Tisztelt Országgyűlés!
Felmerült az Alkotmánybíróság elnökének neve köztársasági elnök jelöltként. Becsületes ábrázatával összhangban lehet alapvető egyénisége, és az Alkotmánybíróságon se hagyna betölthetetlen űrt maga után. Azonban jelenlegi tisztét sem látja el megfelelően. Bár kollégái sem kevésbé alkalmatlanok. Sulyok Tamás nem tudta elérni, hogy az Alkotmánybíróság gátat vessen az igazságszolgáltatásunkban burjánzó anomáliáknak, az ügyészség által Ibolya Tibor ötlete alapján, a Biszku ügyben elszenvedett kudarcra reflektáló 215. szeptemberi cikke óta folytatott koncepciós pereknek. A problémákat az alkotmánybírók fel sem ismerték, akárcsak jogász kollégáik elsöprő többsége, s fütyülnek intő szavamra.
Javaslom, hogy ne fogadják el Novák Katalin lemondását, mert hibája nem súlyos. Igaz, hogy Kónya Endre pszichológus tornatanár igazgatóhelyettes erkölcsi szempontból súlyosan elmarasztalható, az igazgató pedig minden bizonnyal bűnös, annak ellenére is, hogy zárt tárgyalás volt, az ítéletek titkosak, és a sértetteket az a vízilabdázó Gál András ügyvéd képviselte, aki a lúgos orvos és a darnózseli ügyben médiabíráskodással megalapozatlan ítéleteket csikart ki, s aki maga vonja kétségbe a bicskei pedofil ügyben ítélkező bírók kompetenciáját.
Kónya István kegyelmi ügye a Kúria felülvizsgálatának eredményéről hozott Bfv.III.1.191/2022/13. számú végzésének a Kúria bírósági határozatokat közlő periodikájában való megjelenésével lepleződött le. (Kúriai döntések Vol. 72. 2024/1. 31-36 oldal) Ebben a számban megjelent több határozatban is említik a Be. ominózus 650. § (2) bekezdését. Ebben a végzésben a 34. oldalon a [39] bekezdésben szerepel. Ez perdöntő. A tényállás támadhatatlanságát deklaráló szabály ezúttal is kizárta, hogy a felülvizsgálat hatékony jogorvoslatot biztosítson esetleges megalapozatlanság esetén. A 650. § (2) bekezdésre való hivatkozás szerepel még a Bfv.III.1.191/2022/13. számú végzésben a 38. oldalon [22] bekezdésben, a Bfv.II.820/2022/6. számú végzésben a 42. oldali [31] bekezdésben és a Bfv.II.1.021/2022/8. számú végzés 45. oldali [23] bekezdésében. Mind a négy ügyben a terhelt részéről terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt. Mind a négy végzés helyben hagyta a jogerős ítéletet. A magyar büntetőjog nemigen ismer hatékony jogorvoslatot. A végzés [3] szakasza ismerteti a tényállást:
"– A gyermekotthonban elhelyezett kiskorú M. K. I. sértett 2016. szeptember 22. napján gyermekvédelmi gyámja, az 1. számú tanú felé jelezte, hogy az I. r. terhelt részéről szexuális cselekmény érte. A gyermekvédelmi gyám ezt a jelzést követően haladéktalanul gondoskodott a kiskorú M. K. I. sértett azonnali kiemeléséről és másik gondozási helyre történő elszállításáról; felettesét, valamint az intézmény fenntartóját tájékoztatta minderről, továbbá a megyei rendőr-főkapitányság felé 2016. szeptember 23. napján megtette feljelentését.
– Az I. r. terheltet a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság főigazgatója – mint munkáltató – személyesen 2016. szeptember 23. napján mentesítette munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól figyelemmel a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz 2016. szeptember 23. napján hivatalos úton érkezett, gyermekvédelmi és gyámügyi „szexuális abúzus a b.-i gyermekotthonban tárgyú” bejelentéssel összefüggésben. Ennek okán az I. r. terhelt tudomással bírt arról, hogy szexuális visszaélésre utaló cselekmények miatt hatósági eljárás van vele szemben folyamatban, és annak érdekében, hogy a hatósági eljárás folyását nehezítse a gyermekotthonban elhelyezett és vele függőségi viszonyban lévő kiskorú M. V. V.-nek jelezte, hogy jó lenne, ha a kiskorú M. K. I. sértett visszatérne a gyermekotthonba.
– Erre a jelzésre a kiskorú M. V. V. másnap, vagyis 2016. szeptember 24. napján C.-re utazott, majd a kiskorú M. K. I. sértettet mintegy megszöktetve visszatért B.-re, és az esti órákban mindketten megjelentek a gyermekotthonban. M. V. V.-nek az utazásra a II. r. terhelt adott pénzt. A visszatérésükről tudomást szerzett a továbbra is a gyermekotthon területén lakó I. r. terhelt, aki a kiskorú M. K. I. sértettet és a kiskorú M. V. V.-t az irodájába hívta, és megkérdezte a kiskorú M. K. I.-től, hogy szeretne-e visszatérni a gyermekotthonba. Az igenlő választ követően az I. r. terhelt közölte a kiskorú M. K. I. sértettel, hogy ezért tennie is kell.
– Az I. r. terhelt intézményvezetőként megszerzett hatalmi pozícióját felhasználta akkor, amikor világossá tette a kiskorú M. K. I. sértett számára, hogy a gyermekotthonba csak akkor térhet vissza, megszokott környezetében csak akkor élhet tovább, illetve unokatestvérével mint egyetlen hozzá közel álló rokonával, a kiskorú M. V. V.-vel akkor tartózkodhat együtt az intézményben, ha a gyermekvédelmi gyám eltt megtett, rá nézve terhelő vallomását visszavonja.
– A kiskorú M. K. I. sértett kiszolgáltatott helyzetében vállalta, hogy nyilatkozatát visszavonja. E visszavonó nyilatkozat kényszerített voltát leplezendő, az I. r. terhelt a gyermekotthonban igazgatóhelyettesként dolgozó, azonban ekkor szabad idejét töltő és az intézményen kívül tartózkodó II. r. terheltet 20.30 óra körüli időpontban arra kérte meg, hogy jelenjen meg az intézményben, és a felügyelete mellett készíttesse el a kiskorú M. K. I. sértettel a visszavonó nyilatkozatot.
– Az I. r. terhelt telefonon berendelve a II. r. terheltet, elmagyarázta neki, hogy mit kell leírni a papírra, konkrétan, hogy a kiskorú M. K. I. sértett visszavonja a vallomását, és a papírt azért kell megírni, hogy nevezett visszakerüljön B.-re és jobb helyzetben legyen.
– A II. r. terhelt tudomással bírt a kiskorú M. K. I. sértett gyermekvédelmi gyám által történő kiemeléséről, és tudomással bírt arról is, hogy a kiskorú M. V. V. az unokatestvérét vissza kívánja juttatni az intézménybe, ismert volt előtte a P. M. J. által tett feljelentés alapján indult büntetőeljárás ténye, továbbá az is, hogy a kiskorú M. K. I. sértett az I. r. terheltre nézve milyen tartalommal tett terhelő nyilatkozatot. A II. r. terhelt tehát mindezek
ismeretében eleget tett az I. r. terhelt felhívásának, saját irodájában a kiskorú M. V. V. jelenlétében a kiskorú M. K. I. sértett által az I. r. terheltre nézve terhelő tartalmú nyilatkozatot visszavonó iratot elkészíttette, így nyújtva segítséget az I. r. terheltnek a cselekménye elkövetéséhez.
– A II. r. terhelt által a kiskorú M. K. I. sértettel készíttetett, „Feljegyzés” megjelölésű irat az alábbiakat tartalmazta: „2 héttel ezelőtt a volt csoporttársam T. V. és barátja P. M. J. megkerestek és mondták, hogy beszélni szeretnének velem. Beszéltem velük és ebben a beszélgetésben arról volt szó, hogy J. bácsi ellen eljárást, feljelentést szeretnének tenni azzal az indokkal, hogy gyermekotthonunk igazgatója pedofil. Engem kértek, hogy tanúzzak ellene. Én meg akartam nekik felelni és mindig is nagy befolyással voltak rám, ezért én kitaláltam, hogy közösen kivertük a nemi szervem és hogy ilyet más gyermekkel is csinált már. Igazság az, hogy nem húzta le a nadrágom és nem fogta meg és nem verte ki. Mostanában sokat gáztöltőztem és ez se volt rám túl jó hatással sokszor nem gondolkoztam tőle tisztán.”
– A II. r. terhelt az elkészült iratokat – a feljegyzésen túl, a kiskorú M. K. I. sértettnek a gyermekotthon vezetősége és a gyámhatóság felé címzett iratokkal együtt, melyek nevezettnek a b.-i gyermekotthonban maradása, valamint gyámváltása iránti kérelmeit tartalmazták – átadta az I. r. terheltnek, aki azokat a lakóhelyén őrizte. Az itt tartott házkutatás során a nyomozó hatóság az iratokat fellelte és azokat lefoglalta.
– A kiskorú M. K. I. sértett a nyomozó hatóság előtt tett tanúvallomásai során az I. r. terhelt kényszerítésének nem tett eleget, azok során az igazat vallotta."
Az idézet utolsó mondata ellenére ebből nem derül ki, hogy M.K.I. kiskorú sértett mikor mondott igazat, és mikor nem, de ez szempontunkból mellékes. Az a kérdés, hogy kényszerítette-e bárki a kiskorú M.K.I. sértettet. Ha rokona, a szintén kiskorú M.V.V. nem kényszerítette, akkor M.V.V. rábeszélésére önként tért vissza, és ugyancsak M.V.V. diktálása szerint önként vonta vissza vallomását, amit később mégis fenntartott. A vádlottak persze kihasználva a kiskorúak vérségi összetartozásból eredő érzelmi kapcsolatát befolyásolták a kiskorú M.K.I. sértettet, hogy vonja vissza vallomását. Azonban az igazgató visszafogadásra vonatkozó feltétele, miszerint M.K.I. sértettnek vissza kell vonnia vádjait nem meríti ki a kényszerítést megvalósító fenyegetés fogalmát, mert csupán a szituációból következő egyszerű tényre hívta fel az igazgató M.K.I. figyelmét. Ha nem vonta volna vissza vádjait, akkor semmivel se lett volna indokolható, hogy a gyermekvédelmi gyám döntését felülbírálva visszafogadják az intézménybe az onnan kiemelt M.K.I. sértettet.
Tehát nem történt kényszerítés. Az [1] szakasz szerint viszont Kónya Endre bűnösségét bűnsegédként elkövetett kényszerítés valamint vesztegetés hatósági eljárásban bűntettében mondta ki a járásbíróság, tehát a vád is ez lehetett. A [2] szakasz szerint "Védelmi fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. július 6. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet a II. r. terhelt tekintetében megváltoztatta, az igazságszolgáltatás elleni bűncselekményét kísérletnek minősítette, egyebekben helybenhagyta." A [4] szakasz szerint "A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt elsődlegesen a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára hivatkozással hatályon kívül helyezés és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében". A felülvizsgálatnak erre az eredményre kellett volna jutnia, mivel nem valósult meg kényszerítés, azonban a kényszerítés téves megállapítása részét képezte a a Be. 650. § (2) bekezdés értelmében támadhatatlan tényállásnak, a Kúria végzése ezért tartotta csak fenn hatályában a jogerős ítéletet. Kónya Endrét a bűnsegédként elkövetett kényszerítés búntette alól fel kellett volna menteni, és valószínűleg a vesztegetés kísérlete miatt se lett volna büntethető, mert, ha meg is kísérelte, önként elállt tőle. Ezért Novák Katalin döntése mégis helyes volt, nem látom okát lemondásának. Novák Katalint az hozta nehéz helyzetbe, hogy nem tudta megindokolni helyes kegyelmi döntését. Ez az elnöki hivatal jogászainak inkompetenciájára vall.
Az Alkotmánybírósággal túl sok probléma nincs, de nem tölti be maradéktalanul funkcióját. Súlyos hiba, hogy nem védelmezi a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapvető jogot a megalapozatlan ítéletekkel szemben, mert az alkotmánybíróknak derogál bizonyítékértékeléssel foglalkozni. Ők nem így fogalmaznak, szerintük a bizonyítékértékelés a rendes bíróságok kizárólagos hatásköre. Ez azonban ostobaság. Mari néni is értékelhet bizonyítékot, bár nem ugyanolyan jogkövetkezményekkel, mint a bíróság. Az alkotmányjogi panaszban a bizonyítékértékelésre vonatkozóan megfogalmazott érveléssel szemben mindazonáltal jogos követelmény, hogy alkotmányjogi érveléssel kritizálja a bizonyítékértékelést. A büntetőügyek kivételével az Alkotmánybíróságnak valóban nem kell bizonyítékértékeléssel foglalkoznia, mert egyedül a bizonyítékértékelésre vonatkozik alkotmányjogi védelmet élvező Alaptörvényben deklarált alapvető jogból eredő követelmény. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sarkalatos eleme ugyanis az ártatlanság vélelme, miszerint "Minden bűncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították." (Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikk 2. szakasz) A büntetőeljárásról szóló 217. évi XC. törvény is speciálisan törvény, ezért amennyiben a vádlott bűnössége nem lett a Be, 7. § (4) bekezdés szerint kétséget kizáróan bizonyítva, akkor nem tekinthető bűnösnek, ezért vádlottat bűnössége kétséget kizáró bizonyítása hiányban elítélő határozat alaptörvény-ellenes. Annak érdekében, hogy ezzel az alaptörvény-ellenességgel szemben is védelmet nyújthasson az Alkotmánybíróság bizonyítékértékeléssel is kell foglalkoznia, mivel másként nem dönthető el a bizonyítás kétséget kizáró volta.
Mivel azonban az Alkotmánybíróságnak derogál bizonyítékértékeléssel foglalkozni, ilyen esetekre vonatkozólag nem nyújt védelmet. A leggroteszkebb manifesztációja ennek a hibának a lúgos orvos ügyben történt, amikor is az Alkotmánybíróság az indítványozó kifejezett kérése ellenére megtagadta a megalapozatlan ítéletek hatályon kívül helyezését, mivel nem foglalkozik bizonyítékértékeléssel, és az indítványnak megfelelő hatékony jogorvoslatra tökéletesen alkalmatlan felülvizsgálatot rendelt el, hiszen a Be 650. § (2) bekezdés értelmében felülvizsgálati indítványban nem támadható a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás, s így a pusztán eljárásjogi - nem logikai - okból nem támadható tényállás alapján a legcsekélyebb esélyt sem biztosította az alkotmánybíróság döntése a hatékony jogorvoslatnak, hiszen a "támadhatatlan" tényállás szerint Bene Krisztián lúggal leöntötte a sértettet, aki ennek következtében súlyos sérüléseket szenvedett. A Kúria öttagú tanácsa a felülvizsgálat eredményét összegző végzésében ráadásul iratellenesen azt állította, hogy a Kúria, mint harmadfokú bíróság korábban teljes körben vizsgálta a tényállás megalapozottságát. Az ügydöntő ítélet ezt kifejezetten tagadja, a tényállás ugyanis már akkor is "támadhatatlan" volt, csupán egy másik jogszabályhely, a Be. 619. § (1) bekezdés folytán. Az Alkotmánybíróság tehát nem volt hivatása magaslatán. Sulyok Tamás nem tudott helytállni az alkotmánybíróság elnökeként. El kell tehát távolítani az Alkotmánybíróság elnöki posztjáról. E célnak megfelelne köztársasági elnöki kinevezése is, de minek. Mondjon le! Manapság ugyan nem nagy dicsőség köztársasági elnöknek lenni, de Sulyok Tamás ennyire se érdemes.
Tisztelettel:
Radnóti László
