Igazságszolgáltatásunk teljes felső vezetése inkompetens. Nem tudják, hogy mi fogadható el a terhelt terhére értékelhető tény bizonyításaként, a bútetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 7. § (4) bekezdése által megfogalmazott In dubio pro reo elv értelmében. A bűnüldözés hatékonyságának bűvöletében az ügyészség minden ügyet meg akar oldani, minden bűnözőt rács mögé akar juttatni. Látszólag helyes cél. Csakhogy mit áldoznak fel ennek érdekében? Az igazságszolgáltatás törvényességét.
Amikor a 94 éves Biszku Béla meghurcolását érezte legfontosabb feladatának Ibolya Tibor blüh. - fővárosi főügyész, annak idején - túl szigorúnak érezte a terhelt terhére értékelt tény bizonyításával szemben az In dubio pro reo elv által támasztott követelményt, amelynek kizárólag a zárt logikai láncot alkotó érveléssel történő deduktív bizonyítás felel meg. Ibolya Tibor tollat ragadott, s következőképpen okoskodott:
"A közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatának látszólag tetszetős elméletével az a fő probléma, hogy jogállami keretek között, valódi bűncselekmény bebizonyításának megkísérlésekor, különösen összetett, több szereplős, bonyolult ügyek esetén nagyon sokszor lehetetlen a zárt logikai láncolat felállítása, még gondos, szakszerű nyomozás lefolytatását követően is. A személyi bizonyítás néhány látványos kudarca, a felismertetés hibái vagy a szubjektíve igaz, de objektíve hamis tanúvallomások negatív szerepének felismerése, a krimináltechnika hihetetlen fejlődésével együtt egyébként is világszerte az objektív bizonyítékok felértékelődését hozta magával. Ezek a közvetett bizonyítékok azonban egy ügyön belül sem alkotnak feltétlenül egyetlen zárt logikai láncolatot, lehetséges, hogy egymás mellett több láncolat is kialakítható, amelyek mind ugyanazon vádlott személyére mutatnak, de nem kapcsolhatók össze, mégis valamilyen zárt rendszert alkotnak." (Egy önkényuralmi bizonyítékértékelési elmélet továbbéléséről, Magyar jog, 2015. 9.)
Azóta nem ismer akadályt az ügyészség. Bárkinek bebizonyítják a bűnösségét, akár bűnös, akár ártatlan. Én például garantáltan ártatlan vagyok. Kíváncsiságból meghallgattam a lúgos orvos ügy megismételt másodfokú eljárásának tárgyalássorozatát. A felismerésre bemutatás manipulált volt, a vádlott bűnösségének bizonyítása érvénytelen.
A Kúriának a megismételt másodfokú eljárást követő ténykedései nevetségesek voltak. Eljárásjogi okból kifolyólag a Kúria két tanácsának el kellett fogadnia a másodfokú ítélet által megállapított megalapozatlan tényállást, s döntését arra kellett alapoznia. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény alaptörvény-ellenesen korlátozza a jogorvoslatot. (Be. 615. §, 619. § (1), 650. § (2) bekezdés) Az alkotmánybíróknak tudniuk kellett, hogy semmiféle esélyt nem adtak Bene Krisztiánnak a felülvizsgálat elrendelésével, mert a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható.
Csiha Gábor alezredes katonai ügyészt fel akartam világosítani, hogy érvénytelen bizonyítást adott elő a lúgos orvos ügyben. Nem akarta megérteni. Ettől kissé begorombultam. Mire a szarházi megrágalmazott, miszerint telefonbeszélgetésünkben életveszélyesen megfenyegettem. A beszélgetést sajnos nem rögzítették. Újabb érvénytelen bizonyítás alapján engem is jogerősen elítélt a Fővárosi Ítélőtábla. Megalapozott alkotmányjogi panaszomat az Alkotmánybíróság visszautasította, mert bizonyítékértékeléssel nem akar foglalkozni az Alkotmánybíróság, nem akarja a jogorvoslat negyedik szintjének szerepét betölteni. Pedig esetemben csak harmadik szintű jogorvoslati fórum lett volna.
Kérelmet intéztem az Emberi Jogok Európai Bíróságához. Kérelmem vádirat igazságszolgáltatásunk ellen. Más jelentős ügyekben is megalapozatlan jogerős ítéletek sora született.
