Tisztelt Dr. Varga Zs. András Elnök Úr!
Ha nem egészen hitvány gazember, ha maradt még Önben szemernyi lelkiismeret, akkor azonnal beismeri vétkét. Ön Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának előadó alkotmánybírójaként tisztában volt vele, hogy az indítvány a megismételt másodfokú eljárásban hozott ítélet teljes megalapozatlanságát állítja és ezért kéri megsemmisítését, hogy Bene Krisztián ártatlanságát hirdetve mindig következetesen felmentésért fellebbezett, mégis hagyta, hogy az Alkotmánybíróság az ennek megfelelő hatékony jogorvoslatra teljesen alkalmatlan felülvizsgálatot rendeljen el, pedig tudnia kellett, hogy a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC törvény (Be.) 650. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható, s így a felülvizsgálat kizárólag Bene Krisztián bűnösségének ismételt megállapítására vezethet, hiszen a szóban forgó tényállás szerint Bene Krisztián Renner Erika nemi szervét lúggal leöntve súlyos sérüléseket okozott áldozatának. Pedig ez a tényállás valóban teljességgel megalapozatlan. Bene Krisztián szerencsétlen jogi képviselője, Kadlót Erzsébet hiába támadta a "támadhatatlan" tényállást, a Kúria öttagú tanácsa leütötte a magas labdát.
Kutyakomédia volt a felülvizsgálat. Az öttagú tanács ráadásul nem elégedett meg Renner Erika "igazságának" - jobban mondva, hazugságának - szimpla győzelmével, hanem ők is megtoldották a hazugságok sorát, hogy végképp meggyőző legyen az eredmény, iratellenesen azt állították, hogy a Kúria, mint harmadfokú bíróság teljes körben vizsgálta a tényállás megalapozottságát. A harmadfokú eljárásban azonban feketén-fehéren le van írva, hogy a Kúria nem vizsgálhatta a tényállás megalapozottságát a lényegi kérdésben, mivel a tényállás már akkor is eljárásjogi okból "támadhatatlanak" minősült, történetesen a Be. 619. § (1) bekezdése értelmében csak az ellentétes döntések erejéig - azaz a magánlaksértés és a személyi szabadság korlátozása tekintetében - vizsgálhatta a Kúria a tényéállás megalapozottságát, az pedig az elfogadott tényállás alapján akként volt megállapítható, hogy ha a vádlott a sértett torkát szorongatva lépett a lakásba, akkor ezzel magánlaksértést követett el, távozóban a kulcsokat magához véve és a sértettre zárva a bejárati ajtót, pedig a személyi szabadság korlátozásának tényállását is kimerítette. Látható, hogy a Kúria harmadfokú eljárásában sem kellet a hatékony jogorvoslat kockázatával számolni.
Az új Be. alaptörvény-ellenesen korlátozza a hatékony jogorvoslathoz való jogot. Ennek az új Be. szövegén végigvonuló alaptörvénysértésnek egy elemét Bene Krisztián alkotmányjogi panasza is kifogásolta, de az alkotmánybírók nem voltak hajlandóak elismerni, hogy a másodfellebbezéshez való jog súlyos korlátozása sérti a hatékony jogorvoslathoz való jogot. Ők azt hajtogatják, hogy a harmadfokú jogorvoslathoz való jogot nem deklarálja az alaptörvény. Ez igaz. Azonban a jogorvoslathoz való jogot korlátozás nélkül fogalmazza meg. Ha tehát van harmadfokú jogorvoslat, akkor az ahhoz való jogot garantálná, ha ezt az új Be. 615. szakasza alaptörvény-ellenesen meg nem hiúítaná.
Ha van Önben szemernyi tisztesség, beismeri hibáját.
Tisztelettel:
Radnóti László
