Tisztelt Dr. Senyei György Barna Elnök Úr!

Magyarország nem jogállam. Rejtély, hogy az inkompetens Ibolya Tibor blüh, hogyan szerzett diplomát, mivel fogalma nincs az In dubio pro reo elvről, ami a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 7. § (4) bekezdésében megfogalmazva így hangzik: "A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére." Ibolya Tibornak azonban csak a bűnüldözés hatékonysága a fontos. Annak érdekében, hogy minden bűnözőt rács mögé dugjon hajlandó feláldozni a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot és néhány ártatlan ember szabadságát.

"A közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatának látszólag tetszetős elméletével az a fő probléma, hogy jogállami keretek között, valódi bűncselekmény bebizonyításának megkísérlésekor, különösen összetett, több szereplős, bonyolult ügyek esetén nagyon sokszor lehetetlen a zárt logikai láncolat felállítása, még gondos, szakszerű nyomozás lefolytatását követően is. A személyi bizonyítás néhány látványos kudarca, a felismertetés hibái vagy a szubjektíve igaz, de objektíve hamis tanúvallomások negatív szerepének felismerése, a krimináltechnika hihetetlen fejlődésével együtt egyébként is világszerte az objektív bizonyítékok felértékelődését hozta magával. Ezek a közvetett bizonyítékok azonban egy ügyön belül sem alkotnak feltétlenül egyetlen zárt logikai láncolatot, lehetséges, hogy egymás mellett több láncolat is kialakítható, amelyek mind ugyanazon vádlott személyére mutatnak, de nem kapcsolhatók össze, mégis valamilyen zárt rendszert alkotnak." (Egy önkényuralmi bizonyítékértékelési elmélet továbbéléséről, Magyar jog, 2015. 9.)

Az ilyen érvelés nem alkalmas a vádlott bűnösségének kétséget kizáró bizonyítására. Az a bíró, aki ilyen bizonyítást fogad el megalkuszik azzal a lehetőséggel, hogy esetleg ártatlan embert ítél el. Az ügyészség koncepciós pereket folytat Ibolya Tibor ötlete alapján a vádlott bűnösségének érvénytelen bizonyítását előadva. A bírók bármit elfogadnak, amit az ügyész előad. Az ügyészek, a Kúria valamint a Fővárosi és Győri Ítélőtábla elnökei és kollégiumvezetői, a koncepciós perekre vonatkozó közérdekű bejelentéseket elutasítva sikeresen leplezik a koncepciós pereket.

A Kúria elnökét hivatalba lépése, 2021. január 1. óta sürgetem, hogy rendeljen el vizsgálatot a lúgos orvos és a darnózseli ügyben hozott megalapozatlan ítéletek ügyében. Azóta jelentős ügyekben hozott ítéletek sorának megalapozatlanságát bizonyítottam. Csak azért nem mondhatom, hogy lelepleztem, mert a Kúria és a Fővárosi Ítélőtábla elnöke, valamint a velük egy követ fújó ügyészek és bírók nem ismerik el leleplezéseimet, továbbra is leplezni kívánva az ügyészi és bírói hibákat.

Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának előadó alkotmánybírájaként a Kúria elnöke magától is tudhatná, hogy az Alkotmánybíróság hatékony jogorvoslatra alkalmatlan felülvizsgálatot rendelt el a lúgos orvos ügyben. Mivel a Be. 650. § (2) bekezdés értelmében a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható, a magát ártatlannak valló indítványozó pedig e tényállás szerint bűnös volt. Már a Kúria harmadfokú eljárásában is támadhatatlan volt ez a tényállás a Be. 619. § (1) bekezdés értelmében, mivel a másodfokú bíróság nem hozott a tényállás lényegét érintő ellentétes döntést.

Mivel tehát a tényállás lényegét a megismételt másodfokú eljárást követően többé nem vizsgálta a Kúria, nincs is azon mit csodálkozni, hogy nem derült ki a bírák számára a másodfokú ítélet megalapozatlansága. A Kúria bírái  szigorúan a jogorvoslatot alaptörvény-ellenesen korlátozó Be. szabályai által meghatározott egyetlen lehetséges módon eljárva úgy viselkedtek, mint a japán három bölcs majom: Nem látták a megalapozatlanságot, nem hallgatták meg a vádlott védekezését, és máig kussolnak arról, hogy mit tettek.

Ezek szerint a megismételt másodfokú eljárást Követően a Kúria többé nem vizsgálta a tényállás megalapozottságát, pedig az éppen a tekintetben megalapozatlan, hogy Bene Krisztián bűnössége nem bizonyított. Ennek két fő oka:

1. A felismerésre bemutatás manipulált volt:

1. Renner Erika a fentihez hasonló azonosításra alkalmas képeket bocsátott a média rendelkezésére, így még a felismerésre bemutatást megelőzően a gyanúsított azonosítására alkalmas fényképekkel illusztrált tudósítások jelentek meg a bűncselekményről. A fényképes körözés útján felkutatott gyanúsított a felismerésre bemutatás szabályai értelmében nem mutatható be felismerésre, nyilvánvaló okból. Ez a szabály esetünkre nem vonatkozik, pedig ugyanúgy lehetséges, hogy látta a tanú a gyanúsított fényképét, és annak alapján választotta ki.
2. A felismerő tanú találkozott a rendőrség aulájában ügyvédje társaságában bemutatásra várakozó gyanúsítottal. Lehetséges, hogy a tanú nem azért választotta ki a gyanúsítottat, mert emlékezett, hogy ő lett volna a bűncselekmény napján a tetthelyhez vezető lépcsőházban látott maszkos férfi, hanem mert a felismerésre bemutatáson hivatalos minőségében jelenlevő, imént látott ügyvédet a felismerve arra következtethetett, hogy az ügyvéd társaságában látott férfi a gyanúsított, akit a sértett igaza érdekében ki kell választania.

2. A vádlott bűnösségének a sértett megfigyeléseire és megalapozatlan következtetéseire épített bizonyítása, miszerint a sértettet csak hárman ismerték úgy, mint támadója, s közülük csakis Bene Krisztián követhette el a bűncselekményt. Ez az állítás azért ellenőrizhetetlen, mert a sértettre vonatkozó információk átadhatók, megszerezhető, közük sokat a helyszínen állapíthatott meg a támadó.

Dr. Ujvári Ákos, a Fővárosi Ítélőtábla kollégiumvezetője még egy érvelést elfogadott a vádlott bűnössége bizonyításaként:

"Az elkövetési időre a vádlottnak nincs igazolt alibije. Önmagában az elkövető kilétének igazolására az alibi megdöntése - általánosságban - nyilvánvalóan nem alkalmas. Jelen ügyben azonban a vádlotti védekezés összességére figyelemmel kizárható, hogy a hamis alibi előadása ne az általa megvalósított bűncselekmény leplezését szolgálta volna."

Azonban túl pontatlan a vádlotti védekezés összességére való hivatkozás, hogy ennek a "zseniális" érvelésnek az értelmezését megkísérelhessük. Az alkalmatlan Ujvári Ákos VV Fanni eltűnése ügyében is megalapozatlan ítéletet hozott, bár magam is biztosra veszem, hogy Novozánszki Fanni már nem él, halála nem bizonyított, így legalább addig életben maradhatott, amikor sor kerülhetett  a vádlott vallomásában szereplő átadására. Az átadás nincs ugyan bizonyítékkal alátámasztva, de mindenesetre tény, hogy a sértettet nem találták meg a vádlott kocsijának csomagtartójában. Onnan tehát kikerült, ami az átadással épp úgy magyarázható, mint azzal, hogy a vádlott a Dunába süllyesztette a holttestet.

A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja működésképtelen. A jogi esetek kritikus vizsgálatát lehetetlenné teszi, hogy a hibák leplezésére törekvő dr. Kónya István, a Kúria nyugalmazott elnökhelyettese, a lúgos orvos ügyben iratellenes végzést hozó öttagú tanács elnöke és dr. Csák Zsolt, a Kúria büntetőkollégiumának vezetője, a lúgos orvos ügyben ügydöntő ítéletet hozó harmadfokú tanács tagja a hibák leplezésére törekszik.

Szíveskedjen haladéktalanul vizsgálatot kezdeményezni!

Az Emberi Jogok európai Bíróságához intézett kérelmem függelékében részletesen foglalkozom a lúgos orvos, a darnózseli és a VV Fanni üggyel. Nyolc jelentős ügyre vonatkozó észrevételeimet röviden összefoglaltam. Ezeket csatolom. 

Tisztelettel:

Radnóti László