Tisztelt Dr. Varga Zs. András Elnök Úr!
Nem először fordulok közérdekű bejelentéssel Önhöz. Közérdek, hogy a Kúria elnöke tisztességes ember legyen. Politikusoknak ciklusokon keresztül nem adódik alkalom tisztességüket bizonyítani. Önnek azonban lehetőséget adtam rá. Felhívtam figyelmét Dr. Bene Krisztián alkotmányjogi panasza ügyében előadó alkotmánybíróként elkövetett hibájára. A tisztességes ember bevallja hibáját. Ön nem ragadta meg az alkalmat.
Jogilag a helyzet egyszerű. Bene Krisztián következetesen ártatlannak vallotta magát és felmentésért fellebbezett. Alkotmányjogi panasza is a megalapozatlan ítéletek megsemmisítését indítványozta. Ön az alkotmányjogi panasza előadó alkotmánybírójaként felelős az Alkotmánybíróság tévedéséért. Az alkotmánybíróság által elrendelt felülvizsgálat ugyanis nem bizt
A lúgos orvos ügyben az Alkotmánybíróság öntudatlan részese volt a lúgos orvos ügy vádlottjával űzött cinikus játéknak.
Az alkotmánybíróságnak tudomása volt róla, hogy Bene Krisztián ártatlannak vallja magát:
"Az eljárás egésze arról szólt, hogy az Indítványozó próbálta bizonyítani az ártatlanságát. Ennek során a vád koncepcióját alátámasztó "bizonyítékok" sorra tűntek el a felhasználhatók sorából, ám a bíróság végső soron ennek semmilyen jelentőséget nem tulajdonított.” (IV/1717/2018. Indítvány 77. bekezdése)
Alkotmányjogi panaszát az indokolási kötelezettség durva megsértésére alapozta:
"76. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a bíróság által a bűnfelelősség megállapítását tartalmazó tényállás, magának a cselekményeknek a lefolyása, motívuma, a célzatai semmilyen szempontból nem igazolt, az nagyobbrészt merő fikció.” (IV/1717/2018. Indítvány 76. bekezdése)
Ezt a megalapozatlan ítéletek megsemmisítésére irányuló panasz igen részletesen kifejti. Az Alkotmánybíróság ennek ellenére nem semmisítette meg a megalapozatlan ítéleteket, hanem felülvizsgálatot rendelt el, melyben a Be. 650. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás nem támadható. A Kúria eszerint járva el csak azt vizsgálta, hogy a „támadhatatlan” tényállás szerint a sértett nemi szervét lúggal leöntő Bene Krisztián, ezzel súlyos testi sértést valósított-é meg. A felülvizsgálatot elrendelő Alkotmánybíróság számíthatott rá, hogy a felülvizsgálat kutyakomédia lesz, amint az is volt. Az alkotmánybírókat és a Kúriának a felülvizsgálat lefolytatására alakult öttagú tanácsának bíráit nem érdekelte mi az igazság a Fővárosi Ítélőtábla Bf.212/2017/71. számú ítéletének megalapozatlanságát illetően, Ujvári Ákos, a Fővárosi Ítélőtábla kollégiumvezetője és más kollégáik hibáinak leplezése céljából látványosan pontot kívántak tenni az ügy végére.
Az alkotmánybírók álláspontja erősen megosztott volt: A határozatot szavazategyenlőség mellett az elnök szavazatával fogadták el. Tudomásom szerint az ellenvéleményt kifejtő alkotmánybírák egyike se járt helyes nyomon, hittek az indítványozó bűnösségében, ami persze lehetséges, ha nem is bizonyított. A határozatot megszavazó alkotmánybírók további három csoportra oszlanak: a tájékozatlanok nem tudtak a Be. hivatkozott bekezdéséről, a cinikusak tudtak róla, és elégedettek voltak, hogy sikerült pontot tenniük a kellemetlen ügy végére, a naivak pedig úgy képzelhették, hogy a Kúria a hivatkozott bekezdés ellenére megtalálja a módját, hogy az ügyet tisztességesen megvizsgálja. Egy bírót nem befolyásolhatnának Renner Erika borzalmasan megkínzott, megcsonkított nemi szervéhez fűződő érzelmei, ha a tisztességes bírósági eljáráshoz és hatékony jogorvoslathoz való jogról van szó.
Az alkotmánybíróknak a felülvizsgálat eljárási szabályaiban való tájékozatlansága Önre, mint előadó alkotmánybíróra rossz fényt vet. Tájékoztatnia kellett volna kollégáit a releváns eljárásjogi helyzetről. A következmények ellenére nem követettek el szörnyű bűnt, de be kell ismerniük hibájukat. Hibájuknak nem is lenne nagy jelentősége, ha a Fővárosi ítélőtábla megismételt másodfokú ítélete megalapozott lenne, azonban annak indokolásában a vádlott bűnösségének „bizonyítása” manipulált felismerésre bemutatás eredményén – a nyomozók lehetővé tették, hogy a tanú a rendőrség aulájában megnézze a bemutatásra várakozó gyanúsítottat – és a sértett megalapozatlan következtetéseiből összeállított érvelésen alapul.
Renner Erika bevallottan nem ismerte fel maszkos támadóját. Szavahihetőségének mítosza azon alapult, hogy ezt a számára kedvezőtlen tényt is beismerte, és következetesen ehhez tartotta magát. A szavahihetőségébe vetett bizalommal azonban - nyilván jogi képviselői tanácsára - alaposan visszaélt. Ne gondoljuk, hogy tudatosan! De Bene Krisztián bűnösségének "bizonyítása" azon múlott, az ostoba Csiha Gábor elhitte és elhitette a hasonszőrű bírákkal, hogy Renner Erikát csak hárman ismerték úgy, mint támadója. Ebből az állításból már könnyen következett Bene Krisztián bűnössége, azonban ez az állítás teljességgel ellenőrizhetetlen, s persze Erikának érdekében állt ezt állítani.
Ha van Önben szemernyi tisztesség, vallja be hibáját!
Tisztelettel:
Radnóti László
