Tisztelt Dr. Sulyok Tamás és Dr. Varga Zs. András Elnök Úr!
A 3485/2021. (XI. 30.) AB végzés [8] bekezdése szerint a Kúria Bfv.X.430/2020/9. számú végzésében „Megállapította, hogy a Kúria a tényállás megalapozottságát érintő vizsgálatát valójában teljes egészében elvégezte.” Valóban: „A hivatkozottak alapján egyértelmű, hogy a harmadfokú bíróság a tényállás megalapozottságát érintő vizsgálatát valójában teljes egészében elvégezte,” (Kúria Bfv.X.430/2020/9. számú végzésének anonimizált változata, 11. oldal 10. sor). S miből állt a Kúria vizsgálata, amit teljes egészében elvégzett?
„Miután az adott ügyben az életveszélyt okozó testi sértés bűntette, a kifosztás bűntette és az ezzel alaki halmazatot alkotó okirattal visszaélés és készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége kapcsán nem hozott a másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróságéval - a 615. § (2) bekezdésének megfelelő - ellentétes döntést, és így ezek kapcsán fellebbezésnek a másodfokú ítélet ellen a hatályos törvény szerint nincs helye, ezért az e cselekményekhez kapcsolódó tényállás megalapozottsága nem vizsgálható.
Így nem vizsgálható sem az, hogy a tényállás alapjául szolgáló bizonyítékok törvényesek, illetve hitelesek-e.
Azaz a vádlott és a védő a bíróság által figyelembe vett bizonyítékok helytállóságát, a bíróság bizonyíték-értékelőtevékenységét vitató érveit a Kúria nem vizsgálhatta, és nem is vizsgálta.
Ugyanígy nem vizsgálhatta a vádlott és a védő által a nyilvános ülésen a nem eltérő döntések kapcsán a tényállás megalapozottságára vonatkozóan kifejtetteket.” (Bhar.I.690/2018/12. számú határozat, anonimizált változat, 11. oldal alulról 3. bekezdéstől 12. oldal 2. bekezdésig)
A Kúria, mint harmadfokú bíróság a tényállás megalapozottsága tekintetében nem vizsgált semmit. A tényállást szőröstül-bőröstül elfogadta a megalapozottság vizsgálata nélkül, s a tényállás ismertetését követően a következőképpen következtetett:
„E tényállásra figyelemmel a testi sértésként értékelt bűncselekmény kapcsán a vádlottat nyilvánvalóan nem kell felmenteni, illetve vele szemben az eljárást nem kell megszüntetni.
Ugyanez irányadó a kifosztás bűntette, illetve az okirattal visszaélés vétsége és a készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel visszaélés vétsége kapcsán.
A nem támadható tényállás szerint ugyanis a vádlott – mielőtt a lakásból távozott – magához vette és elvitte a sértett laptopját, két mobiltelefonját, személyazonosító igazolványát, lakcímkártyáját, társadalombiztosítási és adókártyáját, két bankkártyáját, továbbá lakáskulcsát.
Így felmentésnek, illetve az eljárás megszüntetésének e bűncselekmények miatt sincs helye.” (Bhar.I.690/2018/12. számú határozat, anonimizált változat, 12. oldal utolsó sortól 13. oldal 4. bekezdés)
A felülvizsgálati indítványban a Be. 650. § (2) bekezdés szerint ugyancsak nem támadható a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás. Ezért a felülvizsgálat pontosan úgy zajlott, mint a harmadfokú felülbírálat. Ilyen teljes körű felülbírálatok semmiféle esélyt nem adnak a hatékony jogorvoslatnak. Hiszen a felmentésért fellebbező terhelt nyilván éppen a támadhatatlan tényállást szerette volna támadni, miszerint nem kereste fel, nem támadta meg, és nem ő öntötte le lúggal a sértettet, mivel ártatlan.
A 3485/2021. (XI. 30.) AB végzés [9] bekezdése szerint [az indítványozó] „Álláspontja szerint a Kúria az Alkotmánybíróság határozatának követelményeit negligálta és csupán formálisan tett eleget az Abh.-ban előírt felülvizsgálati eljárásnak, érdemi felülvizsgálatot nem folytatott le.”
A Kúria öttagú tanácsa által "elvégzett" felülvizsgálatról szóló végzés hamis tényállítást tartalmaz. A Kúria a tényállás megalapozottságát a megismételt másodfokú eljárást követően már nem vizsgálta, pedig érdemes lett volna, mert az főként abban a tekintetben megalapozatlan, hogy nem bizonyított Bene Krisztián bűnössége. A Kúria felülvizsgálatában meghozott végzés az Alkotmánybíróságot megtévesztette. Mindkettőjüket vizsgálat elrendelésére szólítom fel.
Tisztelettel:
Radnóti László
