Bene Krisztiánról, mint gyanúsítottról a felismerésre bemutatást megelőzően közölt képek egyike
A Pesti Riport cikke
Tisztelt Ügyészség!
Renner Erika kétséget kizáróan engem rágalmaz a Blikk 2024. március 8. napján megjelent Börtönben marad a lúgos orvos, de újabb férfi fenyegeti Renner Erikát – „Előbb-utóbb gyilkolni fog, de nem engem!” című cikke szerint.
Mindeközben a nő pokoljárása továbbra sem ért véget: a közelmúltban, február 24-én a rendőrséghez kellett fordulnia, amiért egy idegen férfi folyamatosan megkeseríti az életét.
– Hat és fél éve zaklat és fenyeget! Korábban is feljelentettem, eljárás is indult, de akkor azt állapították meg, hogy nem volt beszámítható állapotban. Azóta szintet lépett, már a gyerekeimet és a jogi képviselőm gyerekeit is zaklatja. A mai napig a bántalmazómat mentegeti, engem pedig ocsmány, trágár kifejezésekkel illet. A blogján nagy nyilvánosság előtt lehord mindennek. Őrült és előbb utóbb gyilkolni fog, de nem engem, azt garantálom! – mondta lapunknak Erika.
Megtudtuk: a rendőrség zaklatás miatt rendelt el nyomozást, de gyanúsítotti kihallgatás egyelőre nem történt az ügyben. Érdekesség, hogy ugyanezt a férfit korábban jogerősen felfüggesztett börtönre ítélték, amiért – Bene Krisztián védelmében – halálosan megfenyegette a lúgos ügyben eljáró ügyészt.
Engem rágalmazott meg a lúgos orvos ügy megismételt másodfokú tárgyalásán a Fővárosi Ítélőtábla tanácsának félrevezetésében résztvevő Csiha Gábor Sándor alezredes katonai ügyész. Ennyi talán elég az azonosításhoz. Soha senkit nem fenyegettem, leszámítva, hogy a makacs ostoba Csiha Gábornak írtam egy emailt, melyben ekképp noszogattam:
Pöcsfej válaszolj, vagy szétrúgom a segged!
László Radnóti l.radnoti@gmail.com
Őszintén szólva, nem gondoltam teljesen komolyan. Pedig kissé felbosszantott Csiha Gábor makacs ostobasága.
Ki nem aludt még konferencián? No de, nagy plénum előtt? - Respect! Ez menő.
Csiha Gábor megrágalmazott - A Fővárosi Ítélőtábla jogerősen elítélt
Nem vagyok elmebeteg, a hatóságok által félrevezetett elmeorvos-szakértők megalapozatlan jogerős ítéletekre vonatkozó megalapozott nézeteimet kóros tudattartalomnak vélelmezve tévesen diagnosztizáltak. Téves diagnózissal stigmatizáltan, rágalmazó hamis vádak alapján hurcoltak meg. Gál András hamis vádja miatt 5 hónapig voltam előzetes letartóztatásban. Renner Erika vádjaiból csak a zaklatás felel meg a valóságnak, de a zaklatást végszükség menti. S azért zaklattam gyermekei közvetítésével, mert ő megszakított velem minden kapcsolatot. A végszükséget pedig az alapozza meg, hogy Renner Erika annak idején jogi képviselői segítésével kidolgozott egy érvénytelen bizonyítást a vádlott bűnösségének bizonyítására, miszerint csak három személy ismeri úgy, mint támadója, s közülük csakis Bene Krisztián lehetett az elkövető. Ez az állítás teljesen ellenőrizhetetlen, ezért semmi módon nem javítható ki érvényes bizonyítássá, hiszen a sértettre vonatkozó információk átadhatóak, példának okáért akként, hogy elmondom, hogy Erika gerincbeteg, klausztrofóbiás és 8 óra felé kutyát sétáltat, a hevederzárat lehet csak zárni az ajtaján. Amúgy meg a támadónak mindezt egyáltalán nem kellett tudnia, s sok-mindenre rájöhetett a helyszínen. Renner Erikát ennek a bizonyításnak a visszavonására akartam felszólítani, mert ez nyilvánvalóan az ő megfigyelésein és megalapozatlan következtetésein alapuló érvénytelen bizonyítás. Azért szükséges ez a visszavonás, mert Bene Krisztián tagadja bűnösségét, s az Emberi Jogok Európai Bíróságához intézett kérelmem függelékében pedig bizonyítottam, hogy a megismételt másodfokú eljárásban hozott ítélet megalapozatlan volt, s a továbbiakban a tényállás megalapozottságát érdemben nem vizsgálta a Kúria. Így Bene Krisztián ártatlansága egyáltalán nem zárható ki, tehát fel kellett volna menteni, és rehabilitálni kell minél előbb. Ezzel szemben Erika és az inkompetens Tuzson Bence igazságügy-miniszter - aki Erikával konzultál az áldozatvédelem reformjáról - azon ügyködnek, hogy Bene Krisztián minél tovább börtönben maradjon. Ezenközben Erika továbbra is félrevezet mindenkit, pedig ha hallgatna figyelmeztetéseimre, tudhatná, hogy Bene Krisztián teljesen ártatlan lehet.
Az említett függelékben mindent bizonyítottam. Azt mégis elmagyarázom ezúttal is, miként kerülhette el a Kúria figyelmét a másodfokú ítélet megalapozatlansága. Ez egyrészt meghökkentő, másrészt röviden kifejthető.
Renner Erika azt terjeszti, hogy Bene Krisztiánt hatszor ítélték el. Ez sem fedi teljesen a valóságot. Polgári peres és alkotmánybírósági eljárásokat is beszámítva összesen tíz eljárás folyt a lúgos orvos ügyben. A büntetőügyben azonban csupán 4 ítélet született, ebből is egyet hatályon kívül helyeztek, három jogerős. Ezen kívül a Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának ügyében hozott határozatában az Alkotmánybíróság teljesen értelmetlen felülvizsgálatot rendelt el. Bene Krisztián ugyanis ártatlannak vallotta magát, és felmentését kívánta elérni, alkotmányjogi panaszában védője világossá tette, hogy az ítéleteket teljesen megalapozatlannak tartja. A felülvizsgálatban tehát Bene Krisztián célja a bűnösségét megállapító megalapozatlan tényállás támadása lett volna. Igen ám, de a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 650. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható.
A felülvizsgálati eljárásban hozott végzés szerint ugyan a Kúria, mint harmadfokú bíróság már elvégezte a tényállás megalapozottságának vizsgálatát, azonban ez iratellenes állítás, a Kúria jogerős ítélete éppen az ellenkezőjét állítja. S ha a Kúria bírái tagadják hogy valamit elvégeztek volna, az úgy is van. A másodfokú bíróság ugyanis csak csekély jelentőségű részletkérdésekben hozott az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntést. A Be. 619. § (1) bekezdése értelmében pedig a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. Ezért a Kúriának csak részletkérdéseket kellett tisztáznia, miszerint a vádlott cselekménye a magánlaksértés és személyi szabadság korlátozásának büntetőjogi tényállását is kimerítette. Ezt pedig a következőképpen abszolválták a Kúria bírái. Ha a vádlott az egyebekben elfogadott tényállás szerint a sértett nyakát szorongatva került beljebb annak lakásába, akkor ezzel magánlaksértés, s ha távozóban a kulcsokat magához véve a sértettre rázárta a bejárati ajtót, akkor személyi szabadság korlátozása tényállását merítette ki. Azt, hogy felkereste-e a sértettet lakásán, leöntötte-e lúggal nem kellett vizsgálni, mert e tekintetben nem hoztak ellentétes döntést. Tehát a tényállás már ekkor is támadhatatlannak minősült. A jogerős ítélet valóban támadhatatlan tényállást említ. De csupán eljárásjogi, nem pedig logikai szempontból.
Mivel tehát a tényállás lényegét a megismételt másodfokú eljárást követően többé nem vizsgálta a Kúria, nincs is azon mit csodálkozni, hogy nem derült ki a bírák számára a másodfokú ítélet megalapozatlansága. A Kúria bírái szigorúan a jogorvoslatot alaptörvény-ellenesen korlátozó Be. szabályai által meghatározott egyetlen lehetséges módon eljárva úgy viselkedtek, mint a japán három bölcs majom: Nem látták a megalapozatlanságot, nem hallgatták meg a vádlott védekezését, és máig kussolnak arról, hogy mit tettek.
Tisztelettel:
Radnóti László
