Tisztelt Elnök Asszony / Úr!
Azért fordulok a bírósági elnökök szélesebb köréhez közérdekű bejelentésemmel, mert valamennyien érintettek. A Kúria és a Fővárosi Ítélőtábla elnöke járatlan a büntetőjogban, a büntetőkollégium vezetői - a Fővárosi Ítélőtáblán dr. Ujvári Ákos, a Kúrián a nyugalmazott dr. Kónya István, és az őt követő dr. Márki Zoltán, dr. Székely Ákos és dr. Csák Zsolt mind inkompetens, alkalmatlan. Inkompetenciájukat a lúgos orvos, a darnózseli és a VV Fanni ügyben tanúsították. A kollégiumvezetők alkalmatlansága az egész büntetőjogi joggyakorlatra rányomja bélyegét. Ezért a Kúria és Fővárosi Ítélőtábla valamennyi büntetőügyét újra kell tárgyalni. A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja se tud megfelelően működni dr. Kónya István és dr. Csák Zsolt közreműködése folytán, mert számukra nem a bírói hibák feltárása, hanem eltussolása a fontos.
Dr. Ribai Csilla ismét nevetséges választ adott megalapozott panaszomra. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának megküldött kérelmemben részletesen kifejtettem a Csiha Gábor rágalmai alapján hozott ítélet megalapozatlanságára vonatkozó érveimet. Kérelmemet ezúttal is mellékeltem a Fővárosi Ítélőtábla elnökének benyújtott panaszomhoz, ám Ribai Csilla nem értette meg, talán el se olvasta.
Az eljárásjogban némileg jártas olvasó túlzónak találhatja az újratárgyalás követelményét, hiszen van többféle felülvizsgálat. Az újratárgyalások számát meg lehet kísérelni némileg redukálni alapos joggyakorlat-elemzési vizsgálattal, azonban a felülvizsgálat fabatkát nem ér, mert a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 650. § (2) bekezdés értelmében a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható felülvizsgálati indítványban. A Be. más rendelkezései is alaptörvény-ellenesen korlátozza a jogorvoslatot: a 615. § a másodfellebbezés lehetőségét kizárólag a másodfokú bíróság ellentétes döntésére korlátozza, a 619. § (1) és a 650. § (2) bekezdés pedig a tényállás támadásának akadálya. A lúgos orvos ügyben például a 615. § értelmében nem volt helye másodfellebbezésnek a súlyos testi sértésben bűnösség megállapítását illetően, a 619. § (1) bekezdés szerint pedig a Kúriának a másodfokú ítélet által a súlyos testi sértésre vonatkozóan megállapított megalapozatlan tényállásra kellett alapítania döntését, a 650. § (2) bekezdés értelmében pedig a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás egyáltalán nem volt támadható felülvizsgálati indítványban. A Kúria felülvizsgálata kutyakomédia volt. A terhelt a legcsekélyebb esélyt se kapta, hogy ügye tisztázódjon. Hiszen a bírák mérlegelés nélkül tényként fogadták el, hogy Bene Krisztián lúggal leöntve a sértettet, súlyos sérüléseket okozott, vagyis bűnös. Az öttagú tanács ráadásul iratellenesen állította a felülvizsgálat eredményeként meghozott végzésben, hogy a Kúria, mint harmadfokú bíróság elvégezte a tényállás megalapozottságának vizsgálatát, hiszen a jogerős ítélet meghozatalakor ugyanígy jártak el a Kúria bírái, a tényállást ugyanígy fogadták el. A Kúria elnökének, Varga Zs. Andrásnak, annak idején Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának előadó alkotmánybírájaként tisztában kell lennie ezzel, s ha nem lett volna tisztában vele, több közérdekű bejelentésben hívtam fel rá a figyelmét. Hiába szólítottam fel többször is a Kúria elnökét az öttagú tanács hazugságának leleplezésére, ő inkább leplezi kollégái bűnét. Bene Krisztián második alkotmányjogi panaszát már egyszerűen elutasította a 3485/2021. (XI. 30.) AB végzés, mert bizonyítékértékeléssel nem akarnak foglalkozni az alkotmánybírák:
"[22] Az Alkotmánybíróság, ahogy azt gyakorlatában következetesen hangsúlyozza, az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, nem ténybíróság, a bizonyítási eljárás lefolytatása, a bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve annak felülvizsgálata a jogorvoslati eljárás(ok) során a rendes bíróságok feladata {3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6], legutóbb: 3396/2021. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [17]}. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {3129/2015. (VII. 9.) AB végzés, Indokolás [5], legutóbb: 3394/2021. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [10]}." (Kiemelés tőlem - R.L.)
Ez azonban tévedés. A bizonyítékértékelés olyan gondolati tevékenység, amihez bárkinek joga van, így nekem és az alkotmánybíráknak is. A bizonyítékértékelés hatásköri korlátozása olyan ostobaság, mintha valaki azt állítaná, hogy differenciálegyenletek megoldása a matematikusok kizárólagos privilégiuma. Csak a materiális következményre vonatkozólag lehet hatásköri korlátozást alkalmazni. Meghatározható, hogy milyen kvalifikáció szükséges egy repülőgép szárnyprofiljának tervezéséhez, s az ítélkezés valóban a rendes bíróság privilégiuma, nem az Alkotmánybíróság hatásköre, de az Alkotmánybíróság kasszációs jogkörének gyakorlása során az alkotmánybírónak joga van bizonyítékértékelést végezni az ítéletnek a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot az ártatlanság vélelme tekintetében súlyosan sértő megalapozatlanságának megállapítása céljából, mivel a megalapozatlanság másként, mint bizonyítékértékelés útján nem állapítható meg, s a megalapozatlan ítéletet az Alkotmánybíróságnak meg kell semmisítenie, hogy megszüntesse az alapvető jog sérelmét. Az alkotmánybírák tévedésnek az lehet az oka, hogy egyéb jogterületen nincs az ártatlanság vélelméhez hasonló alkotmányjogi elv, ami az ítélet törvényes, speciálisan a Be. 7. § (4) bekezdés szerinti In dubio pro reo elv (a bűnösség kétséget kizáró bizonyításának követelménye) meghozatalát követeli meg. Ezért kizárólag a büntetőügyek esetében lenne feladata az Alkotmánybíróságnak bizonyítékértékeléssel foglalkozni: polgári, munkaügyi és közigazgatási ügyekre vonatkozó alkotmányjogi panasz esetében az Alkotmánybíróságnak nem feladata a bizonyítékértékelés.
A Fővárosi Ítélőtábla a lúgos orvos ügy megismételt másodfokú eljárásában hozott ítélete pedig teljességgel megalapozatlan. A felismerésre bemutatás manipulált volt: a bemutatást megelőzően a gyanúsított fényképével illusztrált tudósítások jelentek meg a bűnügyről, és a felismerő tanú a rendőrségen "véletlenül" találkozott az ügyvédje társaságában bemutatásra várakozó gyanúsítottal. A vádlott bűnösségének a sértett megalapozatlan következtetéseire épített bizonyítása érvénytelen, mert az információ kommunikálhatósága folytán nem garantált, hogy a sértettet csak hárman ismerték úgy mint támadója.
Mint ismeretes, Csiha Gábor Sándor alezredes katonai főügyészt a lúgos orvos ügyben elkövetett hibájáról akartam tájékoztatni, de nem lehetett szót érteni vele, ezért meglehetős goromba voltam. Néhány nap múlva a TEK kommandósai törtek rám, mint valami terroristára. Az ügyészségen megtudtam, hogy a sértett ügyész megrágalmazott, miszerint telefonbeszélgetésünk során életveszélyesen megfenyegettem. A beszélgetés nem lett rögzítve, így nem tudom bizonyítani ártatlanságomat, de bűnösségem ugyanúgy bizonyíthatatlan. Mégis elítéltek egy érvénytelen karakterbizonyítás alapján, miszerint:
"[34] Helytállóan hivatkozott a törvényszék azokra a nyomozati iratokban szereplő e-mail üzenetekre, amelyeket a vádlott írt, melyekben meglehetősen indulatos, durva hangnemet használ. A vádlott a 2021. június 10. napján 14:13 órakor kelt e-mailben (nyom.ir. 421. oldal) azt írta dr. Csiha Gábornak: „pöcsfej, válaszolj, vagy szétrúgom a segged!”, egyébként ez az e-mail tárgya is. A „szétrúgom a segged” kifejezés ugyanis a Btk. 314.§ (4) bekezdés a) pontja szerinti személy elleni erőszakos bűncselekménynek minősül. Ennek az e-mailnek a vádlott által történő megírása és elküldése a vádlott részéről sem volt vitatott, és a célja nem vitásan itt is az volt, hogy az ügyész tegyen lépéseket dr. Bene Krisztián felmentése vagy ügyének kedvezőbb elbírálása érdekében. Mindössze arra hivatkozott, hogy a „szétrúgom a segged” kifejezést képletesen értette.
[35] Ebből tehát látható, hogy a vádlottól nem állt távol az, hogy személy elleni erőszakos bűncselekménnyel fenyegesse meg az ügyészt, ez pedig alátámasztja dr. Csiha Gábor vallomását is. Azt a vádlott maga sem vitatta, hogy a vádbeli napon felhívta dr. Csiha Gábort a hivatali telefonján, de ezt a vádlott telefonjáról készült informatikai elemzés is alátámasztotta.
[36] A vádlott az eljárás során vitatta a róla készült igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény megállapításait, és határozottan ellenezte, hogy az elmeállapotára védője mint enyhítő körülményre utaljon.
[37] A másodfokú eljárásban beszerzett elmeorvosszakértői vélemény a vádlott ismételt személyes vizsgálata és a más ügyben keletkezett elmeorvosszakértői vélemény alapján fenntartotta a korábbi szakvéleményben írtakat, így a vádlott elmeállapotára tett elsőbírói megállapítások nem szorulnak kiegészítésre.
[38] Az elsőfokú bíróság tehát okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és a bűncselekmény minősítés is törvényes."
A [35] bekezdés tartalmazza a karakterbizonyítás jellegzetes fordulatát, miszerint én olyan lennék, aki elköveti a szóban forgó bűncselekményt. Ebből a gondolatból valójában csak az a következtetés állja meg a helyét, hogy elégedetlen lévén eszmecserénk eredményével megfordulhatott a fejemben, hogy erőszakos cselekménnyel fenyegessem az ügyészt, és dönthettem úgy, hogy megfenyegetem. Azonban szabad akaratomnál fogva, még ha - horribile dictu - elmebeteg lennék is, dönthettem másként, dönthettem úgy, hogy megmaradok a törvényes keretek között. Annál is inkább, mert soha életemben senkit se fenyegettem életveszélyesen.
A [36-37] bekezdés teljesen irreleváns az ügy érdemét illetően, csak azért idézem, hogy elkerüljem azt a látszatot, hogy valami lényegeset elhallgatok.
Mivel a megalapozatlanság volt az ítélet egyedüli fogyatkozása, s ezért kizárólag bizonyítékértékelést alkalmazó érveléssel volt megalapozható alkotmányjogi panaszom, az Alkotmánybíróság megalapozott alkotmányjogi panaszomat téves érvelése alapján visszautasította.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságához intézett kérelmem vádirat igazságszolgáltatásunk ellen.
Tisztelettel:
Radnóti László
