Magyar Péter leleplező hangfelvételt tett közzé
Igaz, hogy ez már benne volt a sajtóban, hogy Schadl vizsgákat is intézett, de most lelepleződött egy ilyen eset. Tagadhatatlan, hogy Schadl szólt a vizsgáztatónak, s hogy a vizsgáztató igen elégedetlen volt a vizsgázó teljesítményével, de nyilvánvalóan átengedte. Ilyenkor a vizsgát tartó intézménynek kell eljárnia. Ha kiderülne - amiről szó nem volt -, hogy a vizsgáztatót megvesztegették, az bűncselekmény lenne. Tehát, ha a vizsgáztató nem fogadott el vesztegetést, és tudomást szerzett róla, hogy az ügyészség foglalkozik az üggyel, akkor indokolt tisztáznia magát, hogy bűncselekményt nem valósított meg, és az ügyészség ilyenkor bátran kihúzhatja a cselekményére vonatkozó tájékoztatást, a sajtóanyagokból. Az persze különös, hogy még aztán is az ügyészségre jártak a kollégái. Lehet, hogy van itt mit vizsgálni, de attól tartok, hogy az ügy lényege ennyi.
Magyar Péter társaságában feltűnik a vízlabdázó Gál András, a dilettáns büntetőjogász, aki botrányos büntetőügyekben médiabíráskodással szokott megalapozatlan ítéleteket kicsikarni. A lúgos orvos ügyben és a darnózseli ügyben megalapozatlan ítéletek születtek, nem utolsó sorban Gál András médiabíráskodása eredményeképpen. A bicskei pedofil ügyben, melyben a sértettek jogi képviseletét látta el csak annyi tudható, hogy Gál András teljesen alkalmatlanoknak tartja a pedofil igazgatót elítélő tanács bíráit. Persze nem ezért. De ki tudja, hogy akkor éppen vak tyúk is talál szemet alapon megalapozott ítéletet hoztak-e? Az bicskei pedofil ügy ítéletei a Bírósági Határozatok Gyűjteményében nem hozzáférhetőek. A kegyelmi botrányt okozó Kónya Endre büntetőjogi szempontból ártatlan. A kiskorú sértett önként vonta vissza vallomását, hogy visszakerülhessen az intézménybe, ahol rokon gyermekhez fűzte szoros érzelmi kapocs. A gyermekvédelmi gyám döntését a gyermek elhelyezéséről a vád visszavonása nélkül aligha lehetett volna felülbírálni.
Az ügyészség talán többnyire igyekszik alapos munkát végezni, azonban a bírók - talán éppen ezt az alaposságot feltételezve - túlzottan megbíznak az ügyészben, ezért a hazai váderedményesség az európai mezőnyben kiugróan magas. A média által képviselt közvélemény médiabíráskodás révén gyakran kényszerít ki fordulatot jelentős ügyekben. Az ügyészség a médiabíráskodásban meghurcolt vádlott elítélését hajlamos saját ügyének tekinteni. Ilyenkor kapóra jön Ibolya Tibor büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes ötlete.
"A közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatának látszólag tetszetős elméletével az a fő probléma, hogy jogállami keretek között, valódi bűncselekmény bebizonyításának megkísérlésekor, különösen összetett, több szereplős, bonyolult ügyek esetén nagyon sokszor lehetetlen a zárt logikai láncolat felállítása, még gondos, szakszerű nyomozás lefolytatását követően is. A személyi bizonyítás néhány látványos kudarca, a felismertetés hibái vagy a szubjektíve igaz, de objektíve hamis tanúvallomások negatív szerepének felismerése, a krimináltechnika hihetetlen fejlődésével együtt egyébként is világszerte az objektív bizonyítékok felértékelődését hozta magával. Ezek a közvetett bizonyítékok azonban egy ügyön belül sem alkotnak feltétlenül egyetlen zárt logikai láncolatot, lehetséges, hogy egymás mellett több láncolat is kialakítható, amelyek mind ugyanazon vádlott személyére mutatnak, de nem kapcsolhatók össze, mégis valamilyen zárt rendszert alkotnak." (Egy önkényuralmi bizonyítékértékelési elmélet továbbéléséről, Magyar jog, 2015. 9.)
Ha másképp nem megy, akkor ebben a szellemben engednek a terhelt terhére értékelt tény bizonyításának a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 7. § (4) bekezdés szerinti In dubio pro reo elv által meghatározott sztenderdjéből. Azok a perek, melyekben ilyen engedményeket tesznek a vádlott elítélése érdekében tulajdonképpen koncepciós perek,
