Tisztelt Kúria!

Varga Zs. András Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának előadó alkotmánybírájaként pontosan tudja, hogy Bene Krisztián a lúgos orvos ügy megismételt másodfokú

Tisztelt Dr. Gimesi Ágnes Bírónő!

Tudomására kell hoznom Önnek, mint a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja vezetőjének, hogy két munkatársa alkalmatlanságát állapítottam meg. Dr. Kónya Istvánt, a Kúria nyugalmazott elnökhelyettesét és dr. Csák Zsoltot, a Kúria büntetőjogi kollégiuma vezetőjét hivatali visszaéléssel vádolom. Kónya István és társai hivatali visszaélést követtek el Renner Erika és jogi képviselője, Gál András, valamint az általuk megtévesztett ügyészek és bírók javára, és Bene Krisztián hátrányára iratellenesen állapítva meg, hogy a Kúria elvégezte a tényállás megalapozottságának vizsgálatát, Csák Zsolt, pedig bűnsegédként leplezi cselekményüket. Dr. Kónya István és dr. Csák Zsolt a joggyakorlat-elemző csoport munkája keretében az ítéletek megalapozottságának kritikus vizsgálatára alkalmatlan, mert a bírói hibák leplezését tekintik feladatuknak.

Ebben a bekezdésben egyelőre bizonyítás nélkül fogalmazom meg a tényállást. A tényállás bizonyítása alább következik. Az ügyészség  Ibolya Tibor blüh. ötlete alapján koncepciós pereket folytat, jobbára botrányos bűncselekmények médiabíráskodásban meghurcolt vádlottjai ellen. Akit pedig egyszer megalapozatlanul elítéltek, igazságszolgáltatásunk a legritkább esetben részesíti hatékony jogorvoslatban, mert az új Be. kodifikációjában közreműködő jogászok, az igazságszolgáltatás gyorsítására, az ügyteher csökkentésére, a váderedményesség növelésére fókuszálva a jogorvoslathoz való jogot alaptörvény-ellenesen sértő törvényt szerkesztettek. Az Alkotmánybíróság a lúgos orvos ügyben értelmetlen felülvizsgálatot rendelt el, melyben a tényállást eljárásjogi okból nem lehetett támadni. Kónya Istvánt, a felülvizsgálat lefolytatására alakult öttagú tanács elnökeként különös felelősség terheli a felülvizsgálatban elkövetett hibákért. A Kúria öttagú tanácsa ugyan tűpontos jogértelmezéssel végezte el az Alkotmánybíróság által elrendelt értelmetlen felülvizsgálatot, azonban  azt is meg akarta mutatni, hogy a Kúria ügydöntő ítéletét nem érheti bírálat, hiába kotnyeleskedik az Alkotmánybíróság, ezért azt is megállapította, hogy "a harmadfokú bíróság a tényállás megalapozottságát érintő vizsgálatát valójában teljes egészében elvégezte". Ez azonban iratellenes állítás, mivel a tényállás már a harmadfokú eljárásban is támadhatatlannak minősült - eljárásjogi, de nem kriminalisztikai szempontból. Ezzel tisztában kellett lenniük mindazoknak, akik olvasták az Kúria ügydöntő ítéletét. Dr. Varga Zs. Andrást, a Kúria elnökét, aki Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának előadó alkotmánybírájaként maga is felelős azért, hogy az Alkotmánybíróság hatékony jogorvoslatra az adott ügyben alkalmatlan felülvizsgálatot rendelt el, hivatalba lépte óta sürgetem, hogy indítson eljárást a felülvizsgálat iratellenes megállapítása ügyében. Ezt megtehetné példának okáért a bírók jogállásáról szóló törvény szerint, az öttagú tanács jelenleg is a Kúrián szolgálatot teljesítő bíráinak soron kívüli értékelését elrendelve, mivel felmerül, hogy alkalmatlanok feladatuk ellátására, ám vonakodik eljárást indítani, és nem hajlandó beismerni alkotmánybíróként elkövetett hibáját sem. A Kúriához 2024. február 1. napján érkezett  közérdekű bejelentésemet Csák Zsolt utasította el. A harmadfokú tanács előadó bírájaként pedig lehetett némi fogalma a lúgos orvos ügyről, annál inkább meg kellett volna értenie bejelentésem tartalmát. Bejelentésemet azzal az ostoba tautologikus ürüggyel utasította el, hogy a Kúria nem foglalkozik olyan üggyel, ami nincs a Kúria előtt folyamatban. Bejelentésem pontosan az ügy napirendre tűzésére irányult, példának okáért a joggyakorlat-elemző csoport vizsgálata keretében. Persze a jelen felállásban a joggyakorlat-elemző csoport aligha alkalmas komoly vizsgálat elvégzésére.

Nem tudom, hogyan szokás felülvizsgálatot végezni. Naivan feltételezem, hogy legalább a felülvizsgálattal közvetlenül érintett határozatokat elolvassák a bírók. Azonban hihetetlennek tűnik, hogy öt bíró belemenjen egy nyilvánvaló hazugságba, ennek lehetséges magyarázata az lenne, hogy nem is kapták kézhez az ügydöntő ítélet eredeti szövegét, hanem Kónya István olyan összefoglalót bocsátott a rendelkezésükre, amilyet jónak látott. Ennek az elképzelésnek némileg ellentmond, hogy a felülvizsgálat eredményeként hozott végzésben alábbi részletében szereplő idézet ítéletből alapján is kilóg a lóláb:

Mindezek után az eljárt bíróság összefoglalta a harmadfokú eljárás során az általa irányadónak tartott (a terhelt valamennyi cselekvőségét érintő) történeti tényállást:
„Az elsőfokú bíróság által megállapított, a másodfokon eljárt ítélőtábla által kiegészített, illetve helyesbített tényállás lényege szerint a vádlott volt az, aki 2013. március 12. napján kb. 7 óra 30 perckor a sértett lakásához ment, és oda belépve az ajtót kinyitó sértett nyakát megragadva őt háttal fordította, azzal fenyegette, hogy elvágja a torkát, ha sikít, majd hassal a földre fektette, a lakás ajtaját bezárta, a magával hozott gyors-kötözővel megkötözte a sértett kezeit, az ugyancsak magával hozott ragasztószalaggal összeragasztotta a lábait és leragasztotta a száját, majd combjába az ugyancsak magával hozott injekciós-tűvel és fecskendővel fájdalomcsillapításra, illetve altatásra szolgáló, kifejezetten műtétek során használt Ketamint és az elsősorban a Ketamin hallucinogén hatását csökkentő, ugyancsak altató hatású Midazolamot fecskendezett. Az emiatt öntudatlan állapotba került sértettet a fürdőszobába vitte, ahol meztelenre vetkőztette, a fürdőkádba fektette és a nemi szervére, valamint annak környékére ismeretlen eredetű lúgot öntött. Ezt követően a meztelen sértettet bevitte a szobába, és egy pokrócba tekerve a díványra fektette, majd 8 óra 30 perc körül távozott a lakásból, annak ajtaját bezárva.
Miután a sértett nem jelent meg munkahelyén, munkatársai és volt férje a sértett lakásához mentek, és a volt férj kulcsával kinyitva az ajtót megtalálták a sértettet, akihez 12 óra 5 perckor mentőt hívtak.
Ugyancsak rögzíti a tényállás, hogy a lúgos leöntés következtében a sértett az alhason, az elülső hasfalon, a szeméremtájékon, a gát-tájékon, a hüvelybemenet belső egyharmadán, mindkét comb elülső és belső felszínén, jobb lábfején II-III. fokú égési sérüléseket szenvedett el, amelyek közvetett életveszélyt jelentettek. Az égési sérülések következtében a nemi szerv funkciója súlyos mértékben, a szexuális élete véglegesen korlátozottá vált. A sértetten több korrekciós műtétet hajtottak végre, és a sérülések maradandó fogyatékosságot és súlyos egészségromlást okoztak.
E tényállásra figyelemmel a testi sértésként értékelt bűncselekmény kapcsán a vádlottat nyilvánvalóan nem kell felmenteni, illetve vele szemben az eljárást nem kell megszüntetni.
Ugyanez irányadó a kifosztás bűntette, illetve az okirattal visszaélés vétsége és a készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel visszaélés vétsége kapcsán.
A nem támadható tényállás szerint ugyanis a vádlott - mielőtt a lakásból távozott - magához vette és elvitte a sértett laptopját, két mobiltelefonját, személyazonosító igazolványát, lakcímkártyáját, társadalombiztosítási és adókártyáját, két bankkártyáját, továbbá lakáskulcsát.
Így felmentésnek, illetve az eljárás megszüntetésének e bűncselekmények miatt sincs helye."
(Bhar.I.690/2018/12. számú ítélet 8. oldal utolsó bekezdés, 9. oldal 1-2. bekezdés).
A hivatkozottak alapján egyértelmű, hogy a harmadfokú bíróság a tényállás megalapozottságát érintő vizsgálatát valójában teljes egészében elvégezte, majd rögzítette:
- a már felidézettek szerint az általa irányadónak tartott történeti tényállás egészét,
- e tényállás alapján az általa helyesnek tartott bűnösségre vont jogkövetkeztetést;
„E tényállásra figyelemmel a testi sértésként értékelt bűncselekmény kapcsán a vádlottat nyilvánvalóan nem kell felmenteni, illetve vele szemben az eljárást nem kell megszüntetni.
Ugyanez irányadó a kifosztás bűntette, illetve az okirattal visszaélés vétsége és a készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel visszaélés vétsége kapcsán.
A nem támadható tényállás szerint ugyanis a vádlott - mielőtt a lakásból távozott - magához vette és elvitte a sértett laptopját, két mobiltelefonját, személyazonosító igazolványát, lakcímkártyáját, társadalombiztosítási és adókártyáját, két bankkártyáját, továbbá lakáskulcsát.
Így felmentésnek, illetve az eljárás megszüntetésének e bűncselekmények miatt sincs helye."
(Bhar.I.690/2018/12. számú ítélet 9. oldal 4-7 bekezdés).
- és a felrótt bűncselekmények minősítésére vonatkozó jogi álláspontját is;
„A Be. 590. § (5) bekezdés c) pontjára figyelemmel, a 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján vizsgálta a Kúria azt is, hogy ezen bűncselekmények minősítése törvényes-e"
(Bhar.I.690/2018/12. számú ítélet 9. oldal 8. bekezdésétől kezdődően).
Következésképp megállapítható, hogy a harmadfokú eljárásban az AB határozat szerinti követelmények teljesültek azzal, hogy az átmeneti rendelkezés alkalmazására vonatkozó érvelés - az AB döntése folytán - nem irányadó, de annak a felülbírálat megtörténtére valójában nem is volt jelentősége.

(Bfv.X.430/2020/9. számú végzés, anonimizált változat 10. 5. bekezdésétől kezdődően) (kiemeléek tőlem - R.L.)

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) alaptörvény-ellenesen korlátozza a hatékony jogorvoslathoz való jogot. Kadlót Erzsébet ügyvéd asszony már Bene Krisztián alkotmányjogi panaszában alaptörvény-ellenesnek minősítette a Be. 615. § a másodfellebbezést kizárólag a másodfokú bíróság ellentétes döntésére korlátozó rendelkezését. A szűk látókörű alkotmánybírók kifejtették, hogy az Alaptörvény nem követeli meg a harmadfokú jogorvoslatot, ezért szerintük a másodfellebbezés ilyetén  korlátozása nem alaptörvény-ellenes. Az Alaptörvényben valóban nincsen szó harmadfokú jogorvoslatról. Azonban az Alaptörvény XXVIII. cikkének a jogorvoslathoz való jogot megalapozó (7) bekezdése így szól:

"Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti."

Bene Krisztiánt megalapozatlanul ítélték el a megismételt másodfokú eljárásban is, tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát is megsértve, a megalapozatlan ítélet ugyanis törvénysértő, mivel a Be. 7. § (4) bekezdésében megfogalmazott In dubio pro reo elv a terhelt terhe értékelt tények kétséget kizáró bizonyítását kizáró bizonyítását írja elő, ezzel az elmarasztaló ítélet megalapozottságát követelve meg. De a vádlott szabadságához való jogát is sérti a szabadságvesztés büntetés megalapozatlan kiszabása. Tehát az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés megalapozta Bene Krisztián jogát a jogorvoslathoz, s mivel a Be. rendelkezései szerint a másodfokú ítélet felülbírálata harmadfokon lehetséges, ez a joga csakis másodfellebbezés és annak harmadfokú elbírálása révén lett volna gyakorolható. Azonban az alkotmánybíróknak derogál bizonyítékértékeléssel foglalkozni. Érvelésük szerint a bizonyítékértékelés a rendes bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Tévedésben leledzenek, mivel csak az ítélkezés a rendes bíróságok kizárólagos hatásköre, bizonyítékértékelést végezni az Alkotmánybíróság is jogosult a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sértő megalapozatlanság megállapítása és a megalapozatlan ítélet megsemmisítése érdekében.

A Be. 619. § (1) bekezdése, miszerint "A harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan.", valamint a Be. 650. § (2) bekezdése, miszerint "A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható."

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) alaptörvény-ellenesen korlátozza a hatékony jogorvoslathoz való jogot. Kadlót Erzsébet ügyvéd asszony már Bene Krisztián alkotmányjogi panaszában alaptörvény-ellenesnek minősítette a Be. 615. § a másodfellebbezést kizárólag a másodfokú bíróság ellentétes döntésére korlátozó rendelkezését. A szűk látókörű alkotmánybírók kifejtették, hogy az Alaptörvény nem követeli meg a harmadfokú jogorvoslatot, ezért szerintük a másodfellebbezés ilyetén  korlátozása nem alaptörvény-ellenes. Az Alaptörvényben valóban nincsen szó harmadfokú jogorvoslatról. Azonban az Alaptörvény XXVIII. cikkének a jogorvoslathoz való jogot megalapozó (7) bekezdése így szól:

"Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti."

Bene Krisztiánt megalapozatlanul ítélték el a megismételt másodfokú eljárásban is, tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát is megsértve, a megalapozatlan ítélet ugyanis törvénysértő, mivel a Be. 7. § (4) bekezdésében megfogalmazott In dubio pro reo elv a terhelt terhe értékelt tények kétséget kizáró bizonyítását kizáró bizonyítását írja elő, ezzel az elmarasztaló ítélet megalapozottságát követelve meg. De a vádlott szabadságához való jogát is sérti a szabadságvesztés büntetés megalapozatlan kiszabása. Tehát az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés megalapozta Bene Krisztián jogát a jogorvoslathoz, s mivel a Be. rendelkezései szerint a másodfokú ítélet felülbírálata harmadfokon lehetséges, ez a joga csakis másodfellebbezés és annak harmadfokú elbírálása révén lett volna gyakorolható. Azonban az alkotmánybíróknak derogál bizonyítékértékeléssel foglalkozni. Érvelésük szerint a bizonyítékértékelés a rendes bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Tévedésben leledzenek, mivel csak az ítélkezés a rendes bíróságok kizárólagos hatásköre, bizonyítékértékelést végezni az Alkotmánybíróság is jogosult a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sértő megalapozatlanság megállapítása és a megalapozatlan ítélet megsemmisítése érdekében.

A Be. 619. § (1) bekezdése, miszerint

Magyar Péter leleplező hangfelvételt tett közzé

Igaz, hogy ez már benne volt a sajtóban, hogy Schadl vizsgákat is intézett, de most lelepleződött egy ilyen eset. Tagadhatatlan, hogy Schadl szólt a vizsgáztatónak, s hogy a vizsgáztató igen elégedetlen volt a vizsgázó teljesítményével, de nyilvánvalóan átengedte. Ilyenkor a vizsgát tartó intézménynek kell eljárnia. Ha kiderülne - amiről szó nem volt -, hogy a vizsgáztatót megvesztegették, az bűncselekmény lenne. Tehát, ha a vizsgáztató nem fogadott el vesztegetést, és tudomást szerzett róla, hogy az ügyészség foglalkozik az üggyel, akkor indokolt tisztáznia magát, hogy bűncselekményt nem valósított meg, és az ügyészség ilyenkor bátran kihúzhatja a cselekményére vonatkozó tájékoztatást, a sajtóanyagokból. Az persze különös, hogy még aztán is az ügyészségre jártak a kollégái. Lehet, hogy van itt mit vizsgálni, de attól tartok, hogy az ügy lényege ennyi.

Magyar Péter társaságában feltűnik a vízlabdázó Gál András, a dilettáns büntetőjogász, aki botrányos büntetőügyekben médiabíráskodással szokott megalapozatlan ítéleteket kicsikarni. A lúgos orvos ügyben és a darnózseli ügyben megalapozatlan ítéletek születtek, nem utolsó sorban Gál András médiabíráskodása eredményeképpen. A bicskei pedofil ügyben, melyben a sértettek jogi képviseletét látta el csak annyi tudható, hogy Gál András teljesen alkalmatlanoknak tartja a pedofil igazgatót elítélő tanács bíráit. Persze nem ezért. De ki tudja, hogy akkor éppen vak tyúk is talál szemet alapon megalapozott ítéletet hoztak-e? Az bicskei pedofil ügy ítéletei a Bírósági Határozatok Gyűjteményében nem hozzáférhetőek. A kegyelmi botrányt okozó Kónya Endre büntetőjogi szempontból ártatlan. A kiskorú sértett önként vonta vissza vallomását, hogy visszakerülhessen az intézménybe, ahol rokon gyermekhez fűzte szoros érzelmi kapocs. A gyermekvédelmi gyám döntését a gyermek elhelyezéséről a vád visszavonása nélkül aligha lehetett volna felülbírálni.

Az ügyészség talán többnyire igyekszik alapos munkát végezni, azonban a bírók - talán éppen ezt az alaposságot feltételezve - túlzottan megbíznak az ügyészben, ezért a hazai váderedményesség az európai mezőnyben kiugróan magas. A média által képviselt közvélemény médiabíráskodás révén gyakran kényszerít ki fordulatot jelentős ügyekben. Az ügyészség a médiabíráskodásban meghurcolt vádlott elítélését hajlamos saját ügyének tekinteni. Ilyenkor kapóra jön Ibolya Tibor büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes ötlete.

"A közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatának látszólag tetszetős elméletével az a fő probléma, hogy jogállami keretek között, valódi bűncselekmény bebizonyításának megkísérlésekor, különösen összetett, több szereplős, bonyolult ügyek esetén nagyon sokszor lehetetlen a zárt logikai láncolat felállítása, még gondos, szakszerű nyomozás lefolytatását követően is. A személyi bizonyítás néhány látványos kudarca, a felismertetés hibái vagy a szubjektíve igaz, de objektíve hamis tanúvallomások negatív szerepének felismerése, a krimináltechnika hihetetlen fejlődésével együtt egyébként is világszerte az objektív bizonyítékok felértékelődését hozta magával. Ezek a közvetett bizonyítékok azonban egy ügyön belül sem alkotnak feltétlenül egyetlen zárt logikai láncolatot, lehetséges, hogy egymás mellett több láncolat is kialakítható, amelyek mind ugyanazon vádlott személyére mutatnak, de nem kapcsolhatók össze, mégis valamilyen zárt rendszert alkotnak." (Egy önkényuralmi bizonyítékértékelési elmélet továbbéléséről, Magyar jog, 2015. 9.)

Ha másképp nem megy, akkor ebben a szellemben engednek a terhelt terhére értékelt tény bizonyításának a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 7. § (4) bekezdés szerinti In dubio pro reo elv által meghatározott sztenderdjéből. Azok a perek, melyekben ilyen engedményeket tesznek a  vádlott elítélése érdekében tulajdonképpen koncepciós perek,

Tisztelt Dr. Senyei György Barna, Dr. Varga Zs. András és Dr. Ribai Csilla Elnök Asszony / Úr, valamint Dr. Polt Péter Legfőbb Ügyész Úr és Dr. Ibolya Tibor Blüh. Úr!

A legfőbb ügyész büntetőjogi helyettese, valamint a Kúria és a Fővárosi Ítélőtábla elnöke a héten benyújtja lemondását. Aki közülük e héten sem nyújtja be a lemondását, annak komolyabb következményekkel kell számolnia. Valamennyiükkel szemben megállhat a hivatali visszaélés vádja is.

Az ügyészség az ostoba és becstelen Ibolya Tibor blüh. ötlete alapján koncepciós pereket folytat jelentős ügyekben, általában médiabíráskodásban meghurcolt vádlottak ellen, a bíróság együttműködésével. A bírósági vezetők, valamint magas beosztású ügyészek el akarják tussolni a törvénytelenségeket. Az OBH-hoz is több ízben fordultam eredménytelenül. Ribai Csilla, a Fővárosi Ítélőtábla elnökeként alkalmatlan bírái hibáit leplezi. Magyarország valamennyi bírája közül talán a legostobább Ujvári Ákos, a Fővárosi Ítélőtábla büntetőkollégiumának vezetője, aki a lúgos orvos és a VV Fanni ügyben hozott teljesen megalapozatlan ítéletet.

A bíróságok elnökei közül nem Ribai Csilla az egyedüli becstelen. A Győri Ítélőtábla elnökének, Széplaki Lászlónak a becsületéhez is alapos kétség fér. Bár ő nem személyesen mentegeti alkalmatlan bíráit. A Kúria elnökét, Varga Zs. Andrást Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának előadó alkotmánybírájaként személyes felelősség terheli azért, hogy az Alkotmánybíróság a lúgos orvos ügyben a tényállás megalapozatlanságának orvoslatára alkalmatlan felülvizsgálatot rendelt el. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 650. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható, a megalapozatlan tényállás szerint pedig Bene Krisztián a sértettet lúggal leöntve súlyos sérüléseket okozott neki. Bene Krisztián ragaszkodott ártatlanságához, s lehetséges, hogy valóban ártatlan is, mert bűnösségét nem bizonyították. A Kúria öttagú tanácsa  felülvizsgálatát lezáró végzés iratellenesen állítja, hogy a Kúria, mint harmadfokú bíróság elvégezte a tényállás megalapozottságának vizsgálatát. Az ügydöntő ítélet az ellenkezőjét állítja. A Be. 619. § (1) bekezdése értelmében a Kúriának, mint harmadfokú bíróságnak döntését a másodfokú bíróság által megállapított tényállásra kellett alapoznia, így a tényállás már akkor is "támadhatatlannak" minősült eljárásjogi, de nem logikai szempontból.

További 6 jelentős ügyben hoztak az elmúlt évtizedben megalapozatlan ítéleteket. Engem Csiha Gábor alezredes rágalmai alapján ítéltek el érvénytelen karakterbizonyítás alapján terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés vádjával. Megalapozatlan ítélet született Kónya Endre kegyelmi botrányt okozó ügyében is. Kónya Endrét és Vásárhelyi Jánost abban az ügyben fel kellett volna menteni.  Gyárfás Tamás védekezése cáfolhatatlan, miszerint ő nem Fenyő megölésére bólintott rá az inkriminált telefonbeszélgetés szerint, hanem arról volt szó, hogy Portik egy adóügyben ajánlotta fel segítségét, s Gyárfás erre adta áldását. VV Fanni halála nem kétségkívül bizonyított holtteste legcsekélyebb maradványának hiányában, s a darnózseli ügyben nem volt megállapítható a maradványok alapján az idegenkezűség. Áder kegyelmi botránya esetében az ítélet tiltott módon szerzett bizonyítékok felhasználása és a bíró elfogultsága alapján vitatható. A Bicskei pedofil ügy alap ügyében nem tudok állást foglalni, mert az ítéletek nem hozzáférhetőek. A mellékelt lista tartalmazza ezekre az ügyekre vonatkozó észrevételeim lényegét.

Az ostoba rágalmazó Csiha Gábor alezredest meg kell fosztani hivatalától.

Tisztelettel:

Radnóti László

Ezt azért írom, hogy mindenki tudja, ha sor kerül rá, hogyan bízzon meg ügyvédjében. Nekem is voltak szomorú tapasztalataim. A hitvány Csiha Gábor Sándor alezredes katonai ügyész, akit felelősségre vontam, amiért félrevezette a bíróságot lúgos orvos ügyben. Ő adta be a bíróknak Renner Erika jogi képviselői segítségével kimódolt érvelését, miszerint csak hárman ismerték úgy, mint támadója, s közülük kizárólag Bene Krisztián követhette el a cselekményt. Ez az érvelés alátámasztható annyira, hogy Bene Krisztiánt Gyanússá tegye, de nem bizonyítható, mert az információ átadható. Így most már Csiha Gábor is gyanús, hiszen ő is mindazt tudta, és aligha tudja bizonyítani, hogy csak ügyészi tevékenységi körében szerzett tudomást róla, bár ez valóban plauzibilis állítás. Ez az ostoba alezredes megrágalmazott, miszerint telefonbeszélgetésünkben életveszélyesen megfenyegettem. Az inkriminált telefonbeszélgetés tartalmára vonatkozó bizonyíték hiányában nem tudtam bizonyítani ártatlanságomat, a vádló pedig érvénytelen karakterbizonyítást alkalmazott. A védelmemet ellátó Dr. Sallai László ügyvéd nem mutatott rá kifejezetten a bizonyítás hibájára, de kezdetben helyesen, a beszélgetés tartalmára vonatkozó bizonyíték hiányával cáfolt, azonban egy váratlan fordulattal aláásta ilyetén védekezésemet, azt fejtegetve, hogy ha mégis megfenyegettem Csiha Gábort, miként értelmezhető még az, hogy kinyírom. Pedig ilyet nem mondtam, és punktum. A kis okos bírónő el is ítélt. Az Ítélőtáblának pedig nem szokása az elsőfokú határozat által megállapított tényállásban kételkedni.

Szekér Gyulát alig tudom hibáztatni. Azonban ügyész barátunk már a megismétt másodfokú eljárás ítélethirdetésekor tudomása volt róla, hogy a rövidesen hatályba lépő új Be. (a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC.) törvény rendelkezései (615. § és 619. § (1) bekezdés) miatt a Kúriának nem lesz lehetősége érdemi felülbírálatra. Szekér Gyulának is meg kellett volna világosodnia, hogy a másodfellebbezés fabatkát nem ér a megalapozatlan tényállással szemben. Perújítást kellett volna indítványoznia. Ő ezt máig nem érti.

A Kadlót Erzsébet által beadott alkotmányjogi panasszal hasonló a helyzet. Indokolt lenne ugyan, hogy az Alkotmánybíróság védelmezze a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapvető jogot a megalapozatlan ítéletekkel szemben. Azonban az alkotmánybíráknak derogál bizonyítékértékeléssel foglalkozni. Ez a gyakorlatuk minden más bírósági ágban elfogadható, csak a büntetőjogra vonatkozó alkotmányos garanciát sért, amennyiben az ártatlanság vélelmének elve megkívánná, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja, hogy a bűnösséget a törvény szerint állapították-e meg, különös tekintettel arra, hogy a Be. 7. § (4) bekezdés (In dubio pro reo elv) értelmében nem férhet (ésszerű) kétség a bűnösség bizonyítottságához. Az Alkotmánybíróság érvelése szerint azonban a bizonyítékértékelés a rendes bíróság kizárólagos hatásköre. Ez csacsiság. Egy gondolkodásmódra vonatkozólag senki se próbálhat kizárólagos jogot formálni. A kizárólagos jog mindig cselekvésre vonatkozik. Ha például valaki nem tud aludni, bátran tanácsolhatjuk neki, hogy vegyen be Xanaxot, de felírni, csak orvos írhatja fel. Ekképp az Alkotmánybíróság is értékelhet bizonyítékot, de nem hozhat ítéletet, viszont bizonyítékértékelése alapján megsemmisíthetné a megalapozatlan ítéletet. Azonban az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint nem foglalkozik bizonyítékértékeléssel. Ennek ellenére nem mondom, hogy feltétlen értelmetlen lett volna alkotmányjogi panaszt beadni. Azonban az előrelátható volt, hogy az Alkotmánybíróság által elrendelt felülvizsgálatnak - mivel a Be. 650. § (2) bekezdés értelmében a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható - semmi értelme az indítványozó szempontjából, aki a támadhatatlannak minősülő megalapozatlan tényállás szerint a sértettet lúggal leöntve súlyos sérüléseket okozott. A felülvizsgálat kutyakomédia volt, aminek egyetlen lehetséges kimenetele és célja a jogerős ítélet helybenhagyása volt. Az öttagú tanács ráadásul azt hazudta a felülvizsgálatban hozott végzésben, hogy a Kúria, mint harmadfokú bíróság elvégezte a tényállás megalapozottságának vizsgálatát.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságához kellett volna fordulni,de ez senkinek se jutott eszébe.

Bánáti János interjúkban értelmes ember benyomását kelti, látszott, hogy szívén viseli Bene Krisztián ügyét. Mégis nyilvánvalónak tűnik, hogy a felismerésre bemutatáson súlyos hibát követett el, s megkeresésemre nem volt hajlandó magyarázattal szolgálni, így nem tudok másra következtetni, minthogy a hibát valóban ő követte el. A hibát kétséget kizáróan megállapítottam, és perdöntő volt az ügyben, csak azzal kapcsolatban volt némi kétségem, hogy a felismerésre bemutatásra Bánáti János Kísérte-e el védencét. Tudjuk, hogy Bene Krisztiánról a sajtóban a bűncselekmény gyanúsítottjaként azonosításra alkalmas fényképek láttak napvilágot a felismerésre bemutatás előtt, amit a felismerő tanú is láthatott. A felismerő tanú ráadásul összetalálkozott a rendőrség aulájában az ügyvédje társaságában bemutatásra várakozó gyanúsítottal. A nyomozók tudtak - tanulták kriminalisztikából - az ilyen találkozások nem kívánatos voltáról, és erre előzetesen fel is hívták a tanú figyelmét, de a nyomozók a jelek szerint mégsem tettek meg mindent a találkozás elkerülése érdekében, mert úgy vélem, hogy az ilyen találkozás gondos szervezéssel garantáltan elkerülhető. Az ügyvédnek is már a bemutatáskor tudomása kellett, hogy legyen e problémákról, legalább részben. Ezt az is alátámasztja, hogy a tanúra felismerésre bemutatás után megpróbált ráijeszteni, miszerint ügyvédre lenne szüksége. Azonban az ügyvédnek nem a tanú ijesztgetése lett volna a dolga, hanem a felismerésre bemutatásról készült jegyzőkönyv megfelelő záradékkal való ellátásáról kellett volna gondoskodnia, ami megalapozta volna a felismerésre bemutatás eredményének kirekesztését a bizonyításból. Mondanom se kell, hogy ha a bűncselekmény időpontja táján a vádlottat, aki tagadja, hogy ott járt volna, mégis  a tetthelyhez vezető lépcsőházban látták, akkor én is bizonyítottnak látnám bűnösségét. Azonban a manipulált felismerésre bemutatás sikere mit sem bizonyít. Ezért a Bene Krisztiánt a felismerésre bemutatásra kísérő ügyvéd mulasztása végzetes volt. Az, hogy Bánáti János nem cáfolta, hogy ő lett volna a Bene Krisztiánt kísérő ügyvéd, arról győz meg, hogy ő volt az.

Póta Péter bíró két nem feltétlen összefüggő beszélgetés alapján következtetett arra, hogy, Gyárfás jóváhagyta Fenyő megöletését.

Az egyik rögzített beszélgetés részlete így hangzott:

Ha mindkét beszélgetés a Fenyő gyilkosságra vonatkozott, akkor adódik a következtetés, hogy Gyárfás hozzájárult. Gyárfás azonban azt állítja, hogy az első részlet egy adóügyre vonatkozik, és ez az állítása igen hihetően hangzik, s ha pontatlanul emlékezne, akkor is rendelkezésére állnak a felvételek, így állítása aligha cáfolható. Az interjú 7:45-től érdekes.

Tisztelt Dr. Senyei György Barna Elnök Úr!

Közérdekú bejelentéssel fordulok Önhöz. Önnek velem szemben nincs kötelezettsége, de hivatásából eredően, a Magyar Köztársaság igazságszolgáltatásának törvényessége iránti elkötelezettsége folytán együtt kell működnie velem az igazságszolgáltatás törvényességének helyreállítása érdekében. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 29. § (1) bekezdése által a bírósági ítélkezési  gyakorlat vizsgálatának témaköreinek meghatározásában meghatározott jogkörében kezdeményezze a jelentős ügyekben hozott ítéletek vizsgálatát a tényállás megalapozottságának szempontjából, különös tekintettel a mellékelt táblázatban megadott ügyekre. Az én ügyem talán nem számít jelentős ügynek, de ami késik, nem múlik, a hazai jogorvoslati lehetőségeket kimerítve kérelemmel fordultam az Emberi Jogok Európai Bíróságához, kérelmem pedig vádirat igazságszolgáltatásunk ellen.

Az ügyészség az ostoba és becstelen Ibolya Tibor blüh. ötlete alapján koncepciós pereket folytat jelentős ügyekben, általában médiabírásban meghurcolt vádlottak ellen, a bíróság együttműködésével. A bírósági vezetők, valamint magas beosztású ügyészek el akarják tussolni a törvénytelenségeket. Az OBH-hoz is több ízben fordultam eredménytelenül. Talán Ön is bizalmat táplál helyettese, Ribai Csilla iránt. Ribai Csilla nem érdemes bizalmára, a Fővárosi Ítélőtábla elnökeként alkalmatlan bírái hibáit leplezi. Magyarország valamennyi bírája közül talán a legostobább Ujvári Ákos, a Fővárosi Ítélőtábla büntetőkollégiumának vezetője, aki a lúgos orvos és a VV Fanni ügyben hozott teljesen megalapozatlan ítéletet.

A bíróságok elnökei közül nem Ribai Csilla az egyedüli becstelen. A Győri Ítélőtábla elnökének, Széplaki Lászlónak a becsületéhez is alapos kétség fér. Bár ő nem személyesen mentegeti alkalmatlan bíráit. A Kúria elnökét, Varga Zs. Andrást Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának előadó alkotmánybírájaként személyes felelősség terheli azért, hogy az Alkotmánybíróság a lúgos orvos ügyben a tényállás megalapozatlanságának orvoslatára alkalmatlan felülvizsgálatot rendelt el. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 650. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható, a megalapozatlan tényállás szerint pedig Bene Krisztián a sértettet lúggal leöntve súlyos sérüléseket okozott neki. Bene Krisztián ragaszkodott ártatlanságához, s lehetséges, hogy valóban ártatlan is, mert bűnösségét nem bizonyították. A Kúria öttagú tanácsa  felülvizsgálatát lezáró végzés iratellenesen állítja, hogy a Kúria, mint harmadfokú bíróság elvégezte a tényállás megalapozottságának vizsgálatát. Az ügydöntő ítélet az ellenkezőjét állítja. A Be. 619. § (1) bekezdése értelmében a Kúriának, mint harmadfokú bíróségnak döntését a másodfokú bíróság által megállapított tényállásra kellett alapoznia, így a tényállás már akkor is "támadhatatlannak" minősült eljárásjogi, de nem logikai szempontból.

Veszélyeztetett vagyok, de nincs értelme a rendőrséghez, vagy ügyészséghez fordulnom, mert éppen a rendőrséget, az ügyészséget és a bíróságot leleplezem le, és ezek hurcoltak meg törvénytelenül. Közvetlen veszélynek vagyok kitéve az alábbiak szerint. A lúgos orvos ügyben a bíróság félrevezetése miatt felelősségre vontam Csiha Gábor ügyészt és Gál András sértetti jogi képviselőt. Gál András bírói segítséggel jogtalan sérelmi díjat csikart ki, amit visszaköveteltem. A hitvány ügyész és Gál András is megrágalmazott. Gál András zsarolás kísérletével vádolt hamisan. Egy ostoba bírónő előzetes letartóztatásomat rendelte el az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben, amit felelőtlen kollégái kétszer meghosszabbítottak. Az IMEI-ben orvosilag teljesen indokolatlan kényszergyógykezelés következtében súlyosan leromlott az állapotom. Hallgatólagos éhségsztrájknak is beillő étvágytalanságom miatt mintegy 50 kg-ot fogytam. Végül Berettyóújfalun, a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházából szabadultam. Szabadulásom után pedig a felesleges orvosság elhagyásával fellépő elvonási tünetek miatt halálfélelmet éltem át.

Az tette lehetővé kíméletlen meghurcolásomat, hogy a részrehajló média nem hajlandó nyilvánosságot biztosítani megalapozott véleményemnek. Így a hatóságok könnyen elhitették az elmeorvos-szakértőkkel, hogy a megalapozatlan ítéletekre vonatkozó nézeteim kóros tudattartalomnak értékelhetők. Téves diagnózisukkal stigmatizálva a szakértők kiszolgáltattak az ügyészségek és a bíróságnak.

A megalapozatlan ítéletekről mielőbb közös sajtótájékoztatót kell tartanunk, egyelőre anélkül, hogy kimondanánk az utolsó szót a jogerős ítéletek megalapozatlansága kérdésében, mert azt a joggyakorlat-elemző csoport vizsgálata után bíróságnak kell megállapítania.

Lehetséges, hogy jogegységi eljárások kezdeményezésével hatékonyabban kezelhető a probléma. A megalapozatlan ítéletek az In dubio pro reo elv egységes értelmezését sértik.

Tisztelettel:

Radnóti László

Tisztelt Professzor Asszony / Úr!

Mivel dr. Mérö László professzor nem akarja megérteni, mi a probléma nagylányával, sőt - finoman szólva - súlyos kellemetlenségeket okozott nekem, mikor segítségét kértem, kénytelen vagyok Önökhöz fordulni. Pszichológusként amúgy is kompetensek az ügyben. A borzalmas bűntények - különösen a lúgos orvos ügy esetében - a médiában alaposan megszellőztetve, olyan tömegpszichózist váltottak ki, ami Mérő Vera és Gál András sértetti jogi képviselő számár lehetővé tette, hogy hammelni patkányfogóként manipulálják a sárga rózsás tüntetőket, ügyészeket, bírókat, alkotmánybírókat egyaránt.

Az Alkotmánybíróság nem volt hajlandó megsemmisíteni a megalapozatlan ítéleteket - igaz bizonyítékértékeléssel egyébként sem foglalkozik, így a megalapozatlan ítéletekkel szemben nem védi a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot -, hanem a lúgos orvos ügyben hatékony jogorvoslatra teljességgel alkalmatlan felülvizsgálatot rendelt el. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 650. § (2) bekezdés szerint ugyanis a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható. E tényállás szerint pedig Bene Krisztián lúggal leöntötte a sértettet, aminek tagadása, ártatlanságán alapuló védekezésének lényege, s a megismételt másodfokú eljárásban hozott megalapozatlan ítélet indokolásában az egyébként jól megalapozott tényállásnak éppen az a megállapítása megalapozatlan csupán, hogy Bene Krisztián azonos a cselekményt elkövető személlyel. A felülvizsgálatban meghozott végzés iratellenesen állítja, hogy a Kúria, mint harmadfokú bíróság elvégezte a tényállás megalapozottságának vizsgálatát. A jogerős ügydöntő ítélet indokolásában ellenkezőleg, az olvasható, hogy a tényállás (már ekkor is eljárásjogi okból, tehát nem logikai szempontból) "támadhatatlan". A bicskei igazgatóhelyettes, Kónya Endre ügyében is hasonló felülvizsgálatot végzett a Kúria, valamint Veres Margit, balmazújvárosi polgármester ügyében is, aki Áder János vitatott kegyelme folytán kerülte el a börtönt. A polgármester asszony ügyének felülvizsgálatában meghozott Bfv.II.896/2018/7. számú végzés így ír erről:

"[80] Az a rendelkezés, hogy a felülvizsgálati eljárásban az alapítélettel megállapított tényállás az irányadó és az nem támadható, a büntetőeljárási törvényben szabályozott parancsoló jellegű, semmiféle (kurtító vagy bővítő) eltérést nem engedő, azaz áthághatatlan szabály, amelyet - reagálva az I. rendű terhelt védőjének felvetésére - még a tisztességes eljárás szabályaira hivatkozással sem lehet kétségessé tenni. Ellenkező esetben maga a Kúria sértené meg a törvény rendelkezését.

[81] A tényállás megállapítására kizárólag az alapeljárást lefolytató bíróságok jogosultak. Amint az alapeljárás jogerős ügydöntő határozattal lezárásra kerül, a megállapított tények kizárólagosan egy másik rendkívüli jogorvoslati eljárásban, a perújítási eljárás keretében tehetőek vita tárgyává, de csakis a perújítási eljárásra meghatározott feltételrendszer keretein belül."

A perújítás feltételei általában nem teljesíthetőek. Ebben az ügyben talán elfogadható perújítási oknak új bizonyítékként a lehallgatás eredményének a bizonyításból kirekesztett része, de úgy is dönthet a perújítási indítványt elbíráló bíróság, hogy, ha nem is került felhasználásra a bizonyíték, azért még nincs szó új bizonyítékról.

Mérő László az a szórakoztató ismeretterjesztő. akiről az ember könnyen elhiszi, hogy mindenhez ért. Nem plágium, nem szélhámosság, amit művel, mégis jelentősen túlértékelt a teljesítménye. Ha csak róla lenne szó, szót se lenne érdemes vesztegetni rá. Mérő László önértékelése  egyébként elég józan. Agyonajnározott, és túl liberálisan nevelt lánya viszont elhitte, hogy csodagéneket örökölt apukától, és nagyon okosnak képzeli magát. Egy megalomán celeb nem sok vizet zavarna, még az ő küldetéstudatával sem. Sajnálatos módon az a mániája, hogy neki kell helyrezökkentenie a világot, és áldozatoknak segíteni. Itt már kicsit sikamlós talajra tévedt, hisz az igazságszolgáltatásba kíván beleavatkozni. Egy értelmes ügyvéddel együttműködve még jót is tehetett volna, azonban Mérő Vera megtalálta "zsák a foltját", a hasonlóan mániás vízilabdázó Gál András ügyvéd személyében.

Gál András Mérő Vera segítségével médiabíráskodással gyakorolt nyomást a hatóságokra a média érdeklődését kiváltó botrányos ügyekben. Nevezetes ügyei a bicskei pedofil, a lúgos orvos, és a darnózseli ügy. A bicskei ügyben csak az állapítható meg az ítéletekkel ellentétesen, hogy Vásárhelyi János igazgató és Kónya Endre igazgatóhelyettes nem kényszerítette a kiskorú sértettet vádjai visszavonására, mert az önként vonta vissza azokat, hogy visszakerülhessen az intézménybe. Bár a pedofília ügy bírái Gál András szerint is alkalmatlanok voltak, ami kételyt ébreszt az ítélet megalapozottságát illetően, ám a pedofília vádról hozott ítéletek titkosak, ezért azokat nem áll módomban megvizsgálni. Ezért a kegyelem akkor is helyénvaló volt, ha a Köztársasági Elnöki Hivatal súlyos mulasztása folytán Novák Katalin nem tudta megindokolni. A másik két ügyben Gál András teljességgel megalapozatlan ítéleteket csikart ki. Így a vádlottak ártatlanok lehettek, fel kellett volna menteni őket, rehabilitációjuk elkerülhetetlen, pedig a bíróság vezetői és az ügyészség hallani sem akar erről.

Csiha Gábor ügyésznek megpróbáltam felhívni figyelmét a lúgos orvos ügyben elkövetett hibájára. Én is hibás vagyok benne, hogy a legrosszabbat hoztam ki a hitvány ostoba ügyészből: Megrágalmazott, miszerint telefonbeszélgetésünkben életveszélyesen megfenyegettem. A Fővárosi Ítélőtábla - ahol a notórius hazudozó Ribai Csilla elnöksége alatt a büntetőkollégiumot vezető inkompetens Ujvári Ákos alaptörvény-ellenes joggyakorlatot alakított ki, amennyiben az Ítélőtábla jogorvoslatot nem szolgáltat, hanem kutyakomédiának beillő tisztességtelen eljárásban bírái látszólag megértve és hibátlanul visszaböffentve az ítéletben a megalapozott védekezést, a megalapozatlan ítéleten kicsit csinosítva ismét megalapozatlan ítéletet hoznak - engem is megalapozatlanul ítélt el. Mivel az alkotmánybíróknak derogál bizonyítékértékeléssel foglalkozni, megalapozott alkotmányjogi panaszomat érdemi indoklás nélkül visszautasították. Az Emberi Jogok Európai Bíróságához intézett kérelmem vádirat igazságszolgáltatásunk ellen. Kérelmem függelékében részletesen tárgyalom az ügyészség által, médiabíráskodásban meghurcolt vádlottak elítélése érdekében folytatott koncepciós pereket.

Tisztelettel:

Radnóti László

Tisztelt Dr Varga Zs. Adrás Elnök, Dr. Polt Péter Legfőbb ügyész Úr!

Gyárfás Tamás sztárügyvédje gyengén muzsikált. Dr. Zamecsnik Péter több száz oldalas perbeszéddel altatta el hallgatóságát, különös tekintettel a bíróra, aki ezek után ember legyen a talpán, ha megérti, mit akarhatott a védő. Ha jó munkát végzett volna a védő, perbeszéde ennyi lett volna: "Mit tud felhozni a vádló a védencem elleni vád védelmében, a Portik által jogellenesen beszerzett bizonyítékok - hangfelvételek - ki kellett zárni a bizo?"

A vádemelés óta tudom, hogy Gyárfás Tamást fel kell menteni bizonyítottság, hiányában, aki ezért - horribile dictu - ártatlan is lehet, akárcsak Bene Krisztián a lúgos orvos ügyben. Gyárfás bűnösségének bizonyítása ugyanis köztudottan a Portik által rögzített telefonbeszélgetéseken alapult. Rögtön láttam, hogy ezek nem lesznek megfelelő bizonyítékok, ha Gyárfás nem vallotta be a beszélgetések során, hogy ő rendelte a bérgyilkost. Azonban nem találtam olyan érvet, amit jogász is elfogad, mert erre az érvemre az ügyész csak annyit mond: De, mi bebizonyítottuk a felvételek alapján. Akármekkora hülyeség is ez az állítás, éppen értelmezhetetlensége folytán nemigen cáfolható.

Gyárfás Tamás sorsa valójában engem halálosan hidegen hagy, akárcsak Benéé, így nem sokat gondolkodtam a nézőpontomból lezárt ügyön. Most viszont elgondolkodtam, hogy milyen szép is volna, ha Magyar Péter hangfelvételein Rogán Antal végre lebukna. Tulajdonképpen lebukhat rajta, de Magyar rossz helyre viszi a felvételeket. Az igazságszolgáltatás ezeket a felvételeket aligha tudja Rogán ellen használni, legfeljebb, arra jók, hogy meggyőzzék az ügyészséget, hogy indokolt vizsgálatot indítani. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 166. szakasza szerint csak törvényesen

A bizonyítás törvényessége

166. § (1) A bizonyítási eszközök felderítése, összegyűjtése, biztosítása és felhasználása során e törvény rendelkezései szerint kell eljárni.

(2) Jogszabály elrendelheti a bizonyítási cselekmények teljesítésének és lefolytatásának, a bizonyítási eszközök megvizsgálásának és rögzítésének meghatározott módját.

Továbbá a Be. 167. § (5) bekezdés értelmében:

(5) Nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság, illetve a (2) bekezdésben meghatározott hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők büntetőeljárási jogainak lényeges sérelmével szerzett meg.

Telefonbeszélgetés rögzítése, mint személyes adat kezelése tekintetében az  EU általános adatvédelmi rendelete (GDPR) 6. cikke az irányadó. Ennek (1) bekezdése azabályozza, hogy mikor van erre egyáltalán lehetőség.

A vén hülye Mérő László Vera lánya és a vízilabdázó Gál András ügyvéd mindenkit félrevezetett a bicskei pedofil, a lúgos orvos és a darnózseli ügyben. Immár számolatlan közérdekű bejelentést intéztem a Kúria és a Fővárosi ítélőtábla elnökéhez a jogorvoslatot kutyakomédiává aljasító alaptörvény-ellenes eljárásjogot és a tisztessége bírósági eljáráshoz való jogot sértő, megalapozatlan jogerős ítéleteket eredményező visszás bírósági joggyakorlatot kritizálva. Ők azonban semmibe vették intelmeimet. Ribai Csilla maga hazudozik összevissza alkalmatlan bírái hibáit leplezve, felelősségét és hatáskörét tagadva. Varga Zs. András kollégáira bízza a válaszadást a személyes felelősségét firtató bejelentések esetében is. Azok persze nem merészelnek kivetnivalót találni elnökük eljárásában. A tévedhetetlen kontraszelekció eredményeképp a vezető pozíciókat szint kizárólag alkalmatlan jogászok foglalják el, úgyészek, és bírók közt egyaránt. Az ügyvédek sem állnak általában hivatásuk magaslatán, de ők valamivel lazábban szervezettek, s így a kontraszelekcióba is hiba csúszhat, akár sikeres is lehet, magas pozíciót is elérhet rátermett ügyvéd, de ez sem szükségszerű. A Fővárosi Ítélőtábla büntetőjogi kollégiumát vezető Ujvári Ákos teljesen alkalmatlan, szégyenteljes megalapozatlan ítéleteket hozott a lúgos orvos és a VV Fanni ügyben, de az Ítélőtábla elnöke bízik benne. Az ostoba Ujvári Ákos az egész Ítélőtábla munkáját teszi tönkre a büntetőkollégium vezetőjeként. Ezért sajnálom a jogászokat, és persze a Kúria elnöke miatt is.

Tisztelt Dr. Varga Zs. András és Dr. Ribai Csilla Elnök Asszony / Úr!

Közérdekű bejelentéssel fordulok Önhöz. Többször ismételt felszólításomra se tettek elegetet indokolt követelésemnek. A hülye Ujvári Ákos alkalmatlan bírónak. A lúgos orvos és a VV Fanni ügyben teljesen megalapozatlan ítéleteket hozott. A felülvizsgálat a lúgos orvos ügyben alkalmatlan volt hatékony jogorvoslat szolgáltatására, a felülvizsgálatot befejező végzésben az öt bíró iratellenesen állítja, hogy a tényállás megalapozottságának felülvizsgálatát a Kúria, mint harmadfokú bíróság elvégezte. Az Emberi Jogok Európai Bíróságához intézett kérelmem vádirat igazságszolgáltatásunk ellen. Kérelmem függeléke részletesen foglalkozik a lúgos orvos üggyel is.

Sajnálom Önöket. Önök gyámoltalan ostobák. Ez mindent megmagyaráz. Csak azért ostoroztam Önöket durvábban, mert nem akartam elhinni. Már nem haragszom, sajnálom Önöket. De a végkövetkeztetés így is ugyanaz: Takarodjanak!

Tisztelettel:

Radnóti László