Tisztelt Dr. Varga Zs. András Elnök Úr!
A Kúria a lúgos orvos ügy felülvizsgálatában hozott Bfv.X.430/2020/9. számú végzése hamis tényállításon alapul.
Mivel a büntetőeljárásról szóló 2017. XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 650. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálatban sem volt támadható a az immár jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás, ezért a Kúria felülvizsgálatot folytató tanács sem vizsgálta a tényállás megalapozottságának kérdését. Így a bíróknak módjukban állt nem tudni annak megalapozatlanságáról. Kónya Istvánra ez kevésbé érvényes, mert ő volt a Kúria a Bhar.III.574/2017/18. számú hatályon kívül helyező végzést meghozó tanácsának elnöke is. A hatályon kívül helyező végzésben a megismételt másodfokú eljáráshoz adott útmutatás alapján nem is lehetett volna megalapozott ítéletet hozni. Kónya Istvánt természetesen Renner Erika sértett „igaza” motiválta, hogy mindenáron börtönbe juttassa a vádlottat. Azonban Kónya István inkompetenciája folytán nem látta világosan, hogy a manipulált felismerésre bemutatás mit sem bizonyít. Így abban a hitben, hogy a vádlottat a bűncselekmény időpontja körül a tetthelyhez vezető lépcsőházban látta a tanú, nyugodt lélekkel ajánlotta azt az érvénytelen érvelést, ami azon alapul, hogy a sértett által támadójának tulajdonított ismeretek alapján a lehetséges elkövetők köre leszűkíthető. Ez nyomozati szakban igaz lehetett, de a bíróság előtt nincs bizonyító ereje annak, hogy mit gondol a sértett afelől, hogy kik tudhattak például a gerincbetegségéről, klausztrofóbiájáról. A sértett természetesen a gyanúsítottak körének leszűkítésében volt érdekelt, amennyiben sziklaszilárd meggyőződésévé vált, hogy a tettes Bene Krisztián, azonban ennek a meggyőződésnek nem volt elégséges ténybeli alapja.
Először is bizonyítom egyrészről a végzés szövege alapján, hogy a Kúria Bfv.X.430/2020/9. számú végzése szerint a Kúria, mint harmadfokú bíróság vizsgálta a tényállás megalapozottságát, majd a Kúria, mint harmadfokú bíróság jogerős ítéletének szövegéből vett idézettel cáfolom ezt az állítást.
„A hivatkozottak alapján egyértelmű, hogy a harmadfokú bíróság a tényállás megalapozottságát érintő vizsgálatát valójában teljes egészében elvégezte, majd rögzítette:
- a már felidézettek szerint az általa irányadónak tartott történeti tényállás egészét,
- e tényállás alapján az általa helyesnek tartott bűnösségre vont jogkövetkeztetést;
„E tényállásra figyelemmel a testi sértésként értékelt bűncselekmény kapcsán a vádlottat nyilvánvalóan nem kell felmenteni, illetve vele szemben az eljárást nem kell megszüntetni. Ugyanez irányadó a kifosztás bűntette, illetve az okirattal visszaélés vétsége és a készpénzhelyettesítő fizetőeszközzel visszaélés vétsége kapcsán.
A nem támadható tényállás szerint ugyanis a vádlott - mielőtt a lakásból távozott - magához vette és elvitte a sértett laptopját, két mobiltelefonját, személyazonosító igazolványát, lakcímkártyáját, társadalombiztosítási és adókártyáját, két bankkártyáját, továbbá lakáskulcsát.
Így felmentésnek, illetve az eljárás megszüntetésének e bűncselekmények miatt sincs helye."
(Bhar.I.690/2018/12. számú ítélet 9. oldal 4-7 bekezdés).
- és a felrótt bűncselekmények minősítésére vonatkozó jogi álláspontját is;
„A Be. 590. § (5) bekezdés c) pontjára figyelemmel, a 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján
vizsgálta a Kúria azt is, hogy ezen bűncselekmények minősítése törvényes-e"
(Bhar.I.690/2018/12. számú ítélet 9. oldal 8. bekezdésétől kezdődően).
Következésképp megállapítható, hogy a harmadfokú eljárásban az AB határozat szerinti követelmények teljesültek azzal, hogy az átmeneti rendelkezés alkalmazására vonatkozó érvelés - az AB döntése folytán - nem irányadó, de annak a felülbírálat megtörténtére valójában nem is volt jelentősége.” (Bfv.X.430/2020/9. számú végzés mellékelt anonimizált változatának 11. oldala)
A Kúria, mint harmadfokú bíróság azonban mást mond.
„Miután az adott ügyben az életveszélyt okozó testi sértés bűntette, a kifosztás bűntette és az ezzel alaki halmazatot alkotó okirattal visszaélés és készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége kapcsán nem hozott a másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróságéval - a 615. § (2) bekezdésének megfelelő - ellentétes döntést, és így ezek kapcsán fellebbezésnek a másodfokú ítélet ellen a hatályos törvény szerint nincs helye, ezért az e cselekményekhez kapcsolódó tényállás megalapozottsága nem vizsgálható.
Így nem vizsgálható sem az, hogy a tényállás alapjául szolgáló bizonyítékok törvényesek, illetve hitelesek-e.
Azaz a vádlott és a védő a bíróság által figyelembe vett bizonyítékok helytállóságát, a bíróság bizonyíték-értékelőtevékenységét vitató érveit a Kúria nem vizsgálhatta, és nem is vizsgálta.
Ugyanígy nem vizsgálhatta a vádlott és a védő által a nyilvános ülésen a nem eltérő döntések kapcsán a tényállás megalapozottságára vonatkozóan kifejtetteket.” (Bhar.I.690/2018/12. számú határozat, anonimizált változat, 11. oldal alulról 3. bekezdéstől 12. oldal 2. bekezdésig)
A Kúria, mint harmadfokú bíróság a tényállás megalapozottsága tekintetében nem vizsgált semmit. A tényállást szőröstül-bőröstül elfogadta a megalapozottság vizsgálata nélkül, s a tényállás ismertetését követően a következőképpen következtetett:
„E tényállásra figyelemmel a testi sértésként értékelt bűncselekmény kapcsán a vádlottat nyilvánvalóan nem kell felmenteni, illetve vele szemben az eljárást nem kell megszüntetni.
Ugyanez irányadó a kifosztás bűntette, illetve az okirattal visszaélés vétsége és a készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel visszaélés vétsége kapcsán.
A nem támadható tényállás szerint ugyanis a vádlott – mielőtt a lakásból távozott – magához vette és elvitte a sértett laptopját, két mobiltelefonját, személyazonosító igazolványát, lakcímkártyáját, társadalombiztosítási és adókártyáját, két bankkártyáját, továbbá lakáskulcsát.
Így felmentésnek, illetve az eljárás megszüntetésének e bűncselekmények miatt sincs helye.” (Bhar.I.690/2018/12. számú határozat, anonimizált változat, 12. oldal utolsó sortól 13. oldal 4. bekezdés)
Tehát a Kúria, mint harmadfokú bíróság sem vizsgálta a megismételt másodfokú eljárásban hozott ítéletben megállapított tényállás megalapozottságát. A felülvizsgálatról szóló határozat tehát hamis tényállításon alapul. Feljelentést tettem. Nyilvánvaló az öt bíró felelőssége, különösképp Kónya István tanácselnöké, aki a hatályon kívül helyező végzés meghozatalában is részt vett.
Kérem haladéktalan intézkedését.
Tisztelettel:
Radnóti László
