A Magyar Köztársaság ugyan nem ideális jogiállam, de a koncepciós perek a Biszku ügy kivételével nem kifejezett politikai szándékból fakadnak. Az igazságszolgáltatást lényegében jogállami keretek közt tartja ellenőrzése alatt a kormány, ügyelve a hatalmi ágak szétválasztása elvének tiszteletben tartásának látszatára. A kormánypárti politikusok persze általában maximálisan tisztességes eljárásban részesülnek, ami nem róható fel igazságszolgáltatásunk hibájának. Az államigazgatási szervek vitás eljárásait a bíróság többnyire rendben lévőnek találja. Ritka a politikai per. Felmerült például Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök elszámoltatásának gondolata. Környezetében többen is börtönbe kerültek, már az ő kormányzási ciklusai idején is – többek közt pártérdekkel összefüggő gazdasági bűncselekmények miatt –, s felmerült a lehetősége, hogy Gyurcsánynak is köze lehetett ezeknek a bukott vezetőknek a bűnügyeihez. Ez téves következtetés volt. Gyurcsánynak megvoltak az emberei a kétes ügyek intézésére, nem volt oka bármiféle kockázatot vállalni törvénytelen ügyben, régi gyanús ügyei pedig elévültek. Az ellene tervezett kirakatper el is vetélt Gyurcsány Ferenc első kihallgatásakor, amikor ártatlansága tudatában az ellene indított koncepciós eljárás feletti felháborodással támadta az őt kihallgató ügyészt, a média jelentős részének támogatását maga mögött tudva.

Bíróságaink joggyakorlata sérti a tisztességes tárgyaláshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jogot. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényben (a továbbiakban: Be.) radikálisan megnyirbált jogorvoslati lehetőségek nem elégségesek, bár elődje se lehetett tökéletes. Az Alkotmánybíróság nem tartja feladatának a tisztességes tárgyaláshoz való jog védelmét olyan esetekben, amikor a vádlottat megalapozatlanul elítélő bíróság sérti azt meg. Az Alkotmánybíróság nem akar bizonyítékértékeléssel foglalkozni, az ítéletek megalapozatlansága pedig kizárólag bizonyítékértékelés révén vizsgálható. A megalapozatlan elmarasztaló ítélet pedig valóban sérti az ártatlanság vélelmének elvét, amennyiben a vádlott bűnösségéhez kétség fér, s így nem a törvénynek megfelelően lett elítélve.

A törvényesség helyreállítása érdekében törvényt kell módosítani, igazságszolgáltatásunk alkalmatlan vezetőit meg kell fosztani hivataluktól, az ügyészek, bírók és alkotmánybírók alkalmasságát felül kell vizsgálni. Mindez olyan átfogó változásokat követel igazságszolgáltatásunkban, ami a hatalmi ágak szétválasztásának montesquieu-i elve és igazságszolgáltatásunk felső vezetésének inkompetenciája folytán nem lehet sikeres kompetens nemzetközi szakmai szervezetek segítsége, felügyelete nélkül. Bár vannak kiváló magyar büntetőjogászok is, de a visszásságokat nem tudták leleplezni, igazságszolgáltatásunk autoriter vezetésével szemben támogatásra szorulnak.

Koncepciós per áldozata vagyok. Olyan büntetőbírósági ügyet nevezek koncepciós pernek, amelyben a megalapozatlan ítélet vélhetőleg nem véletlen hibák eredménye, hanem valamilyen – nem feltétlen politikai – indíték gyanítható hátterében. A klasszikus koncepciós perek kifejezetten politikaiak. Gyakran a nők elleni erőszakos bűncselekmények ügyében a MeToo vagy más jogvédő szervezet médiabíráskodással csikar ki megalapozatlan ítéleteket. Esetemben egyrészt a rágalmazó dr. Csiha Gábor Sándor alezredes, fellebbviteli főügyészségi katonai ügyész becsületét mentették, másrészt az általam valójában már leleplezett koncepciós pereket kívánják leplezni a leplezésben érdekelt, szintén részrehajló média együttműködésével. Ezért nem is számíthatok Magyarországon hatékony jogorvoslatra.

A Csiha Gábor rágalmain alapuló ügy mellett meg kell említenem két másik ügyet is. Jobbnak látom ezekre vonatkozólag időben ismertetni nézőpontomat, mert nem kizárt, hogy ezeket is felhasználná az ügyben Magyarország, mint szerződő fél jogi képviselője. Kompenzáció iránti igényemhez is hozzájárul ezekkel kapcsolatos sérelmem. Renner Erika jogi képviselői segítségével félrevezette a hatóságokat. Kizárólag az ő megalapozatlan következtetéseiből lett felépítve Bene Krisztán bűnösségérek az a bizonyítása, miszerint a vádlotton kívül csak a sértett volt férje és élettársa – akiknek bűnösségét ugyancsak a sértett észrevétele alapján zárható ki – lehetett azon ismeretek birtokában, amelyekkel támadója a sértett szerint rendelkezett. Ezt az érvelést adta elő Csiha Gábor ügyész is vádbeszédében. Ez Renner Erika sértett téves következtetésein alapul. Renner Erikát a hatóságokat félrevezető tévedései visszavonására szólítottam fel. Mivel nem akarta vagy nem is volt képes megérteni érvelésemet, kénytelen voltam zaklatni, bár ennek nem sok értelme volt azon kívül, hogy ez a zaklatás is azt célozta, hogy bíróság előtt adhassam elő az ítéletek megalapozatlanságára vonatkozó nézeteimet. Ekkor már közérdekű bejelentéssel fordultam több illetékes hatósághoz – hiába. Renner Erikáék feljelentettek zaklatás miatt. Gál András, Renner Erika jogi képviselője részt vett a médiabíráskodásban, a hatóságok félrevezetésében. Megalapozottan neveztem degenerált kontárnak. Sérelmi díjat követelt. Ellentmondtam, ő peresítette. Kötelező jogi képviseletemet ellátó ügyvéd hiányában, végül egy jogerőre emelkedő bírósági meghagyással kicsikarta a jogtalan sérelmi díjat. Fizettem a végrehajtónak, de kártérítést követeltem Gál Andrástól. Hamisan vádolt meg zsarolási kísérlettel, mivel követelésem nem irányult jogtalan haszonszerzésre. Önbíráskodás vádja esetleg felmerülhetett volna, de az is alaptalanul, mert lehetséges törvényes lépéseim potenciális következményeinek tudatosítása nem törvénysértő fenyegetés. Hamis vád és felelőtlen bírói döntések alapján 5 hónapig voltam előzetes letartóztatásban az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben, ahol indokolatlanul gyógyszereltek. Hallgatólagos éhségsztrájkom következtében 120 kg-ról 70 kg-ra fogytam. Kivizsgálásra a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházába küldtek. Onnan szabadultam.

A hatóságok 5 éve packáznak velem. 2019. januárjában lettek elérhetőek a lúgos orvos ügy ítéletei interneten, s azóta intenzíven foglalkozom vele, mert tisztán látva az igazságszolgáltatás törvényességének jelentőségét sosem tudtam megérteni a hatóságok aljas nemtörődömségét, s mindig azt reméltem, hogy akad egy tisztességes, kompetens jogász. Naiv voltam.

Kérelmem vádirat a magyar igazságszolgáltatás ellen. Bár a hibák beismerésétől való makacs elzárkózás nevetséges, de nem veszélytelen, megalapozatlanul elítélt vádlottak hatékony jogorvoslathoz való jogát csúfolják meg a hibák leplezése érdekében. A hibák mögött jószándék van. De az olyan jószándéknak, mely a bíró szimpátiája alapján az egyik félnek kedvez részrehajlás a neve.

Igazságszolgáltatásunk az isztambuli egyezmény ratifikálása késedelmének szégyenét kompenzálva a jogállamiság normáinak való megfelelésre törekvő igyekezetben minden áron eredményt akar elérni a nők ellen elkövetett bűncselekmények üldözésében. S ha ügyészségünk eredményt akar felmutatni, az nem marad puszta óhaj. A legutóbbi időkig 98% feletti váderedményességgel büszkélkedhetett ügyészségünk. Az ilyen magas váderedményesség nem éppen demokratikus jogállamra jellemző, s a bíróságnak az ügyészséggel való kritikátlan együttműködésének gyanúját veti fel. A bíróságtól se várhatnánk 98%-os megbízhatóságot. Az igazság győzelmeként ünnepelt némely ítéletet alaposabban megvizsgálva kiderül, hogy koncepciós per volt. Ezt alátámasztandó az alábbiakban néhány nevezetes ügyet tárgyalok dióhéjban. Ezek többsége nem áll különösebben szoros kapcsolatban ügyemmel.

 Koncepciós perek bevezetése a Magyar Köztársaságban

Biszku Béla honvéd őrnagy, magyar kommunista politikus előbb az Országos Rendőr-főkapitányság II/8-as osztályán, majd a Belügyminisztériumban, 1957. március 1. napjától belügyminiszterként az 1956-os forradalom utáni megtorlás egyik irányítója volt. A történelem ítélőszéke előtt bűnös.

A Fővárosi Törvényszék, mint elsőfokú bíróság 2014. május hó 13. napján kelt 41(I.)B.2158/2013/29. számú határozatában B. Béla vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés f) pontja szerint minősülő felbujtóként, több ember sérelmére elkövetett, szándékos emberöléssel megvalósított háborús bűntettben, két rendbeli, a Btk. 282. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző és a (3) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő bűnpártolás bűntettével megvalósított háborús bűntettben, a Btk. 325.§ (2) bekezdés a) pontjába ütköző lőszerrel visszaélés bűntettében, valamint a Btk. 333. szakaszába ütköző a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása bűntettében, ezért – halmazati büntetésül – öt évi és hat hónapi börtönbüntetésre és tíz évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A Fővárosi Ítélőtábla 2015. június 1. napján meghozott 6.Bf.261/2014/17. számú másodfokú végzésével hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet és új eljárást rendelt el. Dr. Ibolya Tibor büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes – annak idején fővárosi főügyész – a méltatlan kudarcként megélt megalapozott hatályon kívül helyező ítéletre reflektálva valójában az In dubio pro reo elvet támadta:

„A közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatának látszólag tetszetős elméletével az a fő probléma, hogy jogállami keretek között, valódi bűncselekmény bebizonyításának megkísérlésekor, különösen összetett, több szereplős, bonyolult ügyek esetén nagyon sokszor lehetetlen a zárt logikai láncolat felállítása, még gondos, szakszerű nyomozás lefolytatását követően is. A személyi bizonyítás néhány látványos kudarca, a felismertetés hibái vagy a szubjektíve igaz, de objektíve hamis tanúvallomások negatív szerepének felismerése, a krimináltechnika hihetetlen fejlődésével együtt egyébként is világszerte az objektív bizonyítékok felértékelődését hozta magával. Ezek a közvetett bizonyítékok azonban egy ügyön belül sem alkotnak feltétlenül egyetlen zárt logikai láncolatot, lehetséges, hogy egymás mellett több láncolat is kialakítható, amelyek mind ugyanazon vádlott személyére mutatnak, de nem kapcsolhatók össze, mégis valamilyen zárt rendszert alkotnak." (Ibolya Tibor: Egy önkényuralmi bizonyítékértékelési elmélet továbbéléséről, Magyar Jog, 2015/9., 532-534. o.)

Jogállami keretek között általánosan elfogadott joggyakorlat, hogy a vádlónak logikailag szabályos deduktív bizonyítást kell adnia a vádlott bűnösségére, mivel csak ez garantálhatja az In dubio pro reo elvnek megfelelő bizonyosságot. Ha statisztikai következtetésre is szükség van, az szakértői vélemény révén válhat a bizonyítás részévé. A bíróknak a deduktív érvelésen kívül más következtetési módban nem kell kompetensnek lenniük.

A „közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolata” valójában nem más mint a deduktív bizonyításnak a magyar joggyakorlatban meghonosított kissé zavaros elnevezése. Ibolya Tibor magát a fogalmat is Visinszkij sztálinista szovjet főügyésznek tulajdonítja, akitől valójában csak az elnevezés, és együgyű okoskodások származnak.

Ibolya Tibor érzi, hogy a bizonyításnak mégis illik összefüggőnek lennie, ezért megköveteli, hogy a bizonyításként elfogadott érvelés „mégis valamilyen módon zárt rendszert alkosson”. Azonban a deduktív bizonyítás jól definiált fogalom, és az is teljesen egyértelmű, hogy milyen értelemben alkot zárt rendszert. Ibolya Tibor pedig a bíró önkényére bízza, hogy mit tekint „mégis valamilyen módon zárt” rendszernek.

Biszku Bélát 2015. december 17-én a megismételt elsőfokú eljárásban háborús bűnökért két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Fővárosi Törvényszék. A per ezután másodfokra került, de a másodfokú döntés előtt, Biszku 2016. március 31-i halálával a vádlott büntethetősége megszűnt. Jogerős ítélet meghozatalára így nem került sor ügyében, különben Biszku lett volna a rendszerváltás utáni első koncepciós per politikai áldozata.

 A lúgos orvos ügy

Az utóbbi évtizedek legnagyobb visszhangot kiváltó hazai bűnügye. 2013. március 12-én reggel a lakásából kiskutyájával kilépő Renner Erika sértettet maszkos férfi támadta meg, aki a sértett torkát szorítva hatolt be a lakásba, ahol bezárkózott vele, s kombinált anesztézia szakszerű alkalmazásával elkábította, lemeztelenítette. Nem ismeretes, hogy nemi erőszakra sor került-e. Áldozatát fürdőkádba tette, és nemi szervét lúggal önthette le. A sérülés keletkezésének módja kérdéses, de a sérülés kétségtelen. Az égési sérülések a sértettnek maradandó fogyatékosságot és súlyos egészségromlást okoztak. A sértett volt szeretője, Bene Krisztián, a Budai Irgalmasrendi Kórház főigazgatója, gyakorló orvos volt gyanúsítható, aki a szakítás után is szerelmével zaklatta a sértettet.

A sértett nem ismerte fel támadóját. A nyomozás során súlyos hibákat követtek el. Az ügyészség 2013. júniusában elrendelte a nyomozás megszüntetését. Joggal feltételezhető volt, hogy az orvosra és jelentős politikai befolyással rendelkező rokonaira tekintettel el akarták tussolni az ügyet. Ez nagy felháborodást, és médiavisszhangot váltott ki. A sértett jogi képviselői médiabíráskodást folytattak. Az ügyészségnek ekkor hirtelen fontossá vált az ügy, és a nyomozás folytatásáról döntött.

Az itt tárgyalt ügyekben hozott lényeges határozatokat hivatalos archívumok internetes portálján töltöttem le. A hazai ügyekben hozott bírósági határozatok a Bírósági Határozatok Gyűjteményéből tölthetők le:

https://eakta.birosag.hu/anonimizalt-hatarozatok

Az alkotmányjogi panaszokat és az Alkotmánybíróság határozatait az Alkotmánybíróság portálján lehet letölteni:

https://www.alkotmanybirosag.hu/ugykereso/

A releváns határozatok alapján megbízható részletes információkkal rendelkezem a szóban forgó ügyekről. A lúgos orvos ügyben a Kúria, mint harmadfokú bíróság Bhar.I.690/2018/12. számú határozatának és a Kúria felülvizsgálatát lezáró Bfv.X.430/2020/9. számú végzésének anonimizált változatát, valamint az Alkotmánybíróság Bene Krisztián IV/1558-0/2020. számú második alkotmányjogi panasza visszautasítása tárgyában hozott 3485/2021. (XI. 30.) AB végzését mellékelem is ügyem előzményére vonatkozó dokumentumként. Az Fővárosi Ítélőtábla 16.Bf.212/2017/71. számú ítélete tartalmazza azokat a megalapozatlan érveléseket, amelyek alapján a vádlottat elítélték, ezeket az érveléseket bőségesen idézem, de terjedelmi okból az ítélet fordítását indokolatlannak tartanám. Az anonimizált határozatok oldalakra tördelése eltér az eredetitől, az általam használt hivatkozások a mellékelt változatokra, a bennük szereplő hivatkozások eredeti dokumentumokra vonatkoznak.

A 3485/2021. (XI. 30.) AB végzés [8] bekezdése szerint a Kúria Bfv.X.430/2020/9. számú végzésében „Megállapította, hogy a Kúria a tényállás megalapozottságát érintő vizsgálatát valójában teljes egészében elvégezte.” Valóban: „A hivatkozottak alapján egyértelmű, hogy a harmadfokú bíróság a tényállás megalapozottságát érintő vizsgálatát valójában teljes egészében elvégezte,” (Kúria Bfv.X.430/2020/9. számú végzésének anonimizált változata, 11. oldal 10. sor). S miből állt a Kúria vizsgálata, amit teljes egészében elvégzett?

„Miután az adott ügyben az életveszélyt okozó testi sértés bűntette, a kifosztás bűntette és az ezzel alaki halmazatot alkotó okirattal visszaélés és készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége kapcsán nem hozott a másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróságéval - a 615. § (2) bekezdésének megfelelő - ellentétes döntést, és így ezek kapcsán fellebbezésnek a másodfokú ítélet ellen a hatályos törvény szerint nincs helye, ezért az e cselekményekhez kapcsolódó tényállás megalapozottsága nem vizsgálható.

Így nem vizsgálható sem az, hogy a tényállás alapjául szolgáló bizonyítékok törvényesek, illetve hitelesek-e.

Azaz a vádlott és a védő a bíróság által figyelembe vett bizonyítékok helytállóságát, a bíróság bizonyíték-értékelőtevékenységét vitató érveit a Kúria nem vizsgálhatta, és nem is vizsgálta.

Ugyanígy nem vizsgálhatta a vádlott és a védő által a nyilvános ülésen a nem eltérő döntések kapcsán a tényállás megalapozottságára vonatkozóan kifejtetteket.” (Bhar.I.690/2018/12. számú határozat, anonimizált változat, 11. oldal alulról 3. bekezdéstől 12. oldal 2. bekezdésig)

A Kúria, mint harmadfokú bíróság a tényállás megalapozottsága tekintetében nem vizsgált semmit. A tényállást szőröstül-bőröstül elfogadta a megalapozottság vizsgálata nélkül, s a tényállás ismertetését követően a következőképpen következtetett:

„E tényállásra figyelemmel a testi sértésként értékelt bűncselekmény kapcsán a vádlottat nyilvánvalóan nem kell felmenteni, illetve vele szemben az eljárást nem kell megszüntetni.

Ugyanez irányadó a kifosztás bűntette, illetve az okirattal visszaélés vétsége és a készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel visszaélés vétsége kapcsán.

A nem támadható tényállás* szerint ugyanis a vádlott – mielőtt a lakásból távozott – magához vette és elvitte a sértett laptopját, két mobiltelefonját, személyazonosító igazolványát, lakcímkártyáját, társadalombiztosítási és adókártyáját, két bankkártyáját, továbbá lakáskulcsát.

Így felmentésnek, illetve az eljárás megszüntetésének e bűncselekmények miatt sincs helye.” (Bhar.I.690/2018/12. számú határozat, anonimizált változat, 12. oldal utolsó sortól 13. oldal 4. bekezdés)

A felülvizsgálati indítványban a Be. 650. § (2) bekezdés szerint ugyancsak nem támadható a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás. Ezért a felülvizsgálat pontosan úgy zajlott, mint a harmadfokú felülbírálat. Ilyen teljes körű felülbírálatok semmiféle esélyt nem adnak a hatékony jogorvoslatnak. Hiszen a felmentésért fellebbező terhelt nyilván éppen a támadhatatlan tényállást szerette volna támadni, miszerint nem kereste fel, nem támadta meg, és nem ő öntötte le lúggal a sértettet, mivel ártatlan.

A 3485/2021. (XI. 30.) AB végzés [9] bekezdése szerint [az indítványozó] „Álláspontja szerint a Kúria az Alkotmánybíróság határozatának követelményeit negligálta és csupán formálisan tett eleget az Abh.-ban előírt felülvizsgálati eljárásnak, érdemi felülvizsgálatot nem folytatott le.” – Van benne valami.

Ha az alkotmánybírók is meg akarnák érteni, mi történt nekik is az indokolást kellene értelmezniük, ami bizonyítékértékelés jellegű tevékenység. Azonban eszük ágában nincs megérteni az indítványozó érvelését. Ezért így érvelnek:

„[22] Az Alkotmánybíróság, ahogy azt gyakorlatában következetesen hangsúlyozza, az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, nem ténybíróság, a bizonyítási eljárás lefolytatása, a bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve annak felülvizsgálata a jogorvoslati eljárás(ok) során a rendes bíróságok feladata”… „A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat”…

Alapjogot sértő bíróság hibás bizonyítékértékelésére vonatkozó érvelés esetén az Alkotmánybíróság mindig erre hivatkozik. Nem védelmezi a tisztességes tárgyaláshoz való jogot az ártatlanság vélelme tekintetében. Én is így jártam. Az érvelés polgári peres ügyre vonatkozó alkotmányjogi panasz esetében elfogadható, mivel azokra nem vonatkozik az ártatlanság vélelméhez hasonló alapjog. Büntetőügyben azonban az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellene az alaptörvény-ellenes bizonyítékértékelést. Nem vezetne hatáskör ütközéshez, mert az Alkotmánybíróság bizonyítékértékelésének egyetlen lehetséges következménye az alaptörvény-ellenes érvelést alkalmazó határozat megsemmisítése lehet, amihez megvan a hatásköre.

A Kúria jelenlegi elnöke volt Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának előadó alkotmánybírája. E minőségében felelős azért, hogy az alkotmánybírók figyelmét nem hívta fel rá, hogy a lúgos orvos ügyben a felülvizsgálat nem alkalmas hatékony jogorvoslat szolgáltatására. Hibáját ismételt felszólításra sem hajlandó elismerni. Nyilván nem érti. Közérdek, hogy a Kúria elnöke kompetens jogász legyen. A Kúria elnöke inkompetens. Az Alkotmánybíróság hibájának nem lenne nagy jelentősége, ha a Fővárosi ítélőtábla megismételt másodfokú ítélete megalapozott volna.

A Fővárosi Ítélőtábla megismételt másodfokú eljárásban hozott 16.Bf.212/2017/71. számú ítélete megalapozatlan, mert a vádlott bűnössége nem bizonyított.

Renner Erika nem ismerte fel maszkos támadójában egykori partnerét.

„Az elsőfokú bíróság iratszerűen rögzítette az ítélet 5. oldal harmadik bekezdésében, hogy a sértett az eljárás során egyetlen alkalommal sem tett olyan nyilatkozatot, hogy a támadójában a vádlottat egyértelműen felismerte, illetve a 9. oldal utolsó bekezdésében, hogy határozott nyilatkozatot soha nem tett a vádlottra.

A sértett kihallgatásai alkalmával konkrétan soha nem nevezte meg a vádlottat elkövetőként.” (Bf.212/2017/71. számú ítélet 57. oldal lap alja)

Ezt akkor sem lehet felróni az áldozatnak, ha történetesen tényleg Bene Krisztián lett volna a támadója, de más lenne a helyzet, ha felismerte volna.

A felismerésre bemutatás eredménye nélkülözte a bizonyítóerőt, mert a tanú a rendőrségen összetalálkozott az ügyvédje társaságában bemutatásra várakozó gyanúsítottal. A tény a másodfokú ítélet indoklásából kiderül:

„Tóth Györgyné tanú a rendőrség aulájában is látta a terheltet. Ezzel kapcsolatban kiemelendő, hogy erről a tanú maga tett említést a felismerésre bemutatás utáni kihallgatásakor, előadta, hogy amikor megérkezett, az aulában több személy, legalább nyolcan várakoztak és közülük egy télikabátban, sálban lévő ember nagyon méregette őt, látta, hogy megismerte, hogy tudja, hogy találkozott már vele. Ekkor egymásra néztek és megismerte azt a férfit, aki a lépcsőházban mellette elhaladt.” (Fővárosi Ítélőtábla 16.Bf.212/2017/48. számú jegyzőkönyv 23. oldal).

A gyanúsított természetesen visszanézett az őt fixírozó tanúra, akinek akár a médiából is ismerős lehetett Bene Krisztián arca. A jámbor tanúval a nyomozóknak sikerült elhitetniük a véletlen találkozás verzióját, ami egyébként nem is zárható ki, a nyomozók gondatlanságára tekintettel. Azonban a felismerésre bemutatás eredményének bizonyítóereje szempontjából közömbös, hogy a találkozásra véletlenül került-e sor. Az ilyen találkozással befolyásolt felismerésre bemutatás eredménye nélkülözi a bizonyítóerőt, semmiképpen sem alkalmas annak bizonyítására, hogy a gyanúsított azonos a tanú által a bűncselekmény ideje körüli időpontban a tetthelyhez vezető lépcsőházban látott személlyel. Egy kriminalisztika jegyzet szerint:

„A fogadás szakasza. A gyanúsítottat olyan időpontra idézzük be és olyan helyen várakoztassuk (amennyiben ez egyáltalán szükséges), hogy ne találkozhasson az ügy más szereplőivel.

Nemcsak az a veszély áll fenn, hogy összebeszél valakivel, hanem felismerésre bemutatáskor is joggal hivatkozhat arra, hogy a tanú azért ismerte fel, mert néhány perce vagy órája találkoztak*  a folyosón. Előfordulhat az is, hogy egy ilyen találkozás miatt egy újabban felkutatott sértettel való szembesítés elveszíti váratlanságát stb.” (Dr. Ibolya Tibor: Kihallgatási taktika a nyomozásban 40. oldal, 2-3. szakasz, http://ibolyatibor.atw.hu/Sajat/3.pdf)

A vádlott bűnösségének a sértett által támadójának tulajdonított ismeretekre alapozott bizonyítása – Csiha Gábor érvelése – azért érvénytelen, mert a támadónak nem kellett rendelkeznie a neki tulajdonított ismeretekkel, és a sértettet a támadóhoz hasonló mértékben ismerő személyek három fős listája – volt férj, élettárs és Bene Krisztián – teljességének ellenőrzésére nincs mód. Márpedig Csiha Gábor a volt férj és az élettárs bűnösségének kizárásával következtetett a vádlott bűnösségére

„Megvizsgálva a vádlotti védekezés másik irányát, miszerint más volt az elkövető, az ítélőtábla osztotta a Kúria határozatának [75] bekezdésében foglaltakat, miszerint a bűncselekményt olyan személy követhette el, aki ismerte a sértettet és tisztában volt a sértett napi időbeosztásával, szokásaival. Ez alapján a lehetséges elkövetők száma viszonylag jól behatárolhatóvá válik.” (Bf.212/2017/71. számú ítélet 70. oldal 2. szakasz)

A 73. oldalig tartó „bizonyítás” vége valóban a volt férj és az élettárs bűnösségének kizárásával következtet a vádlott bűnösségére:

„Holles Gábornak (a sértett volt férjének) és Balogh Attilának (a sértett jelenlegi élettársának) az alkata, a szemszíne nem egyezik azzal, amit a sértett látott. Ezen túl megállapítható, hogy mindketten dohányoznak, ellenben a sértett a vallomásában kifejezetten arról nyilatkozott, hogy semmilyen jellegzetes szagot, illatot nem érzett. Mindkét személy kérdésre előadta, hogy egészségügyi végzettségük nincs (elsőfokú iratok 15. számú jegyzőkönyv 17. oldal, Fővárosi Ítélőtábla 16.Bf.212/2017/48. számú jegyzőkönyv 51. oldal), ezzel ellentétes tény sem merült fel az eljárás során. Arra sincs semmilyen adat, hogy e két személynek bármilyen indítéka lett volna ilyen jellegű cselekményt elkövetni. Ugyanis az eljárás adatai alapján a sértett és 16. sz. tanú a válás óta is jó kapcsolatot ápoltak (Székelyi Csilla nyomozati iratok 467. oldal, 30. sz. tanú nyomozati iratok 481. oldal, Holles Dénes nyomozati iratok 488. oldal, Monostori Katalin nyomozati iratok 495. oldal, Holles Gábor nyomozati iratok 505. oldal). Balogh Attila, a sértett jelenlegi élettársa, akkor még csak pár hónapja ismerkedett meg a sértettel, esetében sem merült fel semmi olyan körülmény, mely alapján bármilyen indítékra lehetne következtetni. A védelem által a Kúria Bhar.III.574/2017/12. levélben hivatkozottak - miszerint egy korábban becsatolt levél tartalma szerint Balogh Attila a vádbeli esetet megelőzően megbízott egy személyt, hogy a sértettnek okozzon sérülést maró szerrel, hogy így próbálja meghódítani a sértettet és a vetélytársát tönkretenni - alátámasztást nem nyertek (Kúria Bhar.III.574/2017/17. határozat feljelentés elutasításáról).

A védelem hivatkozott továbbá arra, hogy a bűncselekmény elkövetője lehetett egy ismeretlen személy, vagy egy olyan, akivel a sértettnek konfliktusa volt (kutyasétáltatás során megismert alkalmi ismerőse, meglévő vagy éppen elhárított szexuális vagy azt nélkülöző kapcsolata). A sértett gyermekei és barátnői nem számoltak be arról, hogy tudtak ilyen személyről, a sértett sosem panaszkodott ilyen emberre nekik. Másrészt egy ismeretlen személy, még ha például ki is figyelte a sértett időbeosztását, az egyéb szokásait (pl. hevederzár használata), tulajdonságait (pl. gerincbántalom) nem tudhatta. Illetve esetében hangeltorzításra nem lett volna szükség, illetve a szakértői véleményeket figyelembe véve a két szer együttes alkalmazásával és injekció beadásával nem bajlódott volna.

Mindezekre figyelemmel összességében megállapítható, hogy jelen ügyben nem merült fel olyan hitelt érdemlő bizonyíték, amely alkalmas lett volna arra, hogy a vád/elsőfokú ítélet verziójával szemben észszerű kételyeket ébresszen. A vádlott bűnössége ítéleti bizonyossággal bizonyított.” (Bf.212/2017/71. számú ítélet 72-73. oldal)

A sértett gerincbántalmáról például egyáltalán nem kellett tudnia támadójának, mert azt anélkül is láthatta, hogy a sértett fektében nem tudja letenni a lábát:

„Renner Erika már a nyomozás során, majd az elsőfokú tárgyaláson is beszámolt arról, hogy miután az elkövető a földre fektette, a felhúzott térde alá csizmát és a kutya pórázát tette (nyomozati iratok 297., 331. és 335. oldal, elsőfokú iratok 15. számú jegyzőkönyv 7. oldal). A sértett elmondta azt is, hogy gerincbántalma miatt nem tud úgy oldalt feküdni, hogy a lába a földre ér, erről a vádlott is tudott, mert abban a kórházban kezelték, ahol dolgozott (nyomozati iratok 341. oldal).” (Bf.212/2017/71. számú ítélet 72. oldal alulról 2. szakasz)

A felismerhetővé válást pedig minden valamelyest intelligens bűnöző kerüli, ezért a hang elváltoztatása és maszk használatában semmi különös nincs, ha a támadó életben kívánta hagyni áldozatát. A kombinált anesztézia alkalmazása szakértelemre vall. Ha a támadó esetleg nem is kívánta megcsonkítani, csupán megerőszakolni áldozatát, a midazolámos altatás akkor sem elégséges, mert a sértett erős ingerre felébredhetett volna, dulakodva, vagy segítségért kiáltva akadályozhatta volna az akciót. Bár a sértettnek ilyesmi éber állapotban se jutott eszébe. A ketamin hatása önmagában viszont nem lett volna elég tartós. Az elkövető így Bene Krisztián kollégája is lehetett.

A vádlott bűnösségének az alibi megdőltén alapuló „bizonyításában” a vádlotti védekezés összességére való hivatkozást ép ésszel felfogni nem lehet:

„Az elkövetési időre a vádlottnak nincs igazolt alibije. Önmagában az elkövető kilétének igazolására az alibi megdöntése - általánosságban - nyilvánvalóan nem alkalmas. Jelen ügyben azonban a vádlotti védekezés összességére figyelemmel kizárható, hogy a hamis alibi előadása ne az általa megvalósított bűncselekmény leplezését szolgálta volna.” (Bf.212/2017/71. számú ítélet 56. oldal 2. szakasz vége)

 A darnózseli ügy

A darnózseli ügyben (Darnózseli magyar község) a felesége megölésével vádolták a darnózseli hentest. A maradványok elégtelen volta folytán az idegenkezűség nem volt megállapítható. Ám a Bf.I.38/2019/16. számú ítélet indokolásának érvelése szerint az idegenkezűség valamennyi alternatívája kizárható, mert egyikükre nézve sem merült fel bizonyíték. Így az idegenkezűség bizonyítatlanságának leplezése céljából a védelemre olyan bizonyítás terhét hárították, ami nem az ő dolga. Ezzel megsértették a vádlott tisztességes eljáráshoz való jogát az ártatlanság vélelme tekintetében, mert bűnösségét nem a törvénynek megfelelően bizonyították.

 A B. L. – valóságshow szereplő sértett ügy

Ez is emlékezetes hazai ügy. A B. L. – valóságshow szereplő sértett ügyben a bírók iparkodtak bizonyítani a garázsban rögzített videó felvétel alapján nyilvánvalónak tűnő bűncselekményt, de sajnos érvénytelenül bizonyították. Az áldozat halála a holttest hiányában nem bizonyítható, mert az elvérzés sem bizonyított. Az emberölés bizonyítása tanú és tárgyi bizonyíték (például véres penge) hiányában ilyen körülmények közt lehetetlen, hiszen ha a vádlott megölte a sértettet, akkor annak halottnak kellene lennie, de épp ez nem bizonyítható. A Fővárosi Ítélőtábla 16.Bf.38/2023/27-2. számú ítéletének indokolása mégis bizonyítani véli:

„[147]       - A sértett teste a vádlott kezében 20 óra 19 perckor már teljesen tónustalan volt (elsőfokú ítélet 55. oldal 2. bekezdés) - A sértett testét azért lehetett „aggodalom mentesen” 19 óra 41 perc körül a lakásban hagyni, majd a helység19ot elhagyva, 20 óra 30 perc körüli időtől a bérelt jármű csomagterében tartani, mert ezt megelőzően a sértett már meghalt (elsőfokú ítélet 56.oldal 1. 4. bekezdés)”

Ha nem fogadjuk el, hogy a vádlottnak a nyugalma érdekében meg kellett ölnie a sértettet, akkor a sértett akár életben is lehet, bár ez egyre valószínűtlenebb. A bűncselekményi tényállást, adott esetben a sértett halálát és az idegenkezűséget a törvény előtti egyenlőségre tekintettel objektíven, különösen a vádlott vélelmezett tudattartalmától függetlenül kell bizonyítani, ezért az idézett érvelés alaptörvény-ellenes.

 A Weinstein ügy

A MeToo célpontjai könnyen válhatnak médiabíráskodás áldozatává, s a médiabíráskodás hatása alá került bírók gyakran megalapozatlanul ítélik el a médiabíráskodásban meghurcolt vádlottat. A színésznőcskékkel szemben produceri hatalmi pozíciójával visszaélő Harvey Weinsteint erkölcsileg mélységesen elítélem. Azonban, mint amint a The People of the State of New York v Harvey Weinstein (2020-00590) [2020] N. Y. App. Div. (June 2, 2022) határozatból kitűnik, Weinstein korábbi tárgyalása keretében Molineux meghallgatást tartottak. A Molineux meghallgatás a Federal Rules of Evidence 404. szabályába ütköző karakterbizonyításra irányul, miszerint a vád szerinti tényállást megvalósította, mert más alkalommal hasonló cselekményt követett el. A karakterbizonyítás tilalma alól vannak észszerű kivételek. Azonban Weinstein esetében erős a gyanú, hogy azért adtak helyt karakterbizonyításnak, mert mindenáron be akarták bizonyítani bűnösségét erkölcsileg elítélendő magatartásán felháborodva. Ezért Weinstein ügye is koncepciós pernek tűnik. A karakterbizonyítás nem alkalmas a terhelt terhére értékelt tények az In dubio pro reo elvnek megfelelő kétséget kizáró „beyond a reasonable doubt” bizonyítására. Az én bűnösségemet is karaktakterbizonyítással „bizonyították”.

 A Pistorius ügy

Pistorius nem is tagadhatta az emberölés bűntettét, de nem áll meg a Director of Public Prosecutions, Gauteng v Pistorius (96/2015) [2015] ZASCA 204 (December 3, 2015) ítélet dolus eventualis érvelése, miszerint Pistorius megbékélt volna tettének halálos következményével. Hihető, hogy az ajtó felől hallott neszre a vádlott ijedtében adott le 4 lövést a WC-ajtóra. Ez nem volt szabályos önvédelem, hanem emberölés, de a szándékosság nem bizonyított. A Pistorius védekezésében Leach bíró által felfedezni vélt ellentmondások látszólagosak. A fegyvert nem akarta használni, csak a biztonság okáért vette magához, aztán ijedtében mégis meghúzta a ravaszt. A biztonság okáért négyszer. A Pistorius ügyben is az áldozat és szülei iránti együttérzés miatt médiabíráskodás folyt, s az ügyész rá akarta bizonyítani a vádlottra a szándékosságot.