Tisztelt Dr. Gimesi Ágnes Bírónő!
Tudomására kell hoznom Önnek, mint a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja vezetőjének, hogy két munkatársa alkalmatlanságát állapítottam meg. Dr. Kónya Istvánt, a Kúria nyugalmazott elnökhelyettesét és dr. Csák Zsoltot, a Kúria büntetőjogi kollégiuma vezetőjét hivatali visszaéléssel vádolom. Kónya István és társai hivatali visszaélést követtek el Renner Erika és jogi képviselője, Gál András, valamint az általuk megtévesztett ügyészek és bírók javára, és Bene Krisztián hátrányára iratellenesen állapítva meg, hogy a Kúria elvégezte a tényállás megalapozottságának vizsgálatát, Csák Zsolt, pedig bűnsegédként leplezi cselekményüket. Dr. Kónya István és dr. Csák Zsolt a joggyakorlat-elemző csoport munkája keretében az ítéletek megalapozottságának kritikus vizsgálatára alkalmatlan, mert a bírói hibák leplezését tekintik feladatuknak.
Ebben a bekezdésben egyelőre bizonyítás nélkül fogalmazom meg a tényállást. A tényállás bizonyítása alább következik. Az ügyészség Ibolya Tibor blüh. ötlete alapján koncepciós pereket folytat, jobbára botrányos bűncselekmények médiabíráskodásban meghurcolt vádlottjai ellen. Akit pedig egyszer megalapozatlanul elítéltek, igazságszolgáltatásunk a legritkább esetben részesíti hatékony jogorvoslatban, mert az új Be. kodifikációjában közreműködő jogászok, az igazságszolgáltatás gyorsítására, az ügyteher csökkentésére, a váderedményesség növelésére fókuszálva a jogorvoslathoz való jogot alaptörvény-ellenesen sértő törvényt szerkesztettek. Az Alkotmánybíróság a lúgos orvos ügyben értelmetlen felülvizsgálatot rendelt el, melyben a tényállást eljárásjogi okból nem lehetett támadni. Kónya Istvánt, a felülvizsgálat lefolytatására alakult öttagú tanács elnökeként különös felelősség terheli a felülvizsgálatban elkövetett hibákért. A Kúria öttagú tanácsa ugyan tűpontos jogértelmezéssel végezte el az Alkotmánybíróság által elrendelt értelmetlen felülvizsgálatot, azonban azt is meg akarta mutatni, hogy a Kúria ügydöntő ítéletét nem érheti bírálat, hiába kotnyeleskedik az Alkotmánybíróság, ezért azt is megállapította, hogy "a harmadfokú bíróság a tényállás megalapozottságát érintő vizsgálatát valójában teljes egészében elvégezte". Ez azonban iratellenes állítás, mivel a tényállás már a harmadfokú eljárásban is támadhatatlannak minősült - eljárásjogi, de nem kriminalisztikai szempontból. Ezzel tisztában kellett lenniük mindazoknak, akik olvasták az Kúria ügydöntő ítéletét. Dr. Varga Zs. Andrást, a Kúria elnökét, aki Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának előadó alkotmánybírájaként maga is felelős azért, hogy az Alkotmánybíróság hatékony jogorvoslatra az adott ügyben alkalmatlan felülvizsgálatot rendelt el, hivatalba lépte óta sürgetem, hogy indítson eljárást a felülvizsgálat iratellenes megállapítása ügyében. Ezt megtehetné példának okáért a bírók jogállásáról szóló törvény szerint, az öttagú tanács jelenleg is a Kúrián szolgálatot teljesítő bíráinak soron kívüli értékelését elrendelve, mivel felmerül, hogy alkalmatlanok feladatuk ellátására, ám vonakodik eljárást indítani, és nem hajlandó beismerni alkotmánybíróként elkövetett hibáját sem. A Kúriához 2024. február 1. napján érkezett közérdekű bejelentésemet Csák Zsolt utasította el. A harmadfokú tanács előadó bírájaként pedig lehetett némi fogalma a lúgos orvos ügyről, annál inkább meg kellett volna értenie bejelentésem tartalmát. Bejelentésemet azzal az ostoba tautologikus ürüggyel utasította el, hogy a Kúria nem foglalkozik olyan üggyel, ami nincs a Kúria előtt folyamatban. Bejelentésem pontosan az ügy napirendre tűzésére irányult, példának okáért a joggyakorlat-elemző csoport vizsgálata keretében. Persze a jelen felállásban a joggyakorlat-elemző csoport aligha alkalmas komoly vizsgálat elvégzésére.
Nem tudom, hogyan szokás felülvizsgálatot végezni. Naivan feltételezem, hogy legalább a felülvizsgálattal közvetlenül érintett határozatokat elolvassák a bírók. Azonban hihetetlennek tűnik, hogy öt bíró belemenjen egy nyilvánvaló hazugságba, ennek lehetséges magyarázata az lenne, hogy nem is kapták kézhez az ügydöntő ítélet eredeti szövegét, hanem Kónya István olyan összefoglalót bocsátott a rendelkezésükre, amilyet jónak látott. Ennek az elképzelésnek némileg ellentmond, hogy a felülvizsgálat eredményeként hozott végzésben alábbi részletében szereplő idézet ítéletből alapján is kilóg a lóláb:
Mindezek után az eljárt bíróság összefoglalta a harmadfokú eljárás során az általa irányadónak tartott (a terhelt valamennyi cselekvőségét érintő) történeti tényállást:
„Az elsőfokú bíróság által megállapított, a másodfokon eljárt ítélőtábla által kiegészített, illetve helyesbített tényállás lényege szerint a vádlott volt az, aki 2013. március 12. napján kb. 7 óra 30 perckor a sértett lakásához ment, és oda belépve az ajtót kinyitó sértett nyakát megragadva őt háttal fordította, azzal fenyegette, hogy elvágja a torkát, ha sikít, majd hassal a földre fektette, a lakás ajtaját bezárta, a magával hozott gyors-kötözővel megkötözte a sértett kezeit, az ugyancsak magával hozott ragasztószalaggal összeragasztotta a lábait és leragasztotta a száját, majd combjába az ugyancsak magával hozott injekciós-tűvel és fecskendővel fájdalomcsillapításra, illetve altatásra szolgáló, kifejezetten műtétek során használt Ketamint és az elsősorban a Ketamin hallucinogén hatását csökkentő, ugyancsak altató hatású Midazolamot fecskendezett. Az emiatt öntudatlan állapotba került sértettet a fürdőszobába vitte, ahol meztelenre vetkőztette, a fürdőkádba fektette és a nemi szervére, valamint annak környékére ismeretlen eredetű lúgot öntött. Ezt követően a meztelen sértettet bevitte a szobába, és egy pokrócba tekerve a díványra fektette, majd 8 óra 30 perc körül távozott a lakásból, annak ajtaját bezárva.
Miután a sértett nem jelent meg munkahelyén, munkatársai és volt férje a sértett lakásához mentek, és a volt férj kulcsával kinyitva az ajtót megtalálták a sértettet, akihez 12 óra 5 perckor mentőt hívtak.
Ugyancsak rögzíti a tényállás, hogy a lúgos leöntés következtében a sértett az alhason, az elülső hasfalon, a szeméremtájékon, a gát-tájékon, a hüvelybemenet belső egyharmadán, mindkét comb elülső és belső felszínén, jobb lábfején II-III. fokú égési sérüléseket szenvedett el, amelyek közvetett életveszélyt jelentettek. Az égési sérülések következtében a nemi szerv funkciója súlyos mértékben, a szexuális élete véglegesen korlátozottá vált. A sértetten több korrekciós műtétet hajtottak végre, és a sérülések maradandó fogyatékosságot és súlyos egészségromlást okoztak.
E tényállásra figyelemmel a testi sértésként értékelt bűncselekmény kapcsán a vádlottat nyilvánvalóan nem kell felmenteni, illetve vele szemben az eljárást nem kell megszüntetni.
Ugyanez irányadó a kifosztás bűntette, illetve az okirattal visszaélés vétsége és a készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel visszaélés vétsége kapcsán.
A nem támadható tényállás szerint ugyanis a vádlott - mielőtt a lakásból távozott - magához vette és elvitte a sértett laptopját, két mobiltelefonját, személyazonosító igazolványát, lakcímkártyáját, társadalombiztosítási és adókártyáját, két bankkártyáját, továbbá lakáskulcsát.
Így felmentésnek, illetve az eljárás megszüntetésének e bűncselekmények miatt sincs helye."
(Bhar.I.690/2018/12. számú ítélet 8. oldal utolsó bekezdés, 9. oldal 1-2. bekezdés).
A hivatkozottak alapján egyértelmű, hogy a harmadfokú bíróság a tényállás megalapozottságát érintő vizsgálatát valójában teljes egészében elvégezte, majd rögzítette:
- a már felidézettek szerint az általa irányadónak tartott történeti tényállás egészét,
- e tényállás alapján az általa helyesnek tartott bűnösségre vont jogkövetkeztetést;
„E tényállásra figyelemmel a testi sértésként értékelt bűncselekmény kapcsán a vádlottat nyilvánvalóan nem kell felmenteni, illetve vele szemben az eljárást nem kell megszüntetni.
Ugyanez irányadó a kifosztás bűntette, illetve az okirattal visszaélés vétsége és a készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel visszaélés vétsége kapcsán.
A nem támadható tényállás szerint ugyanis a vádlott - mielőtt a lakásból távozott - magához vette és elvitte a sértett laptopját, két mobiltelefonját, személyazonosító igazolványát, lakcímkártyáját, társadalombiztosítási és adókártyáját, két bankkártyáját, továbbá lakáskulcsát.
Így felmentésnek, illetve az eljárás megszüntetésének e bűncselekmények miatt sincs helye."
(Bhar.I.690/2018/12. számú ítélet 9. oldal 4-7 bekezdés).
- és a felrótt bűncselekmények minősítésére vonatkozó jogi álláspontját is;
„A Be. 590. § (5) bekezdés c) pontjára figyelemmel, a 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján vizsgálta a Kúria azt is, hogy ezen bűncselekmények minősítése törvényes-e"
(Bhar.I.690/2018/12. számú ítélet 9. oldal 8. bekezdésétől kezdődően).
Következésképp megállapítható, hogy a harmadfokú eljárásban az AB határozat szerinti követelmények teljesültek azzal, hogy az átmeneti rendelkezés alkalmazására vonatkozó érvelés - az AB döntése folytán - nem irányadó, de annak a felülbírálat megtörténtére valójában nem is volt jelentősége.(Bfv.X.430/2020/9. számú végzés, anonimizált változat 10. 5. bekezdésétől kezdődően) (kiemeléek tőlem - R.L.)
A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) alaptörvény-ellenesen korlátozza a hatékony jogorvoslathoz való jogot. Kadlót Erzsébet ügyvéd asszony már Bene Krisztián alkotmányjogi panaszában alaptörvény-ellenesnek minősítette a Be. 615. § a másodfellebbezést kizárólag a másodfokú bíróság ellentétes döntésére korlátozó rendelkezését. A szűk látókörű alkotmánybírók kifejtették, hogy az Alaptörvény nem követeli meg a harmadfokú jogorvoslatot, ezért szerintük a másodfellebbezés ilyetén korlátozása nem alaptörvény-ellenes. Az Alaptörvényben valóban nincsen szó harmadfokú jogorvoslatról. Azonban az Alaptörvény XXVIII. cikkének a jogorvoslathoz való jogot megalapozó (7) bekezdése így szól:
"Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti."
Bene Krisztiánt megalapozatlanul ítélték el a megismételt másodfokú eljárásban is, tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát is megsértve, a megalapozatlan ítélet ugyanis törvénysértő, mivel a Be. 7. § (4) bekezdésében megfogalmazott In dubio pro reo elv a terhelt terhe értékelt tények kétséget kizáró bizonyítását kizáró bizonyítását írja elő, ezzel az elmarasztaló ítélet megalapozottságát követelve meg. De a vádlott szabadságához való jogát is sérti a szabadságvesztés büntetés megalapozatlan kiszabása. Tehát az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés megalapozta Bene Krisztián jogát a jogorvoslathoz, s mivel a Be. rendelkezései szerint a másodfokú ítélet felülbírálata harmadfokon lehetséges, ez a joga csakis másodfellebbezés és annak harmadfokú elbírálása révén lett volna gyakorolható. Azonban az alkotmánybíróknak derogál bizonyítékértékeléssel foglalkozni. Érvelésük szerint a bizonyítékértékelés a rendes bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Tévedésben leledzenek, mivel csak az ítélkezés a rendes bíróságok kizárólagos hatásköre, bizonyítékértékelést végezni az Alkotmánybíróság is jogosult a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sértő megalapozatlanság megállapítása és a megalapozatlan ítélet megsemmisítése érdekében.
A Be. 619. § (1) bekezdése, miszerint "A harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan.", valamint a Be. 650. § (2) bekezdése, miszerint "A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható."
