Dr. Baran Brigitta főorvos asszony, A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikája Fórenzikus Pszichiátriai Munkacsoportjának vezetője,  aki bárkit megbélyegezhet egy megkérdőjelezhetetlennek számító megalapozatlan diagnózissal
Baran Brigitta PhD értekezésése statisztikai szempontból nevetségesen megalapozatlan

Az elmeorvos-szakértői vizsgálat praktikusan ráérne az ítélethozatal után is, mivel a büntetőjogi tényállást valójában nem befolyásolhatná a vádlott elmeállapota, bár a bíróági határozatok indoklásában az elmeorvos-szakértő diagnózisát a tényállásban említeni szokták. Ez a diagnózis azonban kizárólag a büntethetőség kérdése szempontjából releváns, a tényállás egyéb elemére nem lehet következtetni belőle, mert cselekményre a terhelt elmeállapota elsődlegesen döntésein keresztül lehet hatással, azokat pedig a vádlott esetleges elmebetegsége befolyásolhatja ugyan, de távolról se determinisztikusan, így a vádlott cselekménye vonatkozásában a diagnózis az In dubio pro reo elvnek megfelelő kétséget kizáró következtetést nem alapozhat meg.

Az elmeorvos-szakértő diagnózisa szempontjából viszont a tényállás alapvetően releváns, egyrészt a terhelt viselkedésének megítélése szempontjából, másrészt, mivel a tényállás szerinti cselekmény meghatározó lehet a személyiség megítélése szempontjából. A tényállás pedig kétséget kizáróan csak a jogerős ítéletből ismerhető meg (szerencsés esetben). Az igazságügyi elmeorvos-szakértői vizsgálatra mindig különös körülmények között kerül sor, a terhelt viselkedését befolyásolhatja az is, ha alaptalanul vádolják. A hamis vád indulatokat válthat ki, kissé zavarbaejtő is.

A helyes eljárás az lenne, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után kerüljön sor igazságügyi elmeorvos-szakértői vizsgálatra, amennyiben szükséges, majd az igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény alapján kellene határozatot hozni a büntetés változatlanul hagyásáról vagy módosításáról, illetve gyógykezelésre vonatkozó intézkedés elrendeléséről.

Az igazságügyi elmeorvos-szakértők azonban sehol a világon nem tették szóvá ezeket az alapvető szempontokat, ezért valamennyien inkompetensek. Tisztelet a kivételnek.

Az igazságügyi elmeorvos-szakértői véleménynek ennek megfelelően a funkciója is kibővült. Nem nagyon használják ugyan a tényállás bizonyításában, mert nem is lehet. Bár egy ügyésznek még a kapanyél is elsülhet. Azonban nyilvánvaló, hogy a bírót ennek ellenére befolyásolhatja az igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény, pedig, mint rámutattam, ez ellentétes az In dubio pro reo elvvel, s következésképpen a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal. Jelentősebb erőszakos, erőszakkal fenyegetéses bűncselekmények esetében a diagnózis kötelező elemének tűnik valamilyen mértékű paranoid zavar. Az igazságügyi elmeorvos-szakértők gyakorta nem kellően megalapozott stigmatizáló diagnózisukkal orvosi esküjük Primum nil nocere (Először is, nem ártani) elvét sértik.

Engem például a lúgos orvos ügyben a bíróságot félrevezető Csiha Gábor rágalmazott meg, miszerint telefonbeszélgetésünkben életveszélyesen megfenyegettem. Nem kell igazságügyi elmeorvos-szakértőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy aki életveszélyesen megfenyeget valakit, miszerint: "Készüljön fel, mert kinyírom!" Az elmebeteg. Azonban telefonbeszélgetésünk során egyáltalán nem fenyegettem Csiha Gábort. emailben fenéken billentéssel noszogattam, kissé komolytalanul, de igen durván. De ennek semmi relevanciája nem volt a vád szempontjából. A szakértők magától értetődően kóros tudattartalomnak értékelték jogerős ítéletek megalapozatlanságára vonatkozó véleményemet. Csak azért leledzenek mégis tévedésben, mert történetesen a bírósági határozatok indokolása alapján bizonyítani tudom a megalapozatlanságot.

Merőben más a helyzet egy gyermek-elhelyezési ügyben. A szülő pszichológiai alkalmassága ugyanis alapvetően releváns e perek eldöntése szempontjából.