Tisztelt Egészségügyi Tudományos Tanács!

Panaszt teszek dr. Csont Eszter igazságügyi pszichiáter szakértő (IM szám: 9191, nyilvántartási szám: 58951; szakértői igazolványszám:  272437), Dr. Fülöp Zoltán (IM szám: 5066, nyilvántartási szám: 50404; szakértői igazolványszám: 290561) és dr. Csatai Tamás (IM szám: 3897, nyilvántartási szám: 47463; szakértői igazolványszám: 270234), a Független Igazságügyi Orvosszakértői Iroda (FIGORI Kft.; cím: 1138. Bp. Esztergomi u. 34. fsz.2.; Telefon: 1-359-1020; Mobil: +36 (20) 915-6736; Fax: +36 (1) 359-1020) orvosszakértői, dr. Baran Brigitta, a Semmelweis Egyetem (SE) Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának (PPK) főorvosa (nyilvántartási szám: 42848; szakértői igazolványszám: 280235; cím: 1083 Budapest Balassa u. 6.; telefonszám: 20-663-2840, 1-2100-330/51246; fax: 1-2100-336; e-mail: baran.brigitta@med.semmelweis-univ.hu), valamint dr. Máthé Éva igazságügyi elmeorvos-szakértő (nyilvántartási szám: 6374; szakértői igazolványszám: 291007; cím: 6300 Kalocsa, Veres P. utca 11.; telefonszám: 20-978-1075; e-mail: matheevazs@gmail.com) ellen, akik megalapozatlan diagnózist állítva fel az Orvosetikai Kódex 2.5. pontjába ütköző módon részt vettek elmebetegként, bűnözőként való megbélyegzésemben, ami megalapozatlan elítélésemhez vezetett. Másik ügyben 160 napi előzetes letartóztatás és kényszergyógykezelés pedig bántalmazásnak minősül, mivel megalapozatlan szakértői vélemény és bírósági határozat alapján került végrehajtásra. Elmebetegségem és bűnösségem mentené a megalázó aktusokat és a bántalmazást, azonban nem vagyok elmebeteg és ártatlan vagyok, bűnösségemet a bíróság csupán érvénytelen karakterbizonyítással vélte bizonyítani.

Néhány további megalapozatlan szakvélemény született még, de azok is a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika zárójelentésében megállapított diagnózisra támaszkodtak, és nincs különös jelentőségük. A panaszolt szakértők szerepe röviden a következőkben foglalható össze: Dr. Csont  Eszter az elsőként kirendelt szakértő ahelyett, hogy megállapította volna, hogy nincs mentális problémám elmemegfigyelésemet kezdeményezte. Végül az elmemegfigyelés alapján felállított megalapozatlan diagnózisnak lényegében megfelelő véleményt adott, pedig saját kompetenciája alapján felülbírálhatta volna. A dr. Baran Brigitta munkacsoportja által elvégzett elmemegfigyelés zárójelentésében megállapított megalapozatlan diagnózisra minden szakértői vélemény támaszkodott, mondhatni azon alapultak. Az SE PPK tekintélye és Dr. Baran Brigitta szakmai elismertsége gyakorlatilag lehetetlenné teszi a zárójelentésükben felállított megalapozatlan diagnózist cáfoló szakértői vélemény beszerzését. Dr. Máthé Éva szakértőt a Pesti Központi Kerületi Bíróság (KPKKB) gondnokság alá helyezésem tárgyában folytatott eljárása keretében rendelte ki. Szakértői véleménye minden eddigit felülmúlóan aljas és ostoba. A PKKB dr. Máthé Éva szakértői véleményének megfelelően döntött. Az ítélet ellen fellebbezéssel éltem. Jelenleg a megalapozatlan szakértői vélemények alapján történő meghurcoltatásom részeként ideiglenes gondnokság alatt állok. Jelen, a gondnokság elrendelését "meglapozó" megalapozatlan szakértői vélemények elleni panaszom benyújtása természetszerűleg a gondnok ellenjegyzését nem igényli. A gondnok egyébként sem kompetens panaszom  szakmai tartalmát illetően. Magam is laikus vagyok, ennek ellenére állításaim megalapozottak. De az Önök kompetenciája ezt megítélni.

Azért fordulok az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz és nem a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarához, mert nem találtam az Igazságügyi Szakértői Kamara Etikai Kódexében panaszom megalapozása tekintetében hivatkozható pontot. Az igazságügyi orvosszakértő is orvos, ezért rá is vonatkozik az Orvosetikai Kódex, s a szakértői tevékenységnek mindenképpen összeegyeztethetőnek kell lennie az orvosi etikával. Ezért az Orvosetikai Kódex szabályait sértő igazságügyi orvosszakértői tevékenység ellen panasznak van helye az Egészségügyi Tudományos Tanács előtt. Az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak jogi kérdésekben is kompetensnek kell lennie az etikai panaszok elbírálását illetően. Tehát nyilván hozzáférése van megfelelő jogi szakértői támogatáshoz. Ezért a panaszommal szorosan összefüggő jogi kérdések tekintetében feltételezhető a kompetenciája.

Panaszom alapvető közérdekű problémákkal áll összefüggésben, melyeket kifejtek, s az ETT elsődleges feladata ezen problémák megértése, a megfelelő jogi lépések megtétele. Kérem, hogy ügyemet a legmagasabb prioritásának megfelelő figyelemmel és sürgősséggel kezeljék, biztosítsák az eljárás nyilvánosságát. Mentálisan tökéletesen egészséges vagyok, de a hatóságok által félrevezetett igazságügyi elmeorvos-szakértők egyhangúan elmebetegnek bélyegeztek.

Mindenek előtt tetemes késedelmem szeretném megindokolni. Mivel - mentálisan egészséges lévén - betegségtudatom nincsen a megalapozatlan szakértői véleményeket felháborodással, de a legcsekélyebb megrendülés nélkül fogadtam. Ostobaságnak tartottam. Világosan látva, hogy a megalapozatlan szakértői vélemények azon alapulnak, hogy a hatóságok által félrevezetett, kriminalisztikai kérdésekben természetszerűleg inkompetens elmeorvos-szakértők engem bűnösnek vélelmeznek és bizonyos jelentős ügyekben hozott ítéletek megalapozatlanságára vonatkozó nézeteim tekintetében a hatóságok álláspontját fogadva el, azokat kóros tudattartalomnak feltételezik, várható volt, hogy jogi ügyeimet tisztázva automatikusan kiderül a szekértői vélemények megalapozatlansága is. Ezért egyelőre kevésbé foglalkoztam az elmeorvos-szakértői vélemények megtámadásával. Reményemben, hogy tisztázni tudom jogi ügyeimet, azonban csalatkoznom kellett. A jogászok nem is veszik a fáradtságot érveim mérlegelésére, ostoba ügyvédeim elmebetegségemre hivatkozva védtek szándékommal ellentétesen. Nem állapítható meg, hogy mekkora a szerepe ebben a megalapozatlan diagnózisnak, mert olyan jogászok sem kívánnak nézeteimmel foglalkozni, akiknek sejtelmük sincs a rólam készült elmeorvos-szakértői véleményekről, mivel nézeteim sértik a jogerős ítélet tévedhetetlenségébe vetett hitüket.

Azért se fordultam korábban az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz, mert nyilvánvalónak tűnt, hogy bármilyen fórumon csak megfelelő másodvéleménnyel támadható az igazságügyi szakértői vélemény.  Mint említettem dr. Baran Brigitta megalapozatlan diagnózisának megtámadása a tekintély okán nem sok reménnyel kecsegtet. Ezt például dr. Csont Eszter nyíltan megfogalmazta. Ennek ellenére az Országos Mentális Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézetben (OMIII) kértem kivizsgálásomat. Ott is mindjárt betegként kezeltek, hitelt adva a megalapozatlan diagnózisnak, azonban becsületükre válik, hogy zárójelentésükben részben eltérő diagnózist állapítottak meg. Az SE PPK zárójelentése F20.0 Paranoid schizofrénia diagnózist állapított meg, amit a legtöbb szakértő elfogadott. Az OMIII zárójelentésében ellenben F22.8 Egyéb tartós paranoid (deluziv) zavar szerepel. Ez azért lényeges különbség, mivel nyilvánvaló, hogy ez a diagnózis alapulhat kizárólag a vélelmezett kóros tudattartalmon. Azt viszont könnyűszerrel cáfolom kriminalisztikai érvelésemet kifejtve, miszerint lúgos orvos ügyben hozott ítélet megalapozatlanságára vonatkozó állításaim helytállóak.

Rátérek panaszom közérdekű tartalmára. Ez két részből áll. Az igazságügyi elmeorvos-szakértői tevékenység rendszerhibája egyértelműen az ETT kompetenciájába tartozik. Helytelen ugyanis az a gyakorlat, hogy a büntetőeljárás kezdeti stádiumában a kirendelt szakértőtől teljes körű szakértői véleményt vár a hatóság. Ekkor csak az a kérdés lehet sürgető - amennyiben erre vonatkozólag kétség merül fel -, hogy a terhelt megfelelő állapotban van-e ahhoz, hogy bíróság elé álljon. Azt, hogy a cselekmény veszélyességének, törvénytelenségének megértéséhez szükséges belátással rendelkezik-e a terhelt korai megállapítani, amíg a bűnösségét el nem döntötte a bíróság, ugyanis az, hogy elkövette-e terhelt a vádban szereplő bűncselekményt olyan lényeges tényező lehet a terhelt személyiségében, ami befolyásolhatja a a szakértő véleményét. Például, ha a terhelt életveszélyesen megfenyegetett valakit - amivel engem rágalmaztak -, akkor a terheltnek nagy valószínűséggel mentális betegsége is van. A korai diagnózis azért sem kívánatos, mert bár a betegségből nem lehet a bűnösségre következtetni, a bíróságon a mentális betegség mégis a tényállás részét fogja képezni, a bíró tudatába befészkeli magát a tudat, hogy a vádlott paranoid elmebeteg, ami a bűnelkövetésre hajlamosíthatja, ez némely bírót nyitottá tesz a vádlott bűnösségét érvénytelen módon bizonyító érvelések elfogadására.

Esetemben ez így történt: E-mailben tájékoztattam Csiha Gábor Sándor alezredes katonai ügyészt, hogy a lúgos orvos ügyben a vádlott bűnösségére adott bizonyítása - miszerint a sértettet csak hárman ismerték úgy, mint támadója, s közülük csak Bene Krisztián követhette el a bűncselekményt - érvénytelen. Keretem a mobilján, de korábbi, nem jelentős beszélgetéseink óta letiltotta a telefonszámom. Erre néhány durva e-mailt intéztem hozzá, majd megtaláltam hivatali vezetékes készülékének telefonszámát, amelyen elértem. Beszélgetésünk során emlékezetem szerint nem is igen sértegettem már, de abban bizonyos vagyok, hogy egyáltalán nem fenyegettem. Csiha Gábor megrágalmazott, miszerint telefonbeszélgetésünk során életveszélyesen megfenyegettem. A pszichiáterek a vádnak többé-kevésbé hitelt adva, és a lúgos orvos ügyben hozott ítélet megalapozatlanságára vonatkozó állításaimat az ügyészség félrevezető tájékoztatása alapján kóros tudattartalomnak vélelmezve megalapozatlanul következtettek elmebetegségemre, majd a bíróság a tényállásban elsők közt szögezte le, hogy elmebeteg vagyok, és nyilván ez motiválta a bírókat annak a bűnösségemre adott érvénytelen karakterbizonyítás elfogadására:

"[33] Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének is eleget tett. Ésszerű logika mentén fogadta el dr. Csiha Gábor tanú vallomását a tényállás megállapítása során a vádlotti védekezéssel szemben. Ahogy arra az elsőfokú bíróság is hivatkozott, azt maga a vádlott is elismerte, hogy helytelenül viselkedett, durván fogalmazott, csupán az életveszélyes fenyegetést vitatta.

[34] Helytállóan hivatkozott a törvényszék azokra a nyomozati iratokban szereplő e-mail üzenetekre, amelyeket a vádlott írt, melyekben meglehetősen indulatos, durva hangnemet használ. A vádlott a 2021. június 10. napján 14:13 órakor kelt e-mailben (nyom.ir. 421. oldal) azt írta dr. Csiha Gábornak: „pöcsfej, válaszolj, vagy szétrúgom a segged!”, egyébként ez az e-mail tárgya is. A „szétrúgom a segged” kifejezés ugyanis a Btk. 314.§ (4) bekezdés a) pontja szerinti személy elleni erőszakos bűncselekménynek minősül. Ennek az e-mailnek a vádlott által történő megírása és elküldése a vádlott részéről sem volt vitatott, és a célja nem vitásan itt is az volt, hogy az ügyész tegyen lépéseket dr. Bene Krisztián felmentése vagy ügyének kedvezőbb elbírálása érdekében. Mindössze arra hivatkozott, hogy a „szétrúgom a segged” kifejezést képletesen értette.

[35] Ebből tehát látható, hogy a vádlottól nem állt távol az, hogy személy elleni erőszakos bűncselekménnyel fenyegesse meg az ügyészt, ez pedig alátámasztja dr. Csiha Gábor vallomását is. Azt a vádlott maga sem vitatta, hogy a vádbeli napon felhívta dr. Csiha Gábort a hivatali telefonján, de ezt a vádlott telefonjáról készült informatikai elemzés is alátámasztotta.

[36] A vádlott az eljárás során vitatta a róla készült igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény megállapításait, és határozottan ellenezte, hogy az elmeállapotára védője mint enyhítő körülményre utaljon.

[37] A másodfokú eljárásban beszerzett elmeorvosszakértői vélemény a vádlott ismételt személyes vizsgálata és a más ügyben keletkezett elmeorvosszakértői vélemény alapján fenntartotta a korábbi szakvéleményben írtakat, így a vádlott elmeállapotára tett elsőbírói megállapítások nem szorulnak kiegészítésre.

[38] Az elsőfokú bíróság tehát okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és a bűncselekmény minősítés is törvényes."

Ha nincs a bíró kezében a megalapozottnak vélt szakértői vélemény, miszerint paranoid elmebeteg vagyok talán kritikusabban szemléli ezt a szamárságot, hiszen szabad akaratomnál fogva dönthettem úgy, hogy nem fenyegetem meg az ügyészt, amikor elégedetlen voltam beszélgetésünk eredményével. Beszélgetésünk sajnos nem lett rögzítve, így ártatlanságomat nem tudom bizonyítani, de arra sincs bizonyíték, hogy életveszélyesen megfenyegettem volna az ügyészt. Ha felmentettek volna, akkor további szakértői vizsgálatra sor se került volna. Ha a vádlott bűnösségét kimondó ítélet jogerőre emelkedett, akkor az elmeorvos-szakértő teljes lelki nyugalommal következtethet annak alapján, hogy a terhelt elkövette a terhére értékelt cselekményt. Tehát a helyes eljárás az, hogy ha kétség merül fel, hogy a vádlott megfelelő állapotban van-e ahhoz, hogy bíróság előtt feleljen, akkor ezt meg kell vizsgálni a tárgyalás előtt, a büntethetőség kérdésével összefüggő kérdéskört pedig a bűnösség eldöntését követően kell vizsgálni. A jelenlegi gyakorlat, a büntetőeljárás korai stádiumában adott teljes körű de nem mindig megalapozott szakértői véleménnyel tehát hozzájárulhat megalapozatlan ítélet meghozatalához, ezért a jelenlegi gyakorlat sértheti - esetemben sértette - a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot.

Panaszom közérdekű tartalmának másik fele büntetőjogi természetű. Ebben az ETT szakértői csak jogász bevonásával kompetensek, de szorosan panaszom indokolásához tartozik, mivel mind az én ügyemben, mind az ügyemmel kapcsolatban levő lúgos orvos ügyben fontos szerepet játszott a jogorvoslat alaptörvény-ellenes korlátozása.

A büntetőjogról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) alaptörvény-ellenesen korlátozza a jogorvoslathoz való jogot. A Be. 615. szakasza értelmében másodfellebbezésnek kizárólag a másodfokú bíróság ellentétes döntésével szemben van helye, a 619. § (1) bekezdés szerint "A harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan."  a 650. § (2) bekezdése értelmében pedig "A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.". Ezért, miután Bene Krisztiánt a Fővárosi Ítélőtábla megismételt másodfokú eljárásában megalapozatlanul elítélte, többé nem részesülhetett hatékony jogorvoslatban, mert a továbbiakban a Kúriának az első és másodfokú bíróság által lényegében összhangzóan megállapított tényállásra kellett alapítania határozatát. A logikai alapon nagyon is támadható tényállás eljárásjogi okból való támadhatatlanságát a Kúria harmadfokú eljárásában a Be. 615. § és a 619. § (1) bekezdésére alapozta, a felülvizsgálati eljárásban pedig a Be. 650. § (2) bekezdés értelmében volt támadhatatlan a megalapozatlan tényállás, miszerint Bene Krisztián lúggal leöntve a sértettet, súlyos sérüléseket okozott. Így a felülvizsgálatnak se volt sok értelme, hiszen ha leöntötte súlyos sérüléseket okozva, akkor nyilván bűnös, holott épp az nem bizonyított, hogy Bene Krisztián öntötte volna le.

Az én ügyemben a Be. 615. szakasza értelmében nem volt helye másodfellebbezésnek, a Be. 650. § (2) bekezdés folytán pedig felülvizsgálatnak esetemben sem lett volna értelme, mert a tényállást kívántam támadni. Megalapozott alkotmányjogi panaszomat az Alkotmánybíróság visszautasította, mivel a megalapozatlanság csak bizonyítékértékelés révén bizonyítható, az Alkotmánybíróság pedig a bizonyítékértékelést tévesen a rendes bíróságok kizárólagos hatáskörének tekinti, holott az Alkotmánybíróságnak is alkalmaznia kellene bizonyítékértékelést, természetesen kizárólag a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapvető jogot sértő megalapozatlan bírósági határozat megsemmisítése érdekében.

Most azt bizonyítom, hogy a lúgos orvos ügyre vonatkozó állításaim helytállóak, azaz nem értékelhetőek kóros tudattartalomként. A zárójelentésekből egyébként nem derül ki, hogy mit tekintettek közelebbről kóros tudattartalomnak, arra se vállalkozom, hogy a szakértői véleményekről bebizonyítsam, hogy a megalapozatlan ítéletekre vonatkozó állításaimat tekintették kóros tudattartalomnak. Hogy úgy mondjam, nem forszírozták a kóros tudattartalom közelebbről való meghatározását. Úgy vélem, a lúgos orvos ügyben hozott ítéletek megalapozatlanságára vonatkozó állításaim elég meghökkentőek ahhoz, hogy ha bizonyítani tudom ezeket az állításaimat, akkor elfogadhatják, hogy pszichiáterek ezen állításaimat vélték kóros tudattartalomnak. Ha nem tudnám bizonyítani ezen állításaimat, akkor valóban doxazmák lennének. Nem ez az egyetlen ügy, amelyben a jogerős ítélet megalapozatlanságát megállapítottam, de ezúttal megelégszem a lúgos orvos ügy tárgyalásával. Bár a VV Fanni ügy sokkal egyszerűbb: Az volt a probléma, hogy az áldozatból csak egy vérfoltot találtak, ami nem elégséges az elhalálozás és az idegenkezűség bizonyításához.

Panaszom közérdekű tartalmának büntetőjogi részének ismertetése során megmagyaráztam, hogy a lúgos orvos ügyben a megalapozatlan megismételt másodfokú ítéletet követően Bene Krisztián miért nem részesült hatékony jogorvoslatban, annak ellenére, hogy rengeteget foglalkoztak az ügyével, és a látszat szerint mindent gondosan ellenőriztek. Ráadásul a Kúriának a felülvizsgálatot végző öttagú tanácsának végzése iratellenesen állította, hogy a Kúria, mint harmadfokú bíróság már elvégezte a tényállás megalapozottságának vizsgálatát. A Fővárosi Ítélőtábla megismételt másodfokú eljárásában hozott ítélet egyrészt a sértett már említett okoskodásán alapuló bizonyítás miatt volt megalapozatlan, miszerint csak hárman ismerték úgy sértettet, mint támadója, és közülük csakis Bene Krisztián követhette el a bűncselekményt, másrészt a felismerésre bemutatás is manipulált volt. Ennek az ostobaságnak az elfogadására azért "volt szükség", mert Renner Erika nem ismerte fel maszkos támadóját. Ami nem róható fel neki, különösen, ha nem volt szeretője, Bene Krisztián volt az, hanem egy idegen vagy kevésbé ismerős személy.

A felismerő tanú a bűncselekményt követő napokban  történt kihallgatásakor nem tudott érdemleges személyleírást adni az általa látott maszkos férfiról. Felismerésre bemutatásra így eleinte nem is gondolhattak a nyomozók, mert csak 9 hónap elteltével került sor rá. A 9 hónap alatt megjelent néhány a gyanúsított fényképével illusztrált tudósítás a bűncselekményről. A tanú állítólag nem látta ezeket a fényképeket. A tanú - úgymond véletlenül - találkozott a rendőrségen az ügyvédje társaságában bemutatásra várakozó gyanúsítottal. Ezek után nem tudhatjuk, azért sikerült-e Bene Krisztián kiválasztania, mert őt látta a bűncselekmény napján, vagy egy mégiscsak látott fénykép alapján, avagy a véletlen találkozás alapján jutott a tanú arra a következtetésre, hogy Bene Krisztián a gyanúsított, s az ő kiválasztását várják tőle.

A mondottak rávilágítanak a lényegére, hogy miért volt megalapozatlan a lúgos orvos ügyben a Fővárosi Ítélőtábla másodfokú ítélete. Azonban ez nem volt szigorú bizonyítás, hiszen az ítéletre vonatkozó állításaimat pontos hivatkozásokkal kell alátámasztani. Különböző jogi fórumok számára szerkesztettem ilyen szigorú bizonyítást is. Ügyemben a hazai jogorvoslati lehetőségeket kimerítve az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) nyújtottam be kérelmet, amely vádirat igazságszolgáltatásunk ellen. Kérelmem függelékében több koncepciós pert tárgyalok, köztük a lúgos orvos ügyet tökéletes alapossággal. Az ítélet megalapozatlanságának bizonyítása megalapozza a feltevést, hogy erre vonatkozó nézeteimet tévesen vélelmezték a pszichiáterek és pszichológusok kóros tudattartalomnak, s a paranoid zavart ennek alapján tévesen állapították meg. Az OMIII zárójelentésében adott diagnózis azt is megalapozza, hogy schizofréniában sem szenvedek.

Kérem az Önöket, hogy szíveskedjenek panaszomat a megfelelő jogi szakértői segítség igénybevételével elbírálni. Kérem, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a büntető eljárás korai stádiumában adott szakvéleményeknek a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sértő gyakorlatának korrigálása érdekében. Örömömre szolgálna, ha a jogorvoslat alaptörvény-ellenes korlátozása ellen is szót emelnének. Dr. Bene Krisztiánnak is érdeke fűződik ehhez, aki annak ellenére, hogy valóban gyanús, teljesen ártatlan lehet, bár ártatlansága aligha bizonyítható.

Panaszomhoz csatolom a SE PPK és az OMIII zárójelentését, a FIGORI Kft. és dr Máthé Éva szakértői véleményét, valamint az EJEB-nek benyújtott kérelmemet mellékleteivel.

Tisztelettel:

Radnóti László

A kiskorú sértett befolyásolhatóságáról, a szintén a bicskei intézetben elhelyezett rokonához való kötődéséről persze tudtak az intézet vezetői. Ezt kihasználva a vezetők megfelelő az útiköltségekről is gondoskodva utána küldték rokonát, aki visszahívta, amibe a kiskorú sértett a az intézmény vezetői várakozásának megfelelően belement. Az intézetben azzal a ténnyel kellett szembesülnie, hogy gyermekvédelmi gyermekvédelmi gyámjának a sértett más intézetbe való áthelyezésére vonatkozó döntését az intézet igazgatója elleni vádjai alapozták meg, így a gyám döntése csak a vádak visszavonása esetén bírálható felül. Annak érdekében, hogy visszafogadhassa az intézmény a sértett visszavonta vádjait, akár valósak voltak, akár hamisak. A befolyásolás tehát célt ért. Ha a sértett vádjai igazak voltak, akkor

Tisztelt Kúria!

Varga Zs. András Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának előadó alkotmánybírájaként pontosan tudja, hogy Bene Krisztián a lúgos orvos ügy megismételt másodfokú eljárásában hozott megalapozatlan ítéletet követően nem részesülhetett hatékony jogorvoslatban, mert a Fővárosi Ítélőtábla másodfokú ítélete által megállapított tényállás a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény értelmében támadhatatlannak minősült a Kúria harmadfokú eljárásában a Be. 615. § és a 619. § (1) bekezdés, a felülvizsgálat során pedig a 650. § (2) bekezdés szerint. Így a Kúria bírái mindkét alkalommal abból indultak ki, hogy a terhelt a sértett nemi szervét lúggal leöntve súlyos sérüléseket okozott, amiből arra következtettek, hogy kimerítette a súlyos testi sértés büntetőjogi tényállását, tehát felmentése nem jöhet szóba, pedig Bene Krisztián éppen ezt kívánta volna elérni ártatlanságát hangoztatva, és a másodfokú ítélet megalapozatlanságára hivatkozva.

Az Alkotmánybíróság Bene Krisztián második panaszát azért utasította el, mert az alkotmánybírók nem hajlandók bizonyítékértékeléssel foglalkozni, ezért inkább lemondanak a tisztességes bírósági eljáráshoz való jognak a megalapozatlan ítélettel szembeni védelméről. Ehhez nincs joga az Alkotmánybíróságnak, de mivel senki sincs az alkotmánybírák fölött, akinek a kritikáját el kellene fogadniuk, azt tesznek, amit akarnak.

A dr. Csiha Gábor Sándor alezredes rágalmai alapján ellenem hozott jogerős ítélettel szemben, a hazai jogorvoslati lehetőségeket kimerítve az Emberi Jogok Európai Bíríróságához fordultam kérelemmel. Kérelmem vádirat igazságszolgáltatásunk ellen. Függelékében részletesen foglalkozom a lúgos orvos üggyel.

Tisztelettel:

Radnóti lászló

Tisztelt Dr. Senyei György Barna Elnök Úr!

Magyarország nem jogállam. Rejtély, hogy az inkompetens Ibolya Tibor blüh, hogyan szerzett diplomát, mivel fogalma nincs az In dubio pro reo elvről, ami a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 7. § (4) bekezdésében megfogalmazva így hangzik: "A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére." Ibolya Tibornak azonban csak a bűnüldözés hatékonysága a fontos. Annak érdekében, hogy minden bűnözőt rács mögé dugjon hajlandó feláldozni a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot és néhány ártatlan ember szabadságát.

"A közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatának látszólag tetszetős elméletével az a fő probléma, hogy jogállami keretek között, valódi bűncselekmény bebizonyításának megkísérlésekor, különösen összetett, több szereplős, bonyolult ügyek esetén nagyon sokszor lehetetlen a zárt logikai láncolat felállítása, még gondos, szakszerű nyomozás lefolytatását követően is. A személyi bizonyítás néhány látványos kudarca, a felismertetés hibái vagy a szubjektíve igaz, de objektíve hamis tanúvallomások negatív szerepének felismerése, a krimináltechnika hihetetlen fejlődésével együtt egyébként is világszerte az objektív bizonyítékok felértékelődését hozta magával. Ezek a közvetett bizonyítékok azonban egy ügyön belül sem alkotnak feltétlenül egyetlen zárt logikai láncolatot, lehetséges, hogy egymás mellett több láncolat is kialakítható, amelyek mind ugyanazon vádlott személyére mutatnak, de nem kapcsolhatók össze, mégis valamilyen zárt rendszert alkotnak." (Egy önkényuralmi bizonyítékértékelési elmélet továbbéléséről, Magyar jog, 2015. 9.)

Az ilyen érvelés nem alkalmas a vádlott bűnösségének kétséget kizáró bizonyítására. Az a bíró, aki ilyen bizonyítást fogad el megalkuszik azzal a lehetőséggel, hogy esetleg ártatlan embert ítél el. Az ügyészség koncepciós pereket folytat Ibolya Tibor ötlete alapján a vádlott bűnösségének érvénytelen bizonyítását előadva. A bírók bármit elfogadnak, amit az ügyész előad. Az ügyészek, a Kúria valamint a Fővárosi és Győri Ítélőtábla elnökei és kollégiumvezetői, a koncepciós perekre vonatkozó közérdekű bejelentéseket elutasítva sikeresen leplezik a koncepciós pereket.

A Kúria elnökét hivatalba lépése, 2021. január 1. óta sürgetem, hogy rendeljen el vizsgálatot a lúgos orvos és a darnózseli ügyben hozott megalapozatlan ítéletek ügyében. Azóta jelentős ügyekben hozott ítéletek sorának megalapozatlanságát bizonyítottam. Csak azért nem mondhatom, hogy lelepleztem, mert a Kúria és a Fővárosi Ítélőtábla elnöke, valamint a velük egy követ fújó ügyészek és bírók nem ismerik el leleplezéseimet, továbbra is leplezni kívánva az ügyészi és bírói hibákat.

Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának előadó alkotmánybírájaként a Kúria elnöke magától is tudhatná, hogy az Alkotmánybíróság hatékony jogorvoslatra alkalmatlan felülvizsgálatot rendelt el a lúgos orvos ügyben. Mivel a Be. 650. § (2) bekezdés értelmében a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható, a magát ártatlannak valló indítványozó pedig e tényállás szerint bűnös volt. Már a Kúria harmadfokú eljárásában is támadhatatlan volt ez a tényállás a Be. 619. § (1) bekezdés értelmében, mivel a másodfokú bíróság nem hozott a tényállás lényegét érintő ellentétes döntést.

Mivel tehát a tényállás lényegét a megismételt másodfokú eljárást követően többé nem vizsgálta a Kúria, nincs is azon mit csodálkozni, hogy nem derült ki a bírák számára a másodfokú ítélet megalapozatlansága. A Kúria bírái  szigorúan a jogorvoslatot alaptörvény-ellenesen korlátozó Be. szabályai által meghatározott egyetlen lehetséges módon eljárva úgy viselkedtek, mint a japán három bölcs majom: Nem látták a megalapozatlanságot, nem hallgatták meg a vádlott védekezését, és máig kussolnak arról, hogy mit tettek.

Ezek szerint a megismételt másodfokú eljárást Követően a Kúria többé nem vizsgálta a tényállás megalapozottságát, pedig az éppen a tekintetben megalapozatlan, hogy Bene Krisztián bűnössége nem bizonyított. Ennek két fő oka:

1. A felismerésre bemutatás manipulált volt:

1. Renner Erika a fentihez hasonló azonosításra alkalmas képeket bocsátott a média rendelkezésére, így még a felismerésre bemutatást megelőzően a gyanúsított azonosítására alkalmas fényképekkel illusztrált tudósítások jelentek meg a bűncselekményről. A fényképes körözés útján felkutatott gyanúsított a felismerésre bemutatás szabályai értelmében nem mutatható be felismerésre, nyilvánvaló okból. Ez a szabály esetünkre nem vonatkozik, pedig ugyanúgy lehetséges, hogy látta a tanú a gyanúsított fényképét, és annak alapján választotta ki.
2. A felismerő tanú találkozott a rendőrség aulájában ügyvédje társaságában bemutatásra várakozó gyanúsítottal. Lehetséges, hogy a tanú nem azért választotta ki a gyanúsítottat, mert emlékezett, hogy ő lett volna a bűncselekmény napján a tetthelyhez vezető lépcsőházban látott maszkos férfi, hanem mert a felismerésre bemutatáson hivatalos minőségében jelenlevő, imént látott ügyvédet a felismerve arra következtethetett, hogy az ügyvéd társaságában látott férfi a gyanúsított, akit a sértett igaza érdekében ki kell választania.

2. A vádlott bűnösségének a sértett megfigyeléseire és megalapozatlan következtetéseire épített bizonyítása, miszerint a sértettet csak hárman ismerték úgy, mint támadója, s közülük csakis Bene Krisztián követhette el a bűncselekményt. Ez az állítás azért ellenőrizhetetlen, mert a sértettre vonatkozó információk átadhatók, megszerezhető, közük sokat a helyszínen állapíthatott meg a támadó.

Dr. Ujvári Ákos, a Fővárosi Ítélőtábla kollégiumvezetője még egy érvelést elfogadott a vádlott bűnössége bizonyításaként:

"Az elkövetési időre a vádlottnak nincs igazolt alibije. Önmagában az elkövető kilétének igazolására az alibi megdöntése - általánosságban - nyilvánvalóan nem alkalmas. Jelen ügyben azonban a vádlotti védekezés összességére figyelemmel kizárható, hogy a hamis alibi előadása ne az általa megvalósított bűncselekmény leplezését szolgálta volna."

Azonban túl pontatlan a vádlotti védekezés összességére való hivatkozás, hogy ennek a "zseniális" érvelésnek az értelmezését megkísérelhessük. Az alkalmatlan Ujvári Ákos VV Fanni eltűnése ügyében is megalapozatlan ítéletet hozott, bár magam is biztosra veszem, hogy Novozánszki Fanni már nem él, halála nem bizonyított, így legalább addig életben maradhatott, amikor sor kerülhetett  a vádlott vallomásában szereplő átadására. Az átadás nincs ugyan bizonyítékkal alátámasztva, de mindenesetre tény, hogy a sértettet nem találták meg a vádlott kocsijának csomagtartójában. Onnan tehát kikerült, ami az átadással épp úgy magyarázható, mint azzal, hogy a vádlott a Dunába süllyesztette a holttestet.

A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja működésképtelen. A jogi esetek kritikus vizsgálatát lehetetlenné teszi, hogy a hibák leplezésére törekvő dr. Kónya István, a Kúria nyugalmazott elnökhelyettese, a lúgos orvos ügyben iratellenes végzést hozó öttagú tanács elnöke és dr. Csák Zsolt, a Kúria büntetőkollégiumának vezetője, a lúgos orvos ügyben ügydöntő ítéletet hozó harmadfokú tanács tagja a hibák leplezésére törekszik.

Szíveskedjen haladéktalanul vizsgálatot kezdeményezni!

Az Emberi Jogok európai Bíróságához intézett kérelmem függelékében részletesen foglalkozom a lúgos orvos, a darnózseli és a VV Fanni üggyel. Nyolc jelentős ügyre vonatkozó észrevételeimet röviden összefoglaltam. Ezeket csatolom. 

Tisztelettel:

Radnóti László

Tisztelt Dr. Gimesi Ágnes Bírónő!

Tudomására kell hoznom Önnek, mint a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja vezetőjének, hogy két munkatársa alkalmatlanságát állapítottam meg. Dr. Kónya Istvánt, a Kúria nyugalmazott elnökhelyettesét és dr. Csák Zsoltot, a Kúria büntetőjogi kollégiuma vezetőjét hivatali visszaéléssel vádolom. Kónya István és társai hivatali visszaélést követtek el Renner Erika és jogi képviselője, Gál András, valamint az általuk megtévesztett ügyészek és bírók javára, és Bene Krisztián hátrányára iratellenesen állapítva meg, hogy a Kúria elvégezte a tényállás megalapozottságának vizsgálatát, Csák Zsolt, pedig bűnsegédként leplezi cselekményüket. Dr. Kónya István és dr. Csák Zsolt a joggyakorlat-elemző csoport munkája keretében az ítéletek megalapozottságának kritikus vizsgálatára alkalmatlan, mert a bírói hibák leplezését tekintik feladatuknak.

Ebben a bekezdésben egyelőre bizonyítás nélkül fogalmazom meg a tényállást. A tényállás bizonyítása alább következik. Az ügyészség  Ibolya Tibor blüh. ötlete alapján koncepciós pereket folytat, jobbára botrányos bűncselekmények médiabíráskodásban meghurcolt vádlottjai ellen. Akit pedig egyszer megalapozatlanul elítéltek, igazságszolgáltatásunk a legritkább esetben részesíti hatékony jogorvoslatban, mert az új Be. kodifikációjában közreműködő jogászok, az igazságszolgáltatás gyorsítására, az ügyteher csökkentésére, a váderedményesség növelésére fókuszálva a jogorvoslathoz való jogot alaptörvény-ellenesen sértő törvényt szerkesztettek. Az Alkotmánybíróság a lúgos orvos ügyben értelmetlen felülvizsgálatot rendelt el, melyben a tényállást eljárásjogi okból nem lehetett támadni. Kónya Istvánt, a felülvizsgálat lefolytatására alakult öttagú tanács elnökeként különös felelősség terheli a felülvizsgálatban elkövetett hibákért. A Kúria öttagú tanácsa ugyan tűpontos jogértelmezéssel végezte el az Alkotmánybíróság által elrendelt értelmetlen felülvizsgálatot, azonban  azt is meg akarta mutatni, hogy a Kúria ügydöntő ítéletét nem érheti bírálat, hiába kotnyeleskedik az Alkotmánybíróság, ezért azt is megállapította, hogy "a harmadfokú bíróság a tényállás megalapozottságát érintő vizsgálatát valójában teljes egészében elvégezte". Ez azonban iratellenes állítás, mivel a tényállás már a harmadfokú eljárásban is támadhatatlannak minősült - eljárásjogi, de nem kriminalisztikai szempontból. Ezzel tisztában kellett lenniük mindazoknak, akik olvasták az Kúria ügydöntő ítéletét. Dr. Varga Zs. Andrást, a Kúria elnökét, aki Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának előadó alkotmánybírájaként maga is felelős azért, hogy az Alkotmánybíróság hatékony jogorvoslatra az adott ügyben alkalmatlan felülvizsgálatot rendelt el, hivatalba lépte óta sürgetem, hogy indítson eljárást a felülvizsgálat iratellenes megállapítása ügyében. Ezt megtehetné példának okáért a bírók jogállásáról szóló törvény szerint, az öttagú tanács jelenleg is a Kúrián szolgálatot teljesítő bíráinak soron kívüli értékelését elrendelve, mivel felmerül, hogy alkalmatlanok feladatuk ellátására, ám vonakodik eljárást indítani, és nem hajlandó beismerni alkotmánybíróként elkövetett hibáját sem. A Kúriához 2024. február 1. napján érkezett  közérdekű bejelentésemet Csák Zsolt utasította el. A harmadfokú tanács előadó bírájaként pedig lehetett némi fogalma a lúgos orvos ügyről, annál inkább meg kellett volna értenie bejelentésem tartalmát. Bejelentésemet azzal az ostoba tautologikus ürüggyel utasította el, hogy a Kúria nem foglalkozik olyan üggyel, ami nincs a Kúria előtt folyamatban. Bejelentésem pontosan az ügy napirendre tűzésére irányult, példának okáért a joggyakorlat-elemző csoport vizsgálata keretében. Persze a jelen felállásban a joggyakorlat-elemző csoport aligha alkalmas komoly vizsgálat elvégzésére.

Nem tudom, hogyan szokás felülvizsgálatot végezni. Naivan feltételezem, hogy legalább a felülvizsgálattal közvetlenül érintett határozatokat elolvassák a bírók. Azonban hihetetlennek tűnik, hogy öt bíró belemenjen egy nyilvánvaló hazugságba, ennek lehetséges magyarázata az lenne, hogy nem is kapták kézhez az ügydöntő ítélet eredeti szövegét, hanem Kónya István olyan összefoglalót bocsátott a rendelkezésükre, amilyet jónak látott. Ennek az elképzelésnek némileg ellentmond, hogy a felülvizsgálat eredményeként hozott végzésben alábbi részletében szereplő idézet ítéletből alapján is kilóg a lóláb:

Mindezek után az eljárt bíróság összefoglalta a harmadfokú eljárás során az általa irányadónak tartott (a terhelt valamennyi cselekvőségét érintő) történeti tényállást:
„Az elsőfokú bíróság által megállapított, a másodfokon eljárt ítélőtábla által kiegészített, illetve helyesbített tényállás lényege szerint a vádlott volt az, aki 2013. március 12. napján kb. 7 óra 30 perckor a sértett lakásához ment, és oda belépve az ajtót kinyitó sértett nyakát megragadva őt háttal fordította, azzal fenyegette, hogy elvágja a torkát, ha sikít, majd hassal a földre fektette, a lakás ajtaját bezárta, a magával hozott gyors-kötözővel megkötözte a sértett kezeit, az ugyancsak magával hozott ragasztószalaggal összeragasztotta a lábait és leragasztotta a száját, majd combjába az ugyancsak magával hozott injekciós-tűvel és fecskendővel fájdalomcsillapításra, illetve altatásra szolgáló, kifejezetten műtétek során használt Ketamint és az elsősorban a Ketamin hallucinogén hatását csökkentő, ugyancsak altató hatású Midazolamot fecskendezett. Az emiatt öntudatlan állapotba került sértettet a fürdőszobába vitte, ahol meztelenre vetkőztette, a fürdőkádba fektette és a nemi szervére, valamint annak környékére ismeretlen eredetű lúgot öntött. Ezt követően a meztelen sértettet bevitte a szobába, és egy pokrócba tekerve a díványra fektette, majd 8 óra 30 perc körül távozott a lakásból, annak ajtaját bezárva.
Miután a sértett nem jelent meg munkahelyén, munkatársai és volt férje a sértett lakásához mentek, és a volt férj kulcsával kinyitva az ajtót megtalálták a sértettet, akihez 12 óra 5 perckor mentőt hívtak.
Ugyancsak rögzíti a tényállás, hogy a lúgos leöntés következtében a sértett az alhason, az elülső hasfalon, a szeméremtájékon, a gát-tájékon, a hüvelybemenet belső egyharmadán, mindkét comb elülső és belső felszínén, jobb lábfején II-III. fokú égési sérüléseket szenvedett el, amelyek közvetett életveszélyt jelentettek. Az égési sérülések következtében a nemi szerv funkciója súlyos mértékben, a szexuális élete véglegesen korlátozottá vált. A sértetten több korrekciós műtétet hajtottak végre, és a sérülések maradandó fogyatékosságot és súlyos egészségromlást okoztak.
E tényállásra figyelemmel a testi sértésként értékelt bűncselekmény kapcsán a vádlottat nyilvánvalóan nem kell felmenteni, illetve vele szemben az eljárást nem kell megszüntetni.
Ugyanez irányadó a kifosztás bűntette, illetve az okirattal visszaélés vétsége és a készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel visszaélés vétsége kapcsán.
A nem támadható tényállás szerint ugyanis a vádlott - mielőtt a lakásból távozott - magához vette és elvitte a sértett laptopját, két mobiltelefonját, személyazonosító igazolványát, lakcímkártyáját, társadalombiztosítási és adókártyáját, két bankkártyáját, továbbá lakáskulcsát.
Így felmentésnek, illetve az eljárás megszüntetésének e bűncselekmények miatt sincs helye."
(Bhar.I.690/2018/12. számú ítélet 8. oldal utolsó bekezdés, 9. oldal 1-2. bekezdés).
A hivatkozottak alapján egyértelmű, hogy a harmadfokú bíróság a tényállás megalapozottságát érintő vizsgálatát valójában teljes egészében elvégezte, majd rögzítette:
- a már felidézettek szerint az általa irányadónak tartott történeti tényállás egészét,
- e tényállás alapján az általa helyesnek tartott bűnösségre vont jogkövetkeztetést;
„E tényállásra figyelemmel a testi sértésként értékelt bűncselekmény kapcsán a vádlottat nyilvánvalóan nem kell felmenteni, illetve vele szemben az eljárást nem kell megszüntetni.
Ugyanez irányadó a kifosztás bűntette, illetve az okirattal visszaélés vétsége és a készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel visszaélés vétsége kapcsán.
A nem támadható tényállás szerint ugyanis a vádlott - mielőtt a lakásból távozott - magához vette és elvitte a sértett laptopját, két mobiltelefonját, személyazonosító igazolványát, lakcímkártyáját, társadalombiztosítási és adókártyáját, két bankkártyáját, továbbá lakáskulcsát.
Így felmentésnek, illetve az eljárás megszüntetésének e bűncselekmények miatt sincs helye."
(Bhar.I.690/2018/12. számú ítélet 9. oldal 4-7 bekezdés).
- és a felrótt bűncselekmények minősítésére vonatkozó jogi álláspontját is;
„A Be. 590. § (5) bekezdés c) pontjára figyelemmel, a 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján vizsgálta a Kúria azt is, hogy ezen bűncselekmények minősítése törvényes-e"
(Bhar.I.690/2018/12. számú ítélet 9. oldal 8. bekezdésétől kezdődően).
Következésképp megállapítható, hogy a harmadfokú eljárásban az AB határozat szerinti követelmények teljesültek azzal, hogy az átmeneti rendelkezés alkalmazására vonatkozó érvelés - az AB döntése folytán - nem irányadó, de annak a felülbírálat megtörténtére valójában nem is volt jelentősége.

(Bfv.X.430/2020/9. számú végzés, anonimizált változat 10. 5. bekezdésétől kezdődően) (kiemeléek tőlem - R.L.)

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) alaptörvény-ellenesen korlátozza a hatékony jogorvoslathoz való jogot. Kadlót Erzsébet ügyvéd asszony már Bene Krisztián alkotmányjogi panaszában alaptörvény-ellenesnek minősítette a Be. 615. § a másodfellebbezést kizárólag a másodfokú bíróság ellentétes döntésére korlátozó rendelkezését. A szűk látókörű alkotmánybírók kifejtették, hogy az Alaptörvény nem követeli meg a harmadfokú jogorvoslatot, ezért szerintük a másodfellebbezés ilyetén  korlátozása nem alaptörvény-ellenes. Az Alaptörvényben valóban nincsen szó harmadfokú jogorvoslatról. Azonban az Alaptörvény XXVIII. cikkének a jogorvoslathoz való jogot megalapozó (7) bekezdése így szól:

"Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti."

Bene Krisztiánt megalapozatlanul ítélték el a megismételt másodfokú eljárásban is, tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát is megsértve, a megalapozatlan ítélet ugyanis törvénysértő, mivel a Be. 7. § (4) bekezdésében megfogalmazott In dubio pro reo elv a terhelt terhe értékelt tények kétséget kizáró bizonyítását kizáró bizonyítását írja elő, ezzel az elmarasztaló ítélet megalapozottságát követelve meg. De a vádlott szabadságához való jogát is sérti a szabadságvesztés büntetés megalapozatlan kiszabása. Tehát az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés megalapozta Bene Krisztián jogát a jogorvoslathoz, s mivel a Be. rendelkezései szerint a másodfokú ítélet felülbírálata harmadfokon lehetséges, ez a joga csakis másodfellebbezés és annak harmadfokú elbírálása révén lett volna gyakorolható. Azonban az alkotmánybíróknak derogál bizonyítékértékeléssel foglalkozni. Érvelésük szerint a bizonyítékértékelés a rendes bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Tévedésben leledzenek, mivel csak az ítélkezés a rendes bíróságok kizárólagos hatásköre, bizonyítékértékelést végezni az Alkotmánybíróság is jogosult a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sértő megalapozatlanság megállapítása és a megalapozatlan ítélet megsemmisítése érdekében.

A Be. 619. § (1) bekezdése, miszerint "A harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan.", valamint a Be. 650. § (2) bekezdése, miszerint "A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható."

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) alaptörvény-ellenesen korlátozza a hatékony jogorvoslathoz való jogot. Kadlót Erzsébet ügyvéd asszony már Bene Krisztián alkotmányjogi panaszában alaptörvény-ellenesnek minősítette a Be. 615. § a másodfellebbezést kizárólag a másodfokú bíróság ellentétes döntésére korlátozó rendelkezését. A szűk látókörű alkotmánybírók kifejtették, hogy az Alaptörvény nem követeli meg a harmadfokú jogorvoslatot, ezért szerintük a másodfellebbezés ilyetén  korlátozása nem alaptörvény-ellenes. Az Alaptörvényben valóban nincsen szó harmadfokú jogorvoslatról. Azonban az Alaptörvény XXVIII. cikkének a jogorvoslathoz való jogot megalapozó (7) bekezdése így szól:

"Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti."

Bene Krisztiánt megalapozatlanul ítélték el a megismételt másodfokú eljárásban is, tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát is megsértve, a megalapozatlan ítélet ugyanis törvénysértő, mivel a Be. 7. § (4) bekezdésében megfogalmazott In dubio pro reo elv a terhelt terhe értékelt tények kétséget kizáró bizonyítását kizáró bizonyítását írja elő, ezzel az elmarasztaló ítélet megalapozottságát követelve meg. De a vádlott szabadságához való jogát is sérti a szabadságvesztés büntetés megalapozatlan kiszabása. Tehát az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés megalapozta Bene Krisztián jogát a jogorvoslathoz, s mivel a Be. rendelkezései szerint a másodfokú ítélet felülbírálata harmadfokon lehetséges, ez a joga csakis másodfellebbezés és annak harmadfokú elbírálása révén lett volna gyakorolható. Azonban az alkotmánybíróknak derogál bizonyítékértékeléssel foglalkozni. Érvelésük szerint a bizonyítékértékelés a rendes bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Tévedésben leledzenek, mivel csak az ítélkezés a rendes bíróságok kizárólagos hatásköre, bizonyítékértékelést végezni az Alkotmánybíróság is jogosult a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sértő megalapozatlanság megállapítása és a megalapozatlan ítélet megsemmisítése érdekében.

A Be. 619. § (1) bekezdése, miszerint

Dr. Baran Brigitta főorvos asszony, A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikája Fórenzikus Pszichiátriai Munkacsoportjának vezetője,  aki bárkit megbélyegezhet egy megkérdőjelezhetetlennek számító megalapozatlan diagnózissal

Az elmeorvos-szakértői vizsgálat praktikusan ráérne az ítélethozatal után is, mivel a büntetőjogi tényállást valójában nem befolyásolhatná a vádlott elmeállapota, bár a bíróági határozatok indoklásában az elmeorvos-szakértő diagnózisát a tényállásban említeni szokták. Ez a diagnózis azonban kizárólag a büntethetőség kérdése szempontjából releváns, a tényállás egyéb elemére nem lehet következtetni belőle, mert cselekményre a terhelt elmeállapota elsődlegesen döntésein keresztül lehet hatással, azokat pedig a vádlott esetleges elmebetegsége befolyásolhatja ugyan, de távolról se determinisztikusan, így a vádlott cselekménye vonatkozásában a diagnózis az In dubio pro reo elvnek megfelelő kétséget kizáró következtetést nem alapozhat meg.

Az elmeorvos-szakértő diagnózisa szempontjából viszont a tényállás alapvetően releváns, egyrészt a terhelt viselkedésének megítélése szempontjából, másrészt, mivel a tényállás szerinti cselekmény meghatározó lehet a személyiség megítélése szempontjából. A tényállás pedig kétséget kizáróan csak a jogerős ítéletből ismerhető meg (szerencsés esetben). Az igazságügyi elmeorvos-szakértői vizsgálatra mindig különös körülmények között kerül sor, a terhelt viselkedését befolyásolhatja az is, ha alaptalanul vádolják. A hamis vád indulatokat válthat ki, kissé zavarbaejtő is.

A helyes eljárás az lenne, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után kerüljön sor igazságügyi elmeorvos-szakértői vizsgálatra, amennyiben szükséges, majd az igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény alapján kellene határozatot hozni a büntetés változatlanul hagyásáról vagy módosításáról, illetve gyógykezelésre vonatkozó intézkedés elrendeléséről.

Az igazságügyi elmeorvos-szakértők azonban sehol a világon nem tették szóvá ezeket az alapvető szempontokat, ezért valamennyien inkompetensek. Tisztelet a kivételnek.

Az igazságügyi elmeorvos-szakértői véleménynek ennek megfelelően a funkciója is kibővült. Nem nagyon használják ugyan a tényállás bizonyításában, mert nem is lehet. Bár egy ügyésznek még a kapanyél is elsülhet. Azonban nyilvánvaló, hogy a bírót ennek ellenére befolyásolhatja az igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény, pedig, mint rámutattam, ez ellentétes az In dubio pro reo elvvel, s következésképpen a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal. Jelentősebb erőszakos, erőszakkal fenyegetéses bűncselekmények esetében a diagnózis kötelező elemének tűnik valamilyen mértékű paranoid zavar. Az igazságügyi elmeorvos-szakértők gyakorta nem kellően megalapozott stigmatizáló diagnózisukkal orvosi esküjük Primum nil nocere (Először is, nem ártani) elvét sértik.

Engem például a lúgos orvos ügyben a bíróságot félrevezető Csiha Gábor rágalmazott meg, miszerint telefonbeszélgetésünkben életveszélyesen megfenyegettem. Nem kell igazságügyi elmeorvos-szakértőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy aki életveszélyesen megfenyeget valakit, miszerint: "Készüljön fel, mert kinyírom!" Az elmebeteg. Azonban telefonbeszélgetésünk során egyáltalán nem fenyegettem Csiha Gábort. emailben fenéken billentéssel noszogattam, kissé komolytalanul, de igen durván. De ennek semmi relevanciája nem volt a vád szempontjából. A szakértők magától értetődően kóros tudattartalomnak értékelték jogerős ítéletek megalapozatlanságára vonatkozó véleményemet. Csak azért leledzenek mégis tévedésben, mert történetesen a bírósági határozatok indokolása alapján bizonyítani tudom a megalapozatlanságot.

Merőben más a helyzet egy gyermek-elhelyezési ügyben. A szülő pszichológiai alkalmassága ugyanis alapvetően releváns e perek eldöntése szempontjából.

Bene Krisztiánról, mint gyanúsítottról a felismerésre bemutatást megelőzően közölt képek egyike
A Pesti Riport cikke

Tisztelt Ügyészség!

Renner Erika  kétséget kizáróan engem rágalmaz a Blikk 2024. március 8. napján megjelent Börtönben marad a lúgos orvos, de újabb férfi fenyegeti Renner Erikát – „Előbb-utóbb gyilkolni fog, de nem engem!” című cikke szerint.

Mindeközben a nő pokoljárása továbbra sem ért véget: a közelmúltban, február 24-én a rendőrséghez kellett fordulnia, amiért egy idegen férfi folyamatosan megkeseríti az életét.

– Hat és fél éve zaklat és fenyeget! Korábban is feljelentettem, eljárás is indult, de akkor azt állapították meg, hogy nem volt beszámítható állapotban. Azóta szintet lépett, már a gyerekeimet és a jogi képviselőm gyerekeit is zaklatja. A mai napig a bántalmazómat mentegeti, engem pedig ocsmány, trágár kifejezésekkel illet. A blogján nagy nyilvánosság előtt lehord mindennek. Őrült és előbb utóbb gyilkolni fog, de nem engem, azt garantálom! – mondta lapunknak Erika.

Megtudtuk: a rendőrség zaklatás miatt rendelt el nyomozást, de gyanúsítotti kihallgatás egyelőre nem történt az ügyben. Érdekesség, hogy ugyanezt a férfit korábban jogerősen felfüggesztett börtönre ítélték, amiért – Bene Krisztián védelmében – halálosan megfenyegette a lúgos ügyben eljáró ügyészt.

Engem rágalmazott meg a lúgos orvos ügy megismételt másodfokú tárgyalásán a Fővárosi Ítélőtábla tanácsának félrevezetésében résztvevő Csiha Gábor Sándor alezredes katonai ügyész. Ennyi talán elég az azonosításhoz. Soha senkit nem fenyegettem, leszámítva, hogy a makacs ostoba Csiha Gábornak írtam egy emailt, melyben ekképp noszogattam:

Renner Erika azt terjeszti, hogy Bene Krisztiánt hatszor ítélték el. Ez sem fedi teljesen a valóságot. Polgári peres és alkotmánybírósági eljárásokat is beszámítva összesen tíz eljárás folyt a lúgos orvos ügyben. A büntetőügyben azonban csupán 4 ítélet született, ebből is egyet hatályon kívül helyeztek, három jogerős. Ezen kívül a Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának ügyében hozott határozatában az Alkotmánybíróság  teljesen értelmetlen felülvizsgálatot rendelt el. Bene Krisztián ugyanis ártatlannak vallotta magát, és felmentését kívánta elérni, alkotmányjogi panaszában védője világossá tette, hogy az ítéleteket teljesen megalapozatlannak tartja. A felülvizsgálatban tehát Bene Krisztián célja a bűnösségét megállapító megalapozatlan tényállás támadása lett volna. Igen ám, de a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 650. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható.

A felülvizsgálati eljárásban hozott végzés szerint ugyan a Kúria, mint harmadfokú bíróság már elvégezte a tényállás megalapozottságának vizsgálatát, azonban ez iratellenes állítás, a Kúria jogerős ítélete éppen az ellenkezőjét állítja. S ha a Kúria bírái tagadják hogy valamit elvégeztek volna, az úgy is van. A másodfokú bíróság ugyanis csak csekély jelentőségű részletkérdésekben hozott az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntést. A Be. 619. § (1) bekezdése értelmében pedig a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. Ezért a Kúriának csak részletkérdéseket kellett tisztáznia, miszerint a vádlott cselekménye a magánlaksértés és személyi szabadság korlátozásának büntetőjogi tényállását is kimerítette. Ezt pedig a következőképpen abszolválták a Kúria bírái. Ha a vádlott az egyebekben elfogadott tényállás szerint a sértett nyakát szorongatva került beljebb annak lakásába, akkor ezzel magánlaksértés, s ha távozóban a kulcsokat magához véve a sértettre rázárta a bejárati ajtót, akkor személyi szabadság korlátozása tényállását merítette ki. Azt, hogy felkereste-e a sértettet lakásán, leöntötte-e lúggal nem kellett vizsgálni, mert e tekintetben nem hoztak ellentétes döntést. Tehát a tényállás már ekkor is támadhatatlannak minősült. A jogerős ítélet valóban támadhatatlan tényállást említ. De csupán eljárásjogi, nem pedig logikai szempontból.

Mivel tehát a tényállás lényegét a megismételt másodfokú eljárást követően többé nem vizsgálta a Kúria, nincs is azon mit csodálkozni, hogy nem derült ki a bírák számára a másodfokú ítélet megalapozatlansága. A Kúria bírái  szigorúan a jogorvoslatot alaptörvény-ellenesen korlátozó Be. szabályai által meghatározott egyetlen lehetséges módon eljárva úgy viselkedtek, mint a japán három bölcs majom: Nem látták a megalapozatlanságot, nem hallgatták meg a vádlott védekezését, és máig kussolnak arról, hogy mit tettek.

Tisztelettel:

Radnóti László

Magyar Péter leleplező hangfelvételt tett közzé

Igaz, hogy ez már benne volt a sajtóban, hogy Schadl vizsgákat is intézett, de most lelepleződött egy ilyen eset. Tagadhatatlan, hogy Schadl szólt a vizsgáztatónak, s hogy a vizsgáztató igen elégedetlen volt a vizsgázó teljesítményével, de nyilvánvalóan átengedte. Ilyenkor a vizsgát tartó intézménynek kell eljárnia. Ha kiderülne - amiről szó nem volt -, hogy a vizsgáztatót megvesztegették, az bűncselekmény lenne. Tehát, ha a vizsgáztató nem fogadott el vesztegetést, és tudomást szerzett róla, hogy az ügyészség foglalkozik az üggyel, akkor indokolt tisztáznia magát, hogy bűncselekményt nem valósított meg, és az ügyészség ilyenkor bátran kihúzhatja a cselekményére vonatkozó tájékoztatást, a sajtóanyagokból. Az persze különös, hogy még aztán is az ügyészségre jártak a kollégái. Lehet, hogy van itt mit vizsgálni, de attól tartok, hogy az ügy lényege ennyi.

Magyar Péter társaságában feltűnik a vízlabdázó Gál András, a dilettáns büntetőjogász, aki botrányos büntetőügyekben médiabíráskodással szokott megalapozatlan ítéleteket kicsikarni. A lúgos orvos ügyben és a darnózseli ügyben megalapozatlan ítéletek születtek, nem utolsó sorban Gál András médiabíráskodása eredményeképpen. A bicskei pedofil ügyben, melyben a sértettek jogi képviseletét látta el csak annyi tudható, hogy Gál András teljesen alkalmatlanoknak tartja a pedofil igazgatót elítélő tanács bíráit. Persze nem ezért. De ki tudja, hogy akkor éppen vak tyúk is talál szemet alapon megalapozott ítéletet hoztak-e? Az bicskei pedofil ügy ítéletei a Bírósági Határozatok Gyűjteményében nem hozzáférhetőek. A kegyelmi botrányt okozó Kónya Endre büntetőjogi szempontból ártatlan. A kiskorú sértett önként vonta vissza vallomását, hogy visszakerülhessen az intézménybe, ahol rokon gyermekhez fűzte szoros érzelmi kapocs. A gyermekvédelmi gyám döntését a gyermek elhelyezéséről a vád visszavonása nélkül aligha lehetett volna felülbírálni.

Az ügyészség talán többnyire igyekszik alapos munkát végezni, azonban a bírók - talán éppen ezt az alaposságot feltételezve - túlzottan megbíznak az ügyészben, ezért a hazai váderedményesség az európai mezőnyben kiugróan magas. A média által képviselt közvélemény médiabíráskodás révén gyakran kényszerít ki fordulatot jelentős ügyekben. Az ügyészség a médiabíráskodásban meghurcolt vádlott elítélését hajlamos saját ügyének tekinteni. Ilyenkor kapóra jön Ibolya Tibor büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes ötlete.

"A közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatának látszólag tetszetős elméletével az a fő probléma, hogy jogállami keretek között, valódi bűncselekmény bebizonyításának megkísérlésekor, különösen összetett, több szereplős, bonyolult ügyek esetén nagyon sokszor lehetetlen a zárt logikai láncolat felállítása, még gondos, szakszerű nyomozás lefolytatását követően is. A személyi bizonyítás néhány látványos kudarca, a felismertetés hibái vagy a szubjektíve igaz, de objektíve hamis tanúvallomások negatív szerepének felismerése, a krimináltechnika hihetetlen fejlődésével együtt egyébként is világszerte az objektív bizonyítékok felértékelődését hozta magával. Ezek a közvetett bizonyítékok azonban egy ügyön belül sem alkotnak feltétlenül egyetlen zárt logikai láncolatot, lehetséges, hogy egymás mellett több láncolat is kialakítható, amelyek mind ugyanazon vádlott személyére mutatnak, de nem kapcsolhatók össze, mégis valamilyen zárt rendszert alkotnak." (Egy önkényuralmi bizonyítékértékelési elmélet továbbéléséről, Magyar jog, 2015. 9.)

Ha másképp nem megy, akkor ebben a szellemben engednek a terhelt terhére értékelt tény bizonyításának a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 7. § (4) bekezdés szerinti In dubio pro reo elv által meghatározott sztenderdjéből. Azok a perek, melyekben ilyen engedményeket tesznek a  vádlott elítélése érdekében tulajdonképpen koncepciós perek,

Tisztelt Dr. Senyei György Barna, Dr. Varga Zs. András és Dr. Ribai Csilla Elnök Asszony / Úr, valamint Dr. Polt Péter Legfőbb Ügyész Úr és Dr. Ibolya Tibor Blüh. Úr!

A legfőbb ügyész büntetőjogi helyettese, valamint a Kúria és a Fővárosi Ítélőtábla elnöke a héten benyújtja lemondását. Aki közülük e héten sem nyújtja be a lemondását, annak komolyabb következményekkel kell számolnia. Valamennyiükkel szemben megállhat a hivatali visszaélés vádja is.

Az ügyészség az ostoba és becstelen Ibolya Tibor blüh. ötlete alapján koncepciós pereket folytat jelentős ügyekben, általában médiabíráskodásban meghurcolt vádlottak ellen, a bíróság együttműködésével. A bírósági vezetők, valamint magas beosztású ügyészek el akarják tussolni a törvénytelenségeket. Az OBH-hoz is több ízben fordultam eredménytelenül. Ribai Csilla, a Fővárosi Ítélőtábla elnökeként alkalmatlan bírái hibáit leplezi. Magyarország valamennyi bírája közül talán a legostobább Ujvári Ákos, a Fővárosi Ítélőtábla büntetőkollégiumának vezetője, aki a lúgos orvos és a VV Fanni ügyben hozott teljesen megalapozatlan ítéletet.

A bíróságok elnökei közül nem Ribai Csilla az egyedüli becstelen. A Győri Ítélőtábla elnökének, Széplaki Lászlónak a becsületéhez is alapos kétség fér. Bár ő nem személyesen mentegeti alkalmatlan bíráit. A Kúria elnökét, Varga Zs. Andrást Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának előadó alkotmánybírájaként személyes felelősség terheli azért, hogy az Alkotmánybíróság a lúgos orvos ügyben a tényállás megalapozatlanságának orvoslatára alkalmatlan felülvizsgálatot rendelt el. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 650. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható, a megalapozatlan tényállás szerint pedig Bene Krisztián a sértettet lúggal leöntve súlyos sérüléseket okozott neki. Bene Krisztián ragaszkodott ártatlanságához, s lehetséges, hogy valóban ártatlan is, mert bűnösségét nem bizonyították. A Kúria öttagú tanácsa  felülvizsgálatát lezáró végzés iratellenesen állítja, hogy a Kúria, mint harmadfokú bíróság elvégezte a tényállás megalapozottságának vizsgálatát. Az ügydöntő ítélet az ellenkezőjét állítja. A Be. 619. § (1) bekezdése értelmében a Kúriának, mint harmadfokú bíróságnak döntését a másodfokú bíróság által megállapított tényállásra kellett alapoznia, így a tényállás már akkor is "támadhatatlannak" minősült eljárásjogi, de nem logikai szempontból.

További 6 jelentős ügyben hoztak az elmúlt évtizedben megalapozatlan ítéleteket. Engem Csiha Gábor alezredes rágalmai alapján ítéltek el érvénytelen karakterbizonyítás alapján terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés vádjával. Megalapozatlan ítélet született Kónya Endre kegyelmi botrányt okozó ügyében is. Kónya Endrét és Vásárhelyi Jánost abban az ügyben fel kellett volna menteni.  Gyárfás Tamás védekezése cáfolhatatlan, miszerint ő nem Fenyő megölésére bólintott rá az inkriminált telefonbeszélgetés szerint, hanem arról volt szó, hogy Portik egy adóügyben ajánlotta fel segítségét, s Gyárfás erre adta áldását. VV Fanni halála nem kétségkívül bizonyított holtteste legcsekélyebb maradványának hiányában, s a darnózseli ügyben nem volt megállapítható a maradványok alapján az idegenkezűség. Áder kegyelmi botránya esetében az ítélet tiltott módon szerzett bizonyítékok felhasználása és a bíró elfogultsága alapján vitatható. A Bicskei pedofil ügy alap ügyében nem tudok állást foglalni, mert az ítéletek nem hozzáférhetőek. A mellékelt lista tartalmazza ezekre az ügyekre vonatkozó észrevételeim lényegét.

Az ostoba rágalmazó Csiha Gábor alezredest meg kell fosztani hivatalától.

Tisztelettel:

Radnóti László