Írásom abszolút spoiler, kizárólag azoknak szól, akik látták a filmet, és akit érdekel az értelmezésem, nem azoknak, akik még csak most szeretnék megnézni. Nem vagyok filmesztéta. A film jó, az esztéták majd kielemzik. A történet különösen jó, de büntetőjogi szempontból megér egy misét, miről szól. Egy kérdéssel foglalkozom itt csupán. Ez is lett volna írásom címe, de nem akartam a címben spoilerezni. Miért mentették fel Sandra Voytert? - Ez itt a kérdés.
Daniel ügyesen ellenőrizte édesapja öngyilkossági kísérletére vonatkozó hipotézisét, és helyesen következtetett arra, hogy amikor az autóban Snoop várható kimúlásáról beszélve, valójában saját tervezett öngyilkosságára akarta felkészíteni fiát. Az különös, hogy erre is gondolt, csak arra nem gondolt, hogy búcsúlevelet hagyjon. Számíthatott volna rá, hogy az agresszióba torkolló veszekedésről hátrahagyott felvétel gyanúba keveri feleségét. Lehet, hogy nem állt messze tőle a szándék, hogy kitoljon vele. Bár Danielnek se lett volna jó, ha elítélik az édesanyját, a gyerekre pedig tekintettel volt. Talán mégse kockáztatta volna, hogy miatta tévesen elítéljék gyermeke édesanyját.
Tehát Daniel helyesen következtetett. Akkor tehát ezért mentették fel édesanyját? Lehet, mert ez hatással lehetett a bírónőre és az esküdtekre. Azonban kriminalisztikai szempontból indokolatlan lett volna pusztán emiatt felmenteni a vádlottat. Az ügyésznek kivételesen igaza volt abban, hogy a fiú észrevételei szubjektívek voltak. Pontosítani kell ezt. Daniel a közvetlenség révén objektív módon győződött meg apukája aszpirines öngyilkossági kísérletéről, azonban kívülállóban felmerül a gondolat, hogy esetleg ártatlannak tartva édesanyját, kitalált egy bonyolult történetet, ami megerősíti édesanyja a férje öngyilkossági kísérletére hivatkozó védekezését. Az ügyésznek tehát valóban igaza van. Daniel érvelése nem alkalmas a vádlott bűnössége meggyőző kétséget kizáró cáfolatára. Persze nem is feladata a vádlottnak ártatlanságát bizonyítani. De, ha bizonyított volna Sandra bűnössége, akkor Daniel érvelése semmit sem érne. Mi persze az öngyilkosság kivételével mindent láttunk, hallottunk, mi nézők meg vagyunk győzve Daniel következtetésének helyességéről, Sandra ártatlanságáról.
Vizsgáljuk meg, hogyan kívánta az ügyész bizonyítani a vádlott bűnösségét. A vérnyomra vonatkozó egyik teória se zárható ki, éppen ezért mindkét szakértő elméletével kapcsolatban kétség merül fel. Lehet, hogy az erkélyről spriccelt a vér, de lehet hogy csak a sufni tetejéről. Éppen ezért az ügyész veszekedésről, pofozkodásról készült felvételre hivatkozott, s arra következtetett, hogy biztos megint összevesztek, de ezúttal Sandra egy ismeretlen eszközzel fejbe vágta férjét. Az ilyen érvelést karakterbizonyításnak nevezik a jogászok. Ez érvénytelen bizonyítás. Mert attól, hogy egyszer, kétszer, négyszer, hétszer valamit helytelenül, esetleg bűnösen elkövetett a vádlott, a konkrét alkalommal dönthetett másként szabad akarata birtokában. Sandrának pláne nem kellett agyoncsapnia férjét, mikor azt korábban, sosem tette. Igaz, hogy Samuel koponyáját végzetes trauma érte, de az a sufni tetején is elszenvedhette, amiről mi meg is vagyunk győzve. Ezért az ügyész érvelése nem bizonyítja a vádlott bűnösségét, tehát a vádlottat fel kellett menteni. Ha elítélték volna, az megalapozatlan ítélet lett volna Daniel vallomásától függetlenül. Az Egyesült Államokban mellesleg a Federal Rules of Evidence (FRE) 404. szabálya tiltja karakterbizonyítás alkalmazását. Ez Franciaországban persze irreleváns, de a franciáknak is van jog-rendszerük.
Nekünk, magyaroknak is van, de azzal nem dicsekednék. Mindenféle érvénytelen bizonyítást elfogadnak a bírók, karakterbizonyítást is, s a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény ezerféleképpen hiúsítja meg a hatékony jogorvoslat lehetőségét. Engem is karakterbizonyítás alapján ítélt el a Fővárosi Ítélőtábla. Az Alkotmánybíróság érdemi indokolás nélkül visszautasította megalapozott alkotmányjogi panaszomat. Az Emberi Jogok Európai bíróságához intézett kérelmem vádirat igazságszolgáltatásunk ellen.
A forgatókönyv szerzői egyáltalán nem biztos, hogy világosan látták az itt tárgyalt kriminalisztikai kérdéseket, de ez semmit sem von le a történet érdekességéből.
