A felismerésre bemutatás eredménye nélkülözte a bizonyítóerőt, mert a tanú a rendőrségen összetalálkozott az ügyvédje társaságában bemutatásra várakozó gyanúsítottal. A tény a másodfokú ítélet indoklásából kiderül:
„Tóth Györgyné tanú a rendőrség aulájában is látta a terheltet. Ezzel kapcsolatban kiemelendő, hogy erről a tanú maga tett említést a felismerésre bemutatás utáni kihallgatásakor, előadta, hogy amikor megérkezett, az aulában több személy, legalább nyolcan várakoztak és közülük egy télikabátban, sálban lévő ember nagyon méregette őt, látta, hogy megismerte, hogy tudja, hogy találkozott már vele. Ekkor egymásra néztek és megismerte azt a férfit, aki a lépcsőházban mellette elhaladt. Mivel a személy felismerte a tanút és a tanú felismerte a személyt, máshonnan nem emlékezhetett rá (nyomozati iratok 903. oldal). Ezt megismételte a pótnyomozás során is (pótnyomozati iratok 87. oldal). Az elsőfokú eljárás során elmondta továbbá, hogy arra nagy hangsúlyt fektettek, hogy ne lássák egymást, véletlen volt, hogy akkor meglátták egymást (elsőfokú iratok 15. számú jegyzőkönyv 15. oldal). Ezt a hatóságoktól független, véletlen találkozást erősítette meg a megismételt másodfokú eljárásban tett nyilatkozata is, miszerint meg is lepődött, hogy miért vannak ott egyszerre, mert arról volt szó, hogy nem fogja tudni, hogy ő ki és nem találkozik vele (Fővárosi Ítélőtábla 16.Bf.212/2017/48. számú jegyzőkönyv 23. oldal).” (Bf.212/2017/71. számú ítélet 63. oldal utolsó albekezdése)
A gyanúsított természetesen visszanézett az őt fixírozó tanúra, akinek akár a médiából is ismerős lehetett Bene Krisztián arca. A jámbor tanúval a nyomozóknak sikerült elhitetniük a véletlen találkozás verzióját, ami egyébként nem is zárható ki, a nyomozók gondatlanságára tekintettel. Azonban a felismerésre bemutatás eredményének bizonyítóereje szempontjából közömbös, hogy a találkozásra véletlenül került-e sor. Az ilyen találkozással befolyásolt felismerésre bemutatás eredménye nélkülözi a bizonyítóerőt, semmiképpen sem alkalmas annak bizonyítására, hogy a gyanúsított azonos a tanú által a bűncselekmény ideje körüli időpontban a tetthelyhez vezető lépcsőházban látott személlyel. Egy kriminalisztika jegyzet szerint:
„A fogadás szakasza. A gyanúsítottat olyan időpontra idézzük be és olyan helyen várakoztassuk (amennyiben ez egyáltalán szükséges), hogy ne találkozhasson az ügy más szereplőivel. Nemcsak az a veszély áll fenn, hogy összebeszél valakivel, hanem felismerésre bemutatáskor is joggal hivatkozhat arra, hogy a tanú azért ismerte fel, mert néhány perce vagy órája találkoztak a folyosón. Előfordulhat az is, hogy egy ilyen találkozás miatt egy újabban felkutatott sértettel való szembesítés elveszíti váratlanságát stb.” (Dr. Ibolya Tibor: Kihallgatási taktika a nyomozásban 40. oldal, 2-3. szakasz, http://ibolyatibor.atw.hu/Sajat/3.pdf)
A felismerésre bemutatás eredményéről készült jegyzőkönyv koholt bizonyíték. A bíróság elé koholt bizonyítékot terjesztő Csiha Gábor ügyész ezzel hamis vád bűncselekményét valósította meg.
