Tisztelt Senyei György Barna Elnök Úr!
Mivel Ribai Csilla elnök asszony a lúgos orvos ügyben töretlenül kiállt Ujvári bíró mellett, illuzórikusnak mondható az az elképzelés, hogy a B.L. - valóságshow szereplő sértett ügyben másként járna el. Ezért egyenesen az Országos Bírósági Hivatalhoz fordulok közérdekű bejelentésemmel.
Ujvári Ákos vitathatatlanul kimagaslóan hülye a bírói karban, ám tisztességtelen eljárásai sajnálatos módon koránt sem példa nélküliek. Ezek az eljárások nagyon is beleilleszkednek az általános hibás joggyakorlatba, melynek során a vádlottat bűnössége érvényes bizonyítása nélkül, megalapozatlan ítéletben ítéli el a bíróság, megsértve indokolási kötelezettségét, s a vádlott másodfokon a felülmérlegelés tilalmára (Be. 593. § (2)), a másodfellebbezést kizáró összhangzó ítéletekre (Be. 615. §), valamint felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás támadhatatlansága folytán (Be. 650. § (2)) nem részesül hatékony jogorvoslatban. A tisztességes eljárás és a hatékony jogorvoslat alkotmányos alapjog lévén (Alaptörvény XXVIII. cikk (1) illetve (7)), e jogok rendszerszintű sérelmére vonatkozó bejelentésem közérdekű.
Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvénynek a tisztességes tárgyaláshoz való jogot kifejtő 6. cikk (2) bekezdése a tisztességes tárgyalás egyik kritériumaként a következőképp értelmezi az ártatlanság vélelmét:
„2. Minden bűncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították.”
Ez azt jelenti, hogy a bíróságnak törvényesen kell eljárnia. Ezért indokolási kötelezettsége megsértésével a bíróság valóban tisztességes eljáráshoz való jogot sérti.
A B.L. - valóságshow szereplő sértett ügyben a Fővárosi Ítélőtábla Ujvári Ákos elnökletével meghozott ítélete szerint a vádlott
[159] A másodfokú bíróság a törvényszék következtetéseit az elkövető személyére nézve is logikailag kifogástalannak találta.
[160] A logikai lánc zárt a következő tények alapján: A sértett élt, amikor a vádlott a lakásába bement, viszont már halott volt, amikor a vádlott a lakásból november 20-án távozott. A sértetten és a vádlotton kívül a halál megállapított időpontjában más nem tartózkodott a lakásban. A sértett nem természetes úton halt meg és nem önkezűleg vetett véget életének Mindebből az és csakis az következik, hogy a sértettet a vádlott ölte meg.
Lássuk tehát, mit állít az ítélet indoklása a sértett haláláról!
[141] Az elsőfokú bíróság a sértett halálának tényét az alábbi bizonyítékok alapján állapította meg:
[142] - A sértett 2017. november 20. napját követően igazolható és egyértelműen személyéhez köthető élettevékenységet nem végzett. Mert: - Saját S8+ mobilkészülékével a saját gmail fiókjába utoljára 2017. november 20. napján 18 óra 09 perckor lépett be (elsőfokú ítélet 48. oldal 1. bekezdés). - Használatban lévő telefonja 2017. november 20. napján 20 óra 23 perckor kikapcsolásra került (elsőfokú ítélet 48. oldal 2. bekezdés). -Szokásaitól, habitusától eltérően a vele szoros kapcsolatban lévő személyekkel – szüleivel, barátaival – nem vette fel a kapcsolatot, a számára fontos kutyáiról nem gondoskodott, megélhetését biztosító vállalkozását nem folytatta, (elsőfokú ítélet 46. oldal 7. bekezdés). - A vádlottnál elvégzett műszeres vallomás ellenőrzés azt is nagy valószínűséggel igazolta, hogy a vádlott maga is halottnak tudja a sértettet (elsőfokú ítélet 58. oldal utolsó bekezdéstől 59. oldal utolsó bekezdésig)
[143] A sértett halálának a tényére vont elsőbírói logikai következtetés helyes.
Nem firtatva az érvelésben található logikai bukfenceket elismerem, hogy egy ideje magam is halottnak vélem a sértettet, bár attól a halála még nem bizonyított. Elektronikus kommunikáció nélkül is van élet, az állatok és az emberi kapcsolatok elhanyagolása sem kétséget kizáró bizonyítéka a halálnak, bár a távol áll tőlem, hogy a sértettről bármi rosszat feltételezzek. De, honnan tudják a bírók, hogy a sértett már a vádlott november 20-án történt távozásakor halott volt? Ez azért is fontos, mert a sértettet nem találták meg a vádlottnál, ezért valamikor elváltak útjaik, akár az állítólagos BMW-s férfinak történt átadáskor, akár Dunába süllyesztve a testet, vagy másként. Ha az elválás időpontjában a sértett életben volt, akkor nehezen állapítható meg a vádlott felelőssége a sértett halálában. Ujváriék ítéletének indokolásában az alábbi érvelés olvasható.
[146] Az elsőfokú bíróság a halál bekövetkezésének az idejét az alábbi bizonyítékok alapján állapította meg:
[147] - A sértett teste a vádlott kezében 20 óra 19 perckor már teljesen tónustalan volt (elsőfokú ítélet 55. oldal 2. bekezdés) - A sértett testét azért lehetett „aggodalom mentesen” 19 óra 41 perc körül a lakásban hagyni, majd a helység19ot elhagyva, 20 óra 30 perc körüli időtől a bérelt jármű csomagterében tartani, mert ezt megelőzően a sértett már meghalt (elsőfokú ítélet 56.oldal 1. 4. bekezdés) – Nincs olyan hiteles bizonyíték, amely arra utal. hogy a sértett ezt követően is életben volt, mert: - A sértett használatában lévő informatikai felületek jelzett időpont utáni aktivitása nem köthető a sértett valós tevékenységéhez. A sértett gmail-fiókjának 2017. november 25. és december 23. napja közötti aktivitása egy a sértetthez nem köthető S6 telefon automatikus fellépése, amely ugyanazt a protokollt hajtja végre (elsőfokú ítélet 42. oldal 6. bekezdés). A fiókból elküldött névjegy a sértett és az érintett tanú valós életviszonyaival nem áll adekvát összefüggésben. A sértett által hirdetésre használt weboldal ugyancsak elenyésző számú aktivitásra utaló adata nem köthető igazoltan a sértett személyes tevékenységéhez. (elsőfokú ítélet 43. oldal 2. és 5. bekezdés). - Az eltűnés bejelentéséről szóló jegyzőkönyvben feltüntetett, a sértett 2017. november 22-ei utolsó észlelésére vonatkozó adatok (portási észlelés, utolsó üzenet tanú5nak) bizonyosan nem felelnek meg a valóságnak. Mert megállapítható, hogy a sértett szülei november 22-én délután a sértett lakásában voltak ezért, ha a sértett ott van a házban a szülőknek a sértettel találkozniuk kellett volna (elsőfokú ítélet 47. oldal 2. bekezdés). A sértett telefonját november 20. napján 20 óra 23 perckor kikapcsolták és azt követően nem forgalmazott, így 22-én tényszerűen nem küldött üzenetet tanú5nak sem (elsőfokú ítélet 48. oldal 2. bekezdés) – A sértett kutyáinak november 22-ei ellátottnak tűnő helyzete nem alkalmas az életben lét bizonyítására ellátás nélküliek voltak (elsőfokú ítélet 48. oldal 1. bekezdés). - A nemzetközi jogsegély útján közvetlenül megállapítható volt, hogy a sértett fényképét helység12ban nem ő, hanem reklámcéllal más személy használta (elsőfokú ítélet 46. oldal 2. bekezdés).
[148] A törvényszék által levont következtetések mindenben megfelelnek a logika szabályainak:
A sértett aktivitásának hiányára vonatkozó rengeteg információ a halál bekövetkezését "igazoló" érvelés részletesebb ismétlése annak leplezését szolgálja, hogy milyen kevés a halál időpontjára vonatkozó igazi érv. A videón látható test tónustalansága egyéb információval összefüggésben sem alkalmas a halál beálltának megállapítására. Így az egész érvelésből annyi releváns a halál időpontjára nézve, hogy a sértett testét azért lehetett „aggodalom mentesen” 19 óra 41 perc körül a lakásban hagyni, majd 20 óra 30 perc körüli időtől a bérelt jármű csomagterében tartani, mert ezt megelőzően a sértett már meghalt. Ez azonban nem végiggondolt érvelés. A vádlott ésszerűnek vélt cselekvése alapján érvelni mindenképp logikátlan, mert cselekedhetett ésszerűtlenül is. A bírók az ésszerű cselekvést ráadásul abból a hallgatólagos feltevésből kiindulva képzelik el, hogy a vádlott és a sértett között konfliktus alakult ki, így a vádlottnak tartania kellett a magára hagyott sértett cselekvésétől. Ez valóban valószínű, de ez sem bizonyított. A vádlott magára hagyhatta a sértettet azért mert nem volt oka tartania tőle vagy nemtörődömségből, vagy akár "aggodalom mentesen", mert a sértett bódult állapotban volt, esetleg megkötözve. Az, hogy a sértett a csomagtartóban megfordulhatott, a vérnyomok alapján igazoltnak látszik, és nem vet jó fényt a vádlottra. Azonban a bizonyítás összeomlott. A sértett életben lehetett, és sor kerülhetett állítólagos átadására. A vádlottnak ezt nem feladata bizonyítani. A vádlónak kellett volna bizonyítani, hogy a sértett meghalt, mégpedig előbb, mintsem átadására sor kerülhetett volna.
Érdemes megfontolni, hogy a tényállás bizonyításával szemben általam képviselt klasszikus szigor korántsem lehetetlenít el minden bizonyítást. Ha a vélelmezett vízbe süllyesztés helyével összeegyeztethető helyen kifogták volna a sértett holttestét a Dunából, azt a vádlott járművének csomagtartójában talált, a sértettől származó vérnyomokkal konstellációban az emberölés bizonyítékának lehetne tekinteni.
Bár a bizonyításnak a [160] szakaszban vázolt programja megbukott azzal, hogy a sértett halát nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, még kevésbé a halál időpontját behatárolni, az ítélet indokolásában egyéb érvek is olvashatóak, arra nézve, hogy a vádlott ölte meg a sértettet.
[157] A törvényszék megállapította, hogy a sértettet a vádlott ölte meg. Megállapítását az alábbi bizonyítékokra alapította:
[158] - A vádlottnál végzett műszeres vallomásellenőrzés során a vádlott részéről az elkövetés tagadása szignifikáns – kriminalisztikai szempontból is csak ritkán tapasztalható mértékű – megtévesztési törekvést mutatott (elsőfokú ítélet 59. oldal 1. bekezdéstől 60. oldal 3. bekezdésig). - A vádlotthoz rendelhető egyes tárgyakon rajta volt a sértett vére, így: - a vádlott által használt bérelt személygépkocsi csomagtartójának az oldal és fenéklemezén és a vádlottól lefoglalt kötélen (elsőfokú ítélet 48. oldal 5. bekezdéstől 50. oldal 5. bekezdés, 54. oldal 2. és utolsó bekezdés, 55. oldal 4. bekezdés). - A vádlott a sértett halálával kapcsolatos hatósági eljárás eredményességét hátráltatni, illetve meghiúsítani, saját menekülését biztosítani törekedet, mert: a vádlott azt a látszatot kívánta kelteni, hogy a sértett elutazott, (elsőfokú ítélet 56. oldal 3. bekezdés) a sértett testét a bérelt jármű csomagtartójában szállította és tartotta, (elsőfokú ítélet 55. oldal 6. bekezdés) a sértett testét a Dunába helyezte (elsőfokú ítélet 93. oldal 1. bekezdés). - A vádlott a sértett elhozott személyes tárgyait is eldobta. - A vádlott november 20. napja után fokozott érdeklődést tanúsított, hogy tanú5 mit közölt a rendőrséggel, ellenőrizte, hogy folyik-e vele szemben eljárás, kiket köröz a rendőrség, érdeklődött a vízi hullákról, hogy melyik országból nincs kiadatás, illetve egy ilyen országban a szálláslehetőségek és a kiutazás lehetőségei felől (elsőfokú ítélet 60. oldal 6. bekezdés, 62. oldal 4. bekezdés, 63. oldal 1. bekezdés). - A vádlott nem kereste a sértettet, annak ellenére, hogy tudta, hogy a barátai keresik (elsőfokú ítélet 62. oldal 5. bekezdés).
[159] A másodfokú bíróság a törvényszék következtetéseit az elkövető személyére nézve is logikailag kifogástalannak találta.
A felhozott érvek valóban megalapozzák a gyanút a vádlott bűnösségét illetően, de zárt logikai láncnak nyoma sincs benne. Mindenfélét állít ez az érvelés, ami a vádlott bűnösségére mutat, de összefüggéseket nem tár fel, nem következtet világosan a vádlott bűnösségére. A műszeres vallomásellenőrzés koncepciója vitatható, mert az átlagos intelligenciájú vádlott is felismeri a kényes kérdéseket, s a feletti aggodalma, hogy elfogadja-e a szerkezet a válaszát úgy befolyásolhatja a mért értékeket, mintha hazudna, hiszen az igazmondó és a hazug ember ilyenkor egyazon aggodalmat érezheti, hogy hitelesnek fog-e mutatkozni. Sőt az az érzés, hogy az igazát esetleg egy buta masina megcáfolja még intenzívebb reakciót válthat ki, mint a hazugság tudta. Az ügyészek és bírók azonban szenvtelenül tudnak megfogalmazni érvénytelen következtetéseket, csúsztatásokat. Bár ki tudja, mit látnánk, ha az ítélethirdetéskor a bírót műszeres ellenőrzésnek vetnénk alá?!
A lúgos orvos ügy és a darnózseli ügy vonatkozásában mellékelem írásomat, melyben ezeket részletesen elemeztem.
