Kedves Olvasóm!

Olvasd el, s csatlakozz petíciónkhoz!

Tisztelt Ügyész Asszony / Úr! 

Ibolya Tibor büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes még főügyészként vetette meg újfajta koncepciós perek alapját a váderedményesség érdekében. Itt nem hivatali visszaélésről, hanem hivatali visszaélések sorának megalapozásáról van szó. Nem tudom, hogy Ibolya Tibor bűnös vagy csak alkalmatlan. A tisztességes bírósági eljáráshoz közérdek fűződik. A koncepciós perek bármennyire is a közvélemény kielégítését szolgálják közérdeket sértenek. Közérdek fűződik az ügyészség legfőbb vezetőinek alkalmasságához is. Ezért a Legfőbb Ügyészség Közérdekvédelmi Főosztályához fordulok Ibolya Tibor koncepciós perei ügyében.

Ibolya Tibornak halvány fogalma sincs róla, milyen érvelés fogadható el a terhelt terhére értékelt tény bizonyításaként és mi nem. Az ügyész cikkében így leplezi le tudatlanságból fakadó kreatívan törvénysértő nézeteit:

"A közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatának látszólag tetszetős elméletével az a fő probléma, hogy jogállami keretek között, valódi bűncselekmény bebizonyításának megkísérlésekor, különösen összetett, több szereplős, bonyolult ügyek esetén nagyon sokszor lehetetlen a zárt logikai láncolat felállítása, még gondos, szakszerű nyomozás lefolytatását követően is. A személyi bizonyítás néhány látványos kudarca, a felismertetés hibái vagy a szubjektíve igaz, de objektíve hamis tanúvallomások negatív szerepének felismerése, a krimináltechnika hihetetlen fejlődésével együtt egyébként is világszerte az objektív bizonyítékok felértékelődését hozta magával. Ezek a közvetett bizonyítékok azonban egy ügyön belül sem alkotnak feltétlenül egyetlen zárt logikai láncolatot, lehetséges, hogy egymás mellett több láncolat is kialakítható, amelyek mind ugyanazon vádlott személyére mutatnak, de nem kapcsolhatók össze, mégis valamilyen zárt rendszert alkotnak." (Egy önkényuralmi bizonyítékértékelési elmélet továbbéléséről, Magyar jog, 2015. 9.)

Az olyan ítélet, melynek indokolása nem tartalmazza a vádlott bűnösségének zárt logikai lánccal való bizonyítását megalapozatlan. Ibolya Tibor azt javasolja itt, hogy szükség esetén megalapozatlanul is ítéljék el a vádlottat.

A zárt logikai lánc tradicionális követelményét Ibolya Tibor ugyanezen cikkében a sztálinista Visinszkij főügyésznek tulajdonítva diszkreditálja:

(...) "1952-ben Magyarországon is kiadták A.J. Visinszkij volt szovjet legfőbb ügyész, a harmincas évek nagy moszkvai koncepciós pereiben személyesen eljáró ügyész eredetileg 1946-ban kiadott, és Sztálin Díjjal jutalmazott, a büntetőperbeli bizonyítás elméletéről szóló könyvét.

Ebben a műben Visinszkij meglepően hosszan, és egy konkrét jogesetet is ismertetve foglalkozik a közvetett bizonyítékok elméletével és a konklúziói során többek között megállapítja:

(...) a közvetett bizonyítékok egymás közti összefüggésének olyannak kell lenni, hogy ezek a bizonyítékok valamennyien egyetlen láncolatot alkossanak; egyetlen láncszem kiesése esetén széthull az egész lánc, a közvetett bizonyítékok és minden egyes  bizonyíték külön-külön elveszítik jelentőségüket.

A közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatának elmélete tehát Visinszkijtől származik, tőle vette át, őt éltetve ismertette azt részletesen is, majd terjesztette el széleskörűen, és mint láthatjuk rendkívül hatékonyan, az államszocialista magyar jogi irodalom."

Pedig a zárt logikai lánc követelményének eredete sokkal messzebbre nyúlik vissza. Visinszkij nyilván ismerte ezt a követelményt, de ha Ibolya Tibornak hihetünk, akkor elég rosszul ismerte. A bizonyítástól - különösen a büntetőeljárásban - nem követeljük meg az irredundanciát, sőt, a tanúvallomások tartalmának alátámasztása nagyon is szükséges. Ezért a bizonyítás nem feltétlen hullik szét egy láncszem kiesése folytán, bár kritikus láncszem kiesése esetén valóban széthullhat, illetve bizonyítóerejét vesztheti akkor is, ha nem hullik szét.  A beismerő vallomást a bizonyítékok királynőjének minősítő Visinszkij idején folyt koncepciós perekben a beismerő vallomást gyakran kényszervallatással csikarták ki. Érthető, hogy mi volt a célja Visinszkijnek, amikor azt találta fontosnak, hogy semmi felesleges ne legyen a bizonyításban. Ez arra irányul, hogy fogadják el a kicsikart beismerő vallomást akkor is, ha az nem erősíthető meg logikus érveléssel. A csalárd rábeszéléssel, kényszervallatással kicsikart beismerővallomáson alapuló ítéletek így általában megalapozatlanok voltak.

Ibolya Tibor megengedve az összefüggéstelen érvelést is a vádlott elítélése érdekében ugyanazt az eredményt éri el erőszak nélkül. Tehát, ha humánusabban is, ő is koncepciós perek alapját vetette meg. Ezek a koncepciós perek jobbára nem politikai jellegűek, hanem a médiabíráskodással felkorbácsolt közvélemény kielégítésére születnek, mint például a lúgos orvos ügyben.

Nevezetes ügyek című írásomban olyan eseteket tárgyalok, melyekben a vádlottat annak ellenére elítélték, hogy bűnösségük zárt logikai láncot alkotó érveléssel nem bizonyított, azaz egyáltalán nem bizonyított.