még gondos, szakszerű nyomozás lefolytatását követően is. A személyi bizonyítás néhány látványos kudarca, a felismertetés hibái vagy a szubjektíve igaz, de objektíve hamis tanúvallomások negatív szerepének felismerése, a krimináltechnika hihetetlen fejlődésével együtt egyébként is világszerte az objektív bizonyítékok felértékelődését hozta magával. Ezek a közvetett bizonyítékok azonban egy ügyön belül sem alkotnak feltétlenül egyetlen zárt logikai láncolatot, lehetséges, hogy egymás mellett több láncolat is kialakítható, amelyek mind ugyanazon vádlott személyére mutatnak, de nem kapcsolhatók össze, mégis valamilyen zárt rendszert alkotnak." (Egy önkényuralmi bizonyítékértékelési elmélet továbbéléséről, Magyar jog, 2015. 9.)
Ibolya Tibor ötlete sajnos nem felel meg a Be. 7. § (4) bekezdésében megfogalmazott In dubio pro reo elvnek, mivel a javasolt logikai pongyolaság folytán az ily módon bizonyított tények mindig kétségesek maradnak szigorú deduktív bizonyítás hiányában. Hogy a fenébe szerzett ez a hülye diplomát, ha szabad érdeklődnöm?
És ez nem csak elmélet. A ostoba Csiha Gábor Sándor alezredes és társai Ibolya Tibor hagymázas zagyvaságát átültették a gyakorlatba. A lúgos orvos, a darnózseli, a VV Fanni ügyben valamint a hitvány Csiha Gábor rágalmai alapján ellen folytatott koncepciós perben az ügyészek a vádlott bűnösségének érvénytelen bizonyításait adták elő, melyeket a bírók kritikátlanul elfogadva megalapozatlanul ítélték el a vádlottat. Más ügyekkel is problémák vannak. Így örömmel tájékoztathatom, hogy Novák Katalin botrányos kegyelmi döntése valójában helyes volt.
Az Alkotmánybíróság sem szolgáltat a megalapozatlanul elítélt vádlottnak igazságot, mert az alkotmánybíróknak derogál bizonyítékértékeléssel pepecselni. Ügyemben kérelmet intéztem az Emberi Jogok Európai Bíróságához. Kérelmem vádirat igazságszolgáltatásunk ellen. Az OBH elnökéhez is közérdekű bejelentést intéztem.
Szíveskedjék haladéktalanul intézkedni, az alkalmatlan Ibolya Tibor és a becstelen Csiha Gábor hivatalvesztése iránt!
Tisztelettel:
Radnóti László
