Elméletem a józan észen, és a valóság jobbára közvetett ismeretén alapul, mert ismeretségi körömben tudomásom szerint marginális jelenség a nemi eltévelyedés, vagy legalábbis megfelelően kezelt magánügy, amint minden szexuális kapcsolat magánügy. Pontosan ez elméletem alapja: Aki nem tudja, nem kívánja megőrizni a szexualitását magánügyének, az eleve nem teljesen normális. A házasság és az élettársi kapcsolat intézménye félrevezető lehet. Azonban ezeknek sem a felek közti szexuális kapcsolat meghirdetése a céljuk, hanem egymás iránt gyengéd érzelmeket tápláló férfi és nő kapcsolatának rendezését szolgálja (potenciális) utódaik érdekében és közös érdekükben. Az, hogy e kapcsolat keretében mit tesznek a potenciális utódok létrehozása érdekében, örökbe fogadnak, lombikbébi programban vesznek részt, tradicionális módszerekkel próbálkoznak, vagy egyáltalán nem vágynak gyermekre, az a legbelsőbb magánügyük. Ugyanez igaz felnőtt emberek bármiféle kölcsönös megegyezésen alapuló szexuális tevékenységére, kivéve, ha a büntető törvénykönyv szerinti bűncselekményt valósít meg. Példának okáért a kannibalizmus közös megegyezéses szexuális aktusként sem legalizálható.
Az aki nem képes magánügyeként kezelni a szexualitását eleve nem teljesen normális. Önmagában ennek társadalmi veszélyessége nincsen, csupán nem kívánatos, mémileg aggasztó jelenség. Az olyanoknak, akiknek problémát okoz a szexualitásuk, inkább a legnagyobb jóindulattal azt ajánlanám, hogy forduljon pszichológushoz, aki segíthet, a szexualitás, amíg törvényes kereteken belül marad nem tartozik a nyilvánosságra. Ez a nyilvánossággal szemben is elvárás.
Az is nyilvánvalónak tűnik, hogy a nemi eltévelyedések és a pszichés problémák kapcsolata két irányú. A nemi eltévelyedés hátterében pszichés problémák állhatnak. Ehhez a pszichés problémához gyakorta molesztáló fajtalan szexuális kapcsolat vezethet, s az áldozat esetleg nincs is tudatában a kapcsolat molesztáló jellegének, például kiskorú áldozat szexuális éretlensége folytán. De másként is kialakulhat az eltévelyedéshez vezető pszichés probléma. Filmélményeim alapján egy bántalmazó kapcsolatban szenvedő, vagy abból menekülő nő fogékonnyá válhat a leszbikus közeledésre. S viszont, a perverz kapcsolatok rendezetlensége hozzájárulhat elmebetegség kialakulásához. Daróczi Dávid, egykori kormányszóvivőről ugyan nem tudom, hogy volt-e bármiféle mentális problémája, de öngyilkossága, mindenesetre felvetette ennek gyanúját.
Miért is lényeges ez? Azért, mert az igazság mindig fontos. Azt is látjuk, hogy a nemi eltévelyedések kockázatokat hordoznak magukban. Nem utolsó sorban éppen magukra, a tévelygőkre nézve.
A törvényes keretek közt megmaradó devianciával szemben toleranciát kell tanúsítani. Amikor toleranciát említek, azt, mint tűrést élesen megkülönböztetem a fenntartás nélkül elfogadható másságok elfogadásától. A beteg sérült embereket el kell fogadni a problémáikkal együtt. A más világnézetű ember másságát is általában elfogadhatjuk, amennyiben világnézete teljes mértékben összebékíthető a mienkkel. Vannak azonban például olyan vallások, amelyek nem békíthetőek össze felvilágosult világnézetünkkel. Ezek bizonyos pontig tolerálhatóak. Muzulmánok is képesek beilleszkedni nyugati társadalmakba. De például a nők genitális megcsonkítása, vagy a csadorviselet már nem tolerálható. A vallás tekintetében is háromféle lényegesen különböző viszonyulás lehetséges tehát: az elfogadás, a tűrés, és az elutasítás. Ugyanígy a szexuális magatartás eltérése is lehet elfogadható, tűrhető, vagy tiltott. A mértékletes promiszkuitás például jobbára elfogadjuk. A törvénytisztelő homoszexualitást megtűrjük, a nemi erőszakot és a pedofíliát pedig tiltjuk.
